Eszembe jutott, hogy 1991-ben már találkoztam egyszer a Thália történetével. Akkoriban készítettük Schneider Tibivel a Miénk itt a tér-re keresztelt temesvári riportunkat az ottani diákéletről, az M-stúdióról, a Látóhatárról, a táncházról, a Gyere te is kiránduló mozgalomról, a TMD-ről, és nyilván a Tháliáról. A nyersanyag sajnos már rég elveszett, de a házimozi archívumomban megvan a műsor kopott VHS másolatának digitalizált változata. 1990-ben kerültem a Román TV Magyar adásához Bukarestbe. 1986-tól, miután elvégeztem az egyetemet, több helyen való többszöri próbálkozásaim dacára, itt jutottam első teljes munkaidős állásomhoz. Úgy emlékszem erre az időre, mint egy kegyelmi korszakra, amikor néhány kollegiális vita és mussz mellett az összes elképzelésünket meg tudtuk valósítani. Többnyire Schneider Tibivel dolgoztunk együtt, a magunkénak éreztük a helyzetet. Egyéves tévés pályafutásom alatt Boros Zoli egyetlen komolyabb próbálkozást tett arra, hogy „cenzúrázzon” bennünket. A kolozsvári KMDSZ gólyabálról készítettünk egy rövid összeállítást, amelyben többek között néhány bevágás szerepelt a református teológusok Rómeó és Júlia paródiájából. A pantomímben Szűz Mária szobrát egy hálóinges bajuszos fiatalember alakította. Ezt a jelenetet szerette volna Boros Zoli mellőzni, nehogy megsértsük a katolikusok érzékenységét. Mi azonban annyira jó és ártatlan poénnak tartottuk, hogy nem hagytuk magunkat meggyőzni. Bár a mai televíziózást kivülről szemlélem, nosztalgiával tölt el ez az emlék, ami egy olyan időszakról szól amikor, bár szűk körben, megtapasztalhattuk a normalitást. Egy olyan időszakról, amikor nem akarták minden áron ránk tukmálni felülről, hogy mit tegyünk, és amikor az emberi méltóság problematizálását a bajuszos angyal példáján gyakoroltuk, nem pedig köpkölődő, gyalázkodó vagy szitkozódó eseteken.

Videóklipp az első kolozsvári KMDSZ gólyabálról:

Sok fiatal került ekkoriban a bukaresti RTV magyar adásához, meg is látszott a hatása: generációs hevünkben megalapítottuk a magyar adás első ifjúsági rovatát, az Ébresztőt. Igaz, amikor a műsor végén bemutatkozás után az összesen belevetettük magunkat a Herăstrău park térdig érő havába, az „öregek” egy kicsit ki voltak bukva, de végül elviselték a dolgot. Az Ébresztő 1991 elején indult, a “behavazott” névsor szerint Bartha Ágnes, Györffy Áron, Tóth Lídia, Mátyás Attila, Könczei Csilla, Schneider Tibor és Kacsó Sándor közreműködésével.

A Miénk itt a tér temesvári riport és az első Ébresztő utolsó percei:

Temesváron az ifjúsági intézmények egy része a 89 előtti előzmények egyenes leszármazottjaként folytatta működését, így a Thália is. A 89 előtti múlt szerves része volt a kilencvenes évek elejének, ezt már akkor is így gondoltuk, értelemszerűen rákérdeztünk tehát a korábbi történésekre, megkerestünk néhány „veteránt”, akik mesélni tudtak az átkosról. Olyan veteránra is bukkantunk, aki továbbra is központi figurája volt a cselekményeknek, lásd Mátray Lászlót, aki 1972 és 1995 között huszonhárom évig vezette a Tháliát, amint azt az elektronikus médiából is meg lehet tudni, ahol abból az alkalomból méltatták, hogy 2009 április 4-én az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Kovács György-díjat nyújtott át neki Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. A hír szerint színházi teljesítményei mellett kiemelkedő érdeme, hogy a Tháliát oly hosszú ideig vezette: “Huszonhárom évig (1972-1995) vezette a temesvári magyar egyetemisták Thália színjátszó csoportját. Emlékezetes előadások kerültek ki keze alól, a csoportból pedig újságírók, politikusok, művelődési és színházi szakemberek, akik az ő műhelyében tanulták a közösség iránti felelősséget.”

1991 telén filmeztünk Schneider Tibivel a Thália próbáján, de mivel tudtunk az nyolcvanas években történt incidensről, rákérdeztünk. A rövid riportfilmben sorrendben Szilágyi Zsolt, Gazda Árpád, majd ismét Szilágyi Zsolt, Mátray László, Telegdy Álmos, Tőkés László, és végül megint Gazda Árpád nyilatkozik a Dsida estről, a Thálián belüli cirkuszról. Úgy tűnik, a szereplők álláspontja nem sokat változott az idők folyamán.

A Tháliáról 1991 telén. Részlet a Miénk itt a tér temesvári riportfilmből:

Gazda Árpád

Krisztusnak és Pilátusnak, egyformán

Levélben értesített a napokban a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) arról, hogy azonosították a Szekuritáté két ügynökét, akiknek a jelentései a nevemre nyitott I 189389-es számú dossziéba is bekerültek. „Oláh” fedőnéven Oberten János temesvári mérnök, író, újságíró jelentett, „Costin Alexandru” pedig Mátray László temesvári színművész fedőneve volt. Meglepetés nem ért, csupán annyi történt, hogy immár hivatalosan is megerősítést nyert az, amit a dossziém áttanulmányozása óta feltételeztem. A Szekuritáté Oberten János (Oláh) által kapott tájékoztatást a református templomban 1988 október 25-én tartott Dsida Jenő estről, a résztvevők névsorát pedig Mátray László (Costin Alexandru) szolgáltatta ki a Szekuritáténak.

Az 1988-as templomi Dsida-estet tulajdonképpen a következményei teszik fontossá. Tőkés László akkori temesvári lelkész ugyanis 1989-ben a médiaszereplései által nyert nemzetközi ismertséget és az ismertsége által védettséget is. Az első médiaszereplése pedig éppen a Dsida-esthez kötődik. 1989 május 28-án a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában olvasták fel Tőkés Lászlónak az akkori püspökhöz, Papp Lászlóhoz címzett levelét, amelyben védelmet kért a templomi szereplésük miatt meghurcolt diákoknak. Ugyanebben a műsorban elhangzott Papp László válasza is, melyben a püspök elutasította a közbenjárást, és közölte, nem kell diákokat szerepeltetni templomi előadásokon.

A Dsida-est az emlékezetben

De mi is történt 1988 október 25-én? Temesvári egyetemi hallgatók egy csoportja a reformáció ünnepe alkalmából Dsida Jenő szavalóesttel állt a templomi közönség elé. Az előadást Cseresnyés Gyula nyugalmazott rendező kezdte szervezni, rendezni, de ő menet közben kimaradt a produkcióból. Az előadás a szereplők közös rendezésében jutott a végső formájába. A műsor Dsida sírfeliratával indult, és a Tekintet nélkül című verssel fejeződött be.

„És este a tűzhely mellett, / vagy szuronyos zsandárok között / hátrakötött kézzel, / mégis mondogatni kell / a fellebbezhetetlen, / sziklakemény, / erősítő, / vigasztaló / igét: / Krisztusnak és Pilátusnak, / farizeusoknak és vámosoknak, / zsidóknak és rómaiaknak / egyformán szolgálni / nem lehet.”

A döbbenetet kiváltó befejező sorokat kórusban is elismételte a csoport.
Mi, az előadók is a Tőkés László nyilvános köszönetnyilvánításából tudtuk meg, hogy Advent első vasárnapján újabb előadást tartunk. Utólag sokan hibaként könyvelték el, hogy Tőkés előzetes egyeztetés nélkül harangozta be a második előadást, és azt is, hogy a Thalia egyetemi színpad tagjainak köszönte meg a szereplést. A szavalók derékhada valóban tagja volt az egyetemi színpadnak, de csak egyéni elhatározás alapján léptek fel a templomi műsorban. Nem valamennyi Thaliás szerepelt a Dsida-estben, és nem valamennyi templomi szavaló volt Thaliás. A Thaliának viszont nem jött jól a „reklám”. A Mátray László által vezetett csoport, amely a temesvári magyar diákság egyik utolsó kulturális intézménye volt, éppen akkor készült a fennállása 20. évfordulója megünneplésére; az akkori körülmények között pedig csakis különösebb feltűnés nélkül lehetett ilyen rendezvényt szervezni.

A hatalom üzenetei Mátray Lászlón keresztül érkeztek. Ő próbálta rávenni a szereplőket, hogy ne álljanak másodjára is a közönség elé a Dsida-esttel, ne veszélyeztessék a Thalia évfordulóját, működését. Az érintettek sorában is megoszlottak a vélemények arról, hogy ilyen körülmények között mi a helyes viszonyulás, de a többség 6:2-es szavazataránnyal a második előadás megtartásáról döntött. E döntés azonban nem oldotta fel az érintettek gyötrődését. Voltak, akik ez után léptek vissza, de olyanok is voltak, akik ekkor léptek be a csoportba. Így a második előadást módosult szereposztásban tartottuk meg 1988 december 4-én, ugyanakkora sikerrel, mint az elsőt. Nem sokkal ez után Mátray közölte: a hatóságok betiltották a Thaliát. Értelemszerűen a decemberre tervezett 20 éves évforduló is elmaradt. 1989 február 4-én ismét Mátray Lászlótól tudtuk meg: újraalakul a Thalia, de nem lehetnek a csoport tagjai azok, akik a második Dsida-esten is közönség elé álltak a templomban. Mátray ekkor enyhe túlbuzgóságot is tanúsított. Kijelentette: a négyek kizárását felülről rendelték el, de ha nem lett volna ilyen utasítás, a csapatnak akkor is el kellene határolódnia az olyan felelőtlen elemektől, amilyenek mi (Horváth Enikő, Szenes Attila, Szilágyi Zsolt, Gazda Árpád), a második előadás résztvevői vagyunk. Az ügy három és fél hónappal később került nyilvánosságra a Kossuth Rádió által, és ez azonnali következménnyel járt. Két nappal a Tőkés László és Papp László-levelek felolvasása után, 1989 május 30-án a kizárt tagokat behívatta az irodájába a diákművelődési ház igazgatója, ahol az egyetemi központ párttitkára közölte, tovább folytathatjuk a tevékenységüket a Thalia egyetemi színpadban. Talán valami tévedést emlegettek, és mintha fél szájjal bocsánatot is kértek volna.

A dosszié tanúsága

A Szekuritáté ezzel kapcsolatos feljegyzéseit 2007 szeptember 28-án nézhettem át. Ekkorra hívott ugyanis Bukarestbe a CNSAS, hogy tanulmányozzam azt az ellenőrzési mappát (mapa de verificare), amelyben „ACTOR – 6” fedőnéven figyeltek meg. A dosszié fedőlapjára kézzel írták rá „Siguranța Națională / conform pv 0031775 / din 4. IV. 2001 comisia mixtă / SRI – CNSAS” Ez annyit jelent, hogy még 11 és fél évvel a rendszerváltozás után is az átvilágító bizottság és a Román Hírszerző Szolgálat vegyes bizottsága úgy gondolta, a dosszié tartalma nemzetbiztonsági okokból nem hozható nyilvánosságra.
Feltételezhető, hogy a Dsida-műsor valamennyi előadója számára hasonló dossziét nyitottak, amelybe nagyjából ugyanazok, vagy hasonló iratok kerültek. A dosszié legkorábbi dokumentuma, Mátray László könnyen felismerhető kézírását őrzi. Az 1988 november 26-i keltezésű Alexandru Costinként aláírt dokumentum az október 25-i templomi műsorban részt vett Thaliás diákok neveit tartalmazza névsor szerint (Bereczki Zsolt, Bogács Nóra, Császár Sándor, Gazda Árpád, Pázmán Attila, Szenes Attila, Szilágyi Zsolt, Telegdy Álmos). Az iratot Ungureanu őrnagy vette át, és ő rendelkezett arról is, hogy intézkedés végett adják azt át Beloia hadnagynak. Beloia Sau 1988 december 20-án keltezett jelentésében úgy mutatja be, hogy Telegdy Álmossal közösen Tőkés László befolyása alá kerülvén nyolc diákot szerveztünk be a szavalóműsorba, melynek tartalma erősen „nacionalista – irredenta” jellegű volt. Beloia hadnagy az „ellenséges tevékenység” visszafogása érdekében azt javasolja, figyelmeztessenek a diákszövetség útján és olvassák a levelezésemet, hogy azonosítsák a kapcsolataimat.

Beloia Sau veti papírra az első Dsida-est történetét. A hadnagy 1988 december 7-én az Oláh fedőnevű informátorral (Oberten Jánossal) a Marian nevű konspiratív házban folytatott beszélgetés összefoglalóját írta le. Oláh beszámolója szerint a zsúfolásig megtelt a templomban mintegy 500-an nézték meg az előadást, a verseket pedig úgy válogatták össze, hogy azok a „magyar nemzeti identitás megőrzését szolgálják”. A hadnagy megjegyzésként teszi hozzá, hogy az Oláh által jelentetteket a „speciális eszközökkel” gyűjtött információk, valamint Rusu és Áron informátorok jelentései is megerősítik. Azt is hozzáteszi, hogy Oláh íróember, és nincs kétsége afelől, hogy az általa szolgáltatott információk helytállóak.

Az esetet Bukarestnek is jelentik. A Szekuritáté I. Ügyosztályának címzett 1988 december 20-án keltezett jelentésben Pele Petru alezredes magyarázza el, hogy milyen intézkedéseket hoztak. Megerősítették az érintett diákok pozitív befolyásolását, és lépéseket tettek annak érdekében, hogy eltávolítsák őket Tőkés László környezetéből. Intézkedtek az ügyben is, hogy Tőkés László már ne tudja vonzani és befolyásolni az ifjúságot. „Costin Alexandru informátor által világossá tettük a Thalia tagjai számára, hogy mi az ő valódi hivatásuk” – áll a dokumentumban. A jelentésben a Temes megyei Szekuritáté vezetői tulajdonképpen megdicsérik magukat, amiért a „hatóságok nyílt beavatkozása nélkül” sikerült megakadályozniuk, hogy Tőkés László diákokat kerítsen a befolyása alá.

Beloia Sau hadnagy 1989 január 23-án keltezett kézírásos jelentésében azt javasolja, hogy a negatív környezetből való kiszakításom érdekében figyelmeztessenek az oktatóim útján (atentionarea prin factorii educationali). A dossziéba nemcsak a Dsida-esttel kapcsolatos dokumentumok kerültek be. Olyan jelentés is található, melyben Oláh (Oberten János) 1989 február 7-én arról számol be, hogy a Thaliás diákok a Franyó Zoltán irodalmi körön Anavi Ádám verseskötetéből olvastak fel. Február 20-án viszont ismét a Dsida-esttel kapcsolatos fejleményekről szól a jelentése. Egy a Thaliához közelálló diákkal folytatott beszélgetésre hivatkozva számol be arról, hogy kik vettek részt a második előadáson is, hogy a távol maradtak verseit mások szavalták el, és hogy a négyeket kizárták a Thaliából. Oberten János kézírása nem bukkan fel a dossziéban. Valamennyi Oláhtól származó jelentést a tartótiszt, Beloia Sau hadnagy vet papírra kézzel vagy írógéppel. Mindegyiken megjelöli azonban a forrást.
A Dsida-est témáját 1989 nyarán már lezárt ügynek tekinti a Szekuritáté. Június 22-én Beloia azt javasolja, szüntessék be a megfigyelésemet. A kérést Pele Petre alezredes jóváhagyja.

Befolyásoló Mátray, hírszerző Oberten

A dossziéból nem derül ki, hogy a Thalia betiltását, majd a négyek kizárását a Szekuritáté rendelte volna el. Ha volt is ilyen rendelet, azt szóban közölhették Mátray Lászlóval. A megismert dokumentumok alapján egyébként Mátray nem is annyira besúgóként, mint inkább afféle véleményformáló ügynökként, a Szekuritáté akaratának a közvetítőjeként, végrehajtójaként működött. Emlékeim szerint más oktató nem figyelmeztetett a templomi szereplés helytelen voltára. Minden bizonnyal, amikor Beloia hadnagy azt kezdeményezte, hogy bízzanak az oktatók (factori educationali) felügyeletére, akkor voltaképpen Mátray Lászlót értette ez alatt.

A CNSAS dekonspiráló dokumentuma szerint Mártayt 1975 április 24-én Cîntărețu Constantin őrnagy szervezte be a Szekuritáté ügynökei sorába. Ungureanu Ion alezredes elemzéseiben rendszeresen szerepel a Temesvári Magyar Színházban tevékenykedő Costin Alexandru ügynökre való hivatkozás. A CNSAS többek között a Costin Alexandru által adott jelentések listáját is megtalálta, és erről is említést tett a dekonspiráló dokumentumban. Azt azonban nem közölte, 14 éves ügynöki tevékenysége során Mátray hány jelentést adott.

Az Oláh fedőnéven dolgozó Oberten Jánosnak a dekonspiráló dokumentum és a jelentései tanúsága szerint nem a befolyásolás, hanem az információszolgáltatás volt a tevékenységi köre. Oberten gyanún felül állt a temesvári magyar közösségben, hiszen ismert volt a tény, hogy 1956-os szerepléséért gyermekként bebörtönözték. Íróként bejáratos volt a magyar közösségekbe, és a dossziém tanúsága szerint a temesvári magyar kulturális és egyházi élet megannyi területéről szállította az információkat; nem egyszer a tartótisztje megrendelésére. Beszámolt a Franyó Zoltán irodalmi körről, Tőkés László istentiszteleteiről, és a Thalia egyetemi színpad ügyeiről egyaránt. Tevékenységét a Szekuritáté illetékesei többször is elismerő megjegyzésekkel illették. A CNSAS jelentése szerint beszervezéséről 1985 március 19-én Dănciulescu Ion alezredes készített feljegyzést. A CNSAS idézi Beloia Sau 1989 nyarán keltezett elemzését, melyben a hadnagy megemlíti, Oláh működése során 36 információt szolgáltatott, és javasolja, hogy mindenképpen tartsák meg a rendszerben.

A harmadik fellépés

Jó érzéssel tölt el, hogy a Szekuritáté csak közvetett úton jutott információkhoz a Dsida-esttel kapcsolatban. A műsorban résztvevő diákok köréből senkit nem sikerült beszervezniük. A csapat kohézióját jelezte az is, hogy 11 évvel később, az 1999-es reformáció ünnepére felújítottuk a műsort. Az egykori diákok némelyike egyetemi tanárként, parlamenti képviselőként, újságíróként vagy vállalkozóként, más pedig várandós anyaként állt a templomi közönség elé. A harmadik előadásról Oberten János immár a Krónika olvasóinak számolt be az akkor indult napilap temesvári tudósítójaként.

Valamilyen fogódzó után keresgéltem, amibe belekapaszkodhattam volna, hogy a sok hallgatás után folytatni tudjam a blogot. Végül is úgy éreztem, talán a legelejéről kellene kezdenem, legalábbis onnan, ami számomra a történet legeleje. A Mikes utcai lakásunktól, ahová első emlékeim kötnek. Közben április 1-én megérkezett egy újabb értesítő a CNSAS-tól, amelyben hivatalosan közlik két ügynök dekonspirált identitását. Az egyik informátor „Kósa”, a másik pedig „Szabó Károly”, későbbi fedőnevén „Lăzărescu”. Eszerint „Kósa” Vásárhelyi János Boldizsár konspiratív neve volt (sz. 1922-ben Kolozsvárt), „Szabó Károly/Lăzărescu” pedig a Bustya Endréjé (sz. 1927-ben Marosvásárhelyt).

„Kósa” semmiféle személyes emléket nem gerjeszt bennem, azonkívül arról sem tudok semmit, hogy a szeku struktúráján belül milyen pályát szántak neki, apám dossziéjában ugyanis egyetlen jelentése szerepel, amelyben édesapám sok más olyan ismerős közé sorolva említődik, akik mindannyian Kallós Zoltán perének alakulásáról érdeklődtek, és amelyikből kiderül, hogy „Kósát” akkoriban szervezte be a szeku. Érthető, hogy „Kósa” csak futólag jelenik meg édesapám dossziéjában, mivelhogy Vásárhelyi János ügyvéd volt, és mint ilyen, szerkezeti értelemben a jogász-társadalomban esett történetekről volt köteles jelenteni, és nem a „sajtó-nyomda-tömegkommunikáció problémakörben”, ahová édesapám megfigyelési ügye tartozott. Annál több olyan dokumentum került a dossziéba, amelyik a „Szabó Károly”/„Lăzărescu” fedőnevű aláírással van ellátva, Bustya Endre ugyanis több mint egy évtizedig édesapám kollegája volt a Korunknál. Rá elég jól emlékszem, gyerekfejjel jártam is nála látogatóban apámmal.

Így hát a Mikes Kelemen utcai kora gyerekkori emlékeim felidézése helyett kénytelen leszek egy hosszú történetbe kezdeni a Korunkról, ahova édesapámat 1968-ban vették fel, miután 1967-ben megúszta a börtönt, és ahol 1983-ban bekövetkezett haláláig dolgozott.

A CNSAS dekonspiráló levele nyersfordításban:

Ikt. sz. 2009.03.24 P 1168/05
Könczei Csilla figyelmébe
Tisztelt Hölgyem,
A Nyomozati Osztály 2009.03.12-én kiállított S/DI/I/700/2008.03.03 számú feljegyzését figyelembe véve a Szekuritáté Archívumait Vizsgáló Országos Bizottság Kollégiuma 2008.09.11-én tartott gyűlésén, a Saját dossziéhoz való hozzáférhetőségről és a Szekuritáté dekonspirálásáról szóló 2008/24 sz. Kormányhatározat 1 szakaszának 7 bekezdésének alapján, amelyet a 2008/293-as Törvény módosításokkal és kiegészítésekkel elfogadott és összedolgozott a 2008/1-es Határozatával elfogadott Szekuritáté Archívumait Vizsgáló Országos Bizottság Szervezési és Működési Szabályzatának 28 paragrafusával, a Bizottság a saját arhívumában fellelhető dokumentumok alapján, megállapította:
– a „KOSA” fedőnevű informátor identitását, nevezett VASARHELY Ioan Boldizsar, született 1922.09.25-én, Kolozsváron, Kolozs megyében, Ioan és Ana fiának a személyében;
- a „SZABO KAROLY”/„LĂZĂRESCU” fedőnevű informátor identitását, nevezett BUSTYA Endre, született 1927.06.29-én, Marosvásárhelyen, Maros megyében, Ernest és Paraschiva személyében;
A többi informátorral kapcsolatosan, akiknek a dekonspirálását kérte, ezúttal közöljük, hogy vizsgálódásainkat folytatjuk és amint eredményre jutunk, értesítjük.
Elnök
Dr. Ladislau-Antoniu CSENDES, egyetemi előadótanár

A CNSAS dekonspiráló levele:

Az irányítható társadalom. Az ügynökhálózat leágazása a Korunkig

A „Szabó Károly” fedőnevű ügynök jelentései 1971 szeptemberében jelennek meg édesapám dossziéjában. Augusztusban még a régi jó motoros „Kulcsár” végzi rendszeres munkáját, majd hirtelen, egy hónappal később, az ő jelentései kimaradnak, és felváltják a „Szabó Károly” által szignózott szövegek. Csakis az intézmény történetének tudói erősíthetnék meg azt a feltételezésemet, hogy az ügynöki stafétaváltás egybe eshetett a munkahelyi változásokkal. Amikor Bustya Endrét 1971-ben beszervezték ügynöknek, a 17025 számot adták neki. Ekkoriban a Korunkban már évek óta foglalkoztatta a szeku a 8432 számú „Ovidiu”-t, és a 10505 számú „Adam”-ot, aki korábban „Kovács/Kovács Péter” néven jelentett.

Mivel ebben a korszakban az országban foglalkoztatott ügynökök száma kb. 43000-44000-re rúgott, ezek a számok valószínűleg csupán a Belföldi Hírszerzési Igazgatóságon belül regisztrált informátorokra vonatkoztathatóak. (1968-as adatok szerint a teljes informátori hálózat összesen 85042 személyt foglalkoztatott, ezekből 43498 dolgozott ügynökként. Az ügynökök 81%-a román nemzetiségű volt, 19%-a más nemzetiségű, ezen belül a magyarok százaléka abban az évben emelkedett 33,7%-ról 48,8% –ra. Ez azt jelenti, hogy 1968-ban a magyar ügynökök száma kb. 4300-ra becsülhető. Lásd Elis Neagoe-Pleşa: 1968 – anul reformării agenturii Securităţii. Caietele CNSAS. Anul 1, nr. 1/2008. 11-13. old.)

Édesapám dossziéja alapján úgy tűnik, hogy a 10-12 tagot számláló Korunk szerkesztőségében az ügynöki hálózat folyamatosan három emberből állt, mint ahogyan – a szeku katonai jellegű struktúrájára gondolva – feltételezhetjük, hogy az összes többi szerkesztőségben és más kiemelt fontosságú munkahelyeken is. (Az, hogy a Korunkban 1979-ben egy „Sanda” nevű ügynök is megjelenik, arra utalhat, hogy rajtuk kívül még létezhettek más informátorok is, akik esetleg az adminisztratív személyzetből kerülhettek ki.) A Korunkban lévő ügynökök (az azonos vizsgálati problémakörbe sorolható egyéb munkahelyeken dolgozó más kollegáikkal együtt) közös tartótiszt alá voltak rendelve, akik néhány évente váltogatták egymást, gondolom, annak függvényében, hogy miként lépkedtek felfelé a katonai ranglétrán.

A rendelkezésemre álló adatok alapján a Korunkban foglalkoztatott ügynökhálózat a következő képlet szerint írható le. 1963-ban a Korunkért felelős operatív tiszt Oprea Florian főhadnagy volt, a neki alárendelt ügynökök pedig „Kovács/Kovács Péter” és „Balázs Béla”. A későbbi „Kulcsár” (akkoriban még „Aczél” fedőnevet hordó ügynök) jelenléte már ekkor nagyon hangsúlyos a dossziéban, nem tudom azonban biztosan, hogy a hatvanas években ő volt-e az a bizonyos harmadik korunkos informátor, vagy valaki más, mivel „Aczél” egy darabig a nyomdában dolgozott, és onnan került a Korunkhoz. 1970-ben Oprea Florian-t, aki később egyre magasabb pozíciókba kerül, felváltja Uţiu Francisc őrnagy, aki 1974-ig tartja irányítása alatt „Adam”-ot, „Ovidiu”-t és „Kulcsárt”. Ezutóbbi helyébe kerül 1971-től „Szabó Károly”. A legrövidebb életű a Korunknál Velea Eugen főhadnagy, aki csupán 1974 és1976 között felel a három korunkos informátorért, „Adam”-ért, „Ovidiu”-ért és „Szabó Károly”-ért. „Szabó Károly” 1975-ben átvált a „Lăzărescu” fedőnévre. Az édesapám dossziéjából megismerhető utolsó korszak 1976-től 1982-ig húzódik, ekkoriban a tartótiszt Crăciun Mihai őrnagy volt (őt 1979-től alezredesi rangba léptetik). Az általam átlátható információk szerint 1971-től 1982-ig a Korunk ügynöki hálózatában semmilyen személyi változás nem történik, a jelentéseket ezidőalatt folyamatosan „Adam”, „Ovidiu” és „Szabó Károly”/„Lăzărescu” irja.

A Korunkban működtetett ügynöki hálózat 1963 és 1982 között:

? – 1963-1969:
operatív (”tartó”) tiszt:
Oprea Florian, főhadnagy (1968-tól százados)
informátorai:
Aczél – 8252 sz. (1969-től Kulcsár/Kulcsár Géza, később Văcaru, majd Ardeleanu)
Kovács/Kovács Péter – 10505 sz. (1969-től Ádám/Adam)
Balázs Béla – ? sz.

1970-1974:
operatív (”tartó”) tiszt:
Uţiu Francisc, őrnagy
informátorai:
Kulcsár – 8252 sz., 1971-től felváltja Szabó Károly (későbbi Lăzărescu)
Adam – 10505 sz.
Ovidiu – 8432 sz.

1974-1976:
operatív (”tartó”) tiszt:
Velea Eugen, főhadnagy
informátorai:
Szabó Károly (1975-től Lăzărescu) – 17025 sz.
Adam – 10505 sz.
Ovidiu – 8432 sz.

1976-1982- ?:
operatív (”tartó”) tiszt:
Crăciun Mihai, őrnagy (1979-től alezredes)
informátorai:
Lăzărescu – 17025 sz.
Adam – 10505 sz.
Ovidiu – 8432 sz.

Egy ügynök munkája. Mennyiségi mutatók

Bustya Endrének “Szabó Károly”, majd “Lăzărescu” fedőnéven írt jelentései közül 19 került be édesapám dossziéjába. Ezek közül 10 illette meg édesapámat “alanyi jogon”, 1971 és 1977 közül ugyanis átlagosan évente 1-3-szor számoltatták be Bustya Endrét kimondottan édesapámról. További 8 jelentése olyan többszereplős korunkos történeteket jelenít meg, amelyekben édesapám is felbukkan, 1 pedig a tartótiszt figyelmetlensége miatt csúszhatott be édesapám dossziéjába, ez ugyanis Katona Ádámról szól. Ennek a tévesztésnek az alapja, bár vicces, de érthető: könnyen összezavarodhatott az a szekus, aki egyszerre találkozott a valódi Katona Ádámmal, és édesapámmal, akit maguk között “Katona” fedőneven emlegettek, közben pedig Ádám is volt.

Mivel a jelentések nagyrészét sorszámmal látták el, tudni lehet, hogy Bustya Endre 1971 és 1982 között összesen 143 beszámolót adott át írásban vagy szóban tartótisztjeinek, azaz évente átlagosan 12-őt, ami nagyjából megfelel annak az előírásnak, ami szerint a tartótisztek nem kevesebb, mint havonta voltak kötelesek beszámoltatni ügynökeiket:
„A megadott feladatok tartalmától és jellegétől függően, ezek fontosságának és sürgősségének alapján minden egyes informátorral, kapcsolattal és rezidenssel annyiszor kell találkozót szervezni, ahányszor szükséges, de szabály szerint nem ritkábban, mint havonta egyszer.” [În raport cu conţinutul şi caracterul sarcinilor fixate, cu importanţa şi urgenţa acestora, întîlnirile cu fiecare informator, colaborator şi rezident vor fi realizate ori de câte ori este nevoie, dar de regulă, nu mai puţin de o dată pe lună.] (Lásd: Extras din proiectul Ordinului privind munca cu reţeaua informativă. Ministerul de Interne NR. 13/00088405 din 30.XI.1972. In: ”Partiturile” Securităţii. Directive, ordine, instrucţiuni (1947-1987). Nemira 2007. 66-73. 71. old.)

Az egymásután következő sorszámok alapján kikövetkeztethető, hogy milyen rutin szerint kellett Bustya Endrének tartania a kapcsolatot a tartótisztekkel. Úgy látszik, nem kellett föltétlenül minden hónapban eljárnia a konspiratív találkozókra, erre gyakran csak két hónaponta került sor, ilyenkor azonban együltében több jelentést is le kellett nyomnia. A jelentések tanúsága szerint ezeket a konspiratív találkozókat kb. 1976-ig a Casa “Universitatii” (“Egyetemiek” háza) konspiratív helyen tartották, későbben pedig a “Deservirea” (“Kiszolgálás”) elnevezésűben. A többi korunkos ügynöknek más-más helyeken kellett találkozniuk ugyanazzal a tartótiszttel, valószínűleg azért, hogy ne láthassák egymást, és ezáltal nehogy dekonspirálódjanak. Azt, hogy az egymásról is jelentő korunkos ügynökök tudták-e, sejtették-e, hogy ki van velük hasonló helyzetben a szerkesztőségen belül, mostmár esetleg csak “Ovidiu”-tól tudhatnánk meg, aki az egyetlen túlélője ennek a történetnek.

“Szabó Károly”/“Lăzărescu” jelentései édesapám dossziéjában. Időpontok, sorszámok:

1. (1971. szeptember 29/ sz. nélkül), 2. (1972. április 27./ sz. nélkül), 3. (1973. május 10./37 sz.), 4. (1973. május 24./38 sz.), 5. (1973. szeptember 13./46 sz.), 6. (1974. július 4./55 sz.), 7. (1974. július 25./57 sz.), 8. (1974. szeptember 5./58 sz.), 9. (1974. szeptember 5./59 sz.), 10. (1974. november 15./60 sz.), 11. (1975. március 28./67 sz.), 12.(1975. október 16./75 sz.), 13. (1976. február 2./ sz. nélkül), 14. (1976. március 4./80 sz.), 15. (1977. február 6./84 sz.), 16. (1977. február 6./85. sz.), 17. (1978. február 17./90 sz.), 18. (1978. február 17./91 sz.), 19. (1982. február 18./143. sz.)

Egy kezdő ügynök jelentése

„Szabó Károly” édesapámról készített első beszámolójából az derül ki, hogy Bustya Endrét akkoriban szervezte be a szeku. Uţiu Francisc operativ tiszt lapalji megjegyésében utal erre a tényre:
„Lévén, hogy nemrég szerveztük be az informátort, arra képeztük ki, hogy lépjen a fent nevezettekkel kapcsolatra és hogy állapítsa meg, mi a jelenlegi politikai álláspontjuk.”
[“Inf. fiind nou recrutat a fost instruit să-i contacteze pe aceştia şi să stabilească preocupările lor prezente politice.”]

Nem tudom, valaha kiderül-e, hogy Bustya Endrét milyen körülmények között szervezték be, életpályáját ismerve azonban gondolom, hogy a meglévő módszerek közül – a hazafias alapon való beszervezés, érdekeltté tevés, zsarolás – az elsőt kizárhatjuk. Egy-két adatot ismerve korábbi hányattatott életéről – börtönt járt, sokáig fizikai munkásként is dolgozott –, még keserűbb talán tudomásul venni azt, hogy belement egy olyan játszmába, ami arról szólt, hogy embertársai életéből ki kellett pécéznie azokat a történeteket, amelyek kielégítették a szeku bűnbakteremtő igényét. Ennél már csak azt bánt jobban, hogy “Ovidiu” is beállt ebbe a szerepbe, pedig ő még tengerimalacokat is ajándékozott nekünk gyermekkorunkban. Nagyon jól esne, ha most megszólalna.

Szabó Károly (egyik) első jelentése:

- 105/UF/1971. szept. 29. SZIGORÚAN TITKOS

JELENTÉS

KÖNCZEI ADAM-mal kapcsolatban, aki a „Korunk” szerkesztőségben funkcionárius, a forrás a következőket jelzi: Egy állandóan elégedetlen elem, nacionalista megnyilvánulásai vannak. A forrás még a líceumi évekből ismeri, Marosvásárhelyről. Később Kolozsváron találkoztak újra, ahol folkloristaként dolgozott, majd korrektorként, ahonnét kitették. Mialatt korrektorként dolgozott, bizonyos szövegeket megmódosított a kézirat ellenében úgy, hogy a román elnevezéseket átjavította a magyar helyesírás szerint, azt állítva, hogy ha a DOJA nevét és másokét románosan írják, az elnemzetleniesítésre utal. KÖNCZEI A. magatartása a jelenben sem változott.
A forrásnak ismételten úgy beszélt magáról, mint egy mártírról, aki a magyarságáért szenved.
A forrás megtudta, hogy KÖNCZEI A. és VIGH CAROL között lezajlott egy beszélgetés, amely során KÖNCZEI A. arról panaszkodott, hogy mennyire nyomorog a családjával, és azt állította, hogy rá fog kényszerülni arra, hogy felakassza magát. VIGH CAROL nagyon komolyan azt tanácsolta neki, hogy tegyen is úgy, mert akkor legalább a család (a gyerekek) sorsa el lesz rendezve, mert az állam el fogja tartani a gyermekeit. [Akkoriban még csak hárman voltunk testvérek. Én 8 éves voltam, a bátyám 12, a húgom pedig 2. K.Cs.]
KÖNCZEI-nek el kellett volna kísérnie VEZER ERZSEBETET, aki a MNK-ból érkezett kutató, segesvári kirándulására (f. é. szept. 10) a Korunktól kapott autóval, de a végén nem ment vele.
A forrás tud arról, hogy találkozott VEZERREL, de mivel nem volt jelen a beszélgetésen, nem tudja, hogy miről beszéltek. Később a VEZER által mondottakból arra következtetett, hogy az nem bánta, hogy KÖNCZEI nem kísérte el, mert nem tett rá jó benyomást.

Kolozsvár 1971.09.29. SZABO KAROLY

A tartótiszt megjegyzése. KÖNCZEI A. és VIGH CAROL a b.1. vizsgálatában áll a S:I:b.5.-nél.
Lévén, hogy nemrég szerveztük be az informátort, arra képeztük ki, hogy lépjen a fent nevezettekkel kapcsolatra és hogy állapítsa meg, mi a jelenlegi politikai álláspontjuk.
Az anyagot a szóban forgó személyek dossziéjában dolgozzuk fel.

Uţiu Francisc őrnagy

M.G. 3. pl.
d. sz. 3367 Állapítsuk meg a kapcsolatukat ______-al. Olvashatatlan aláírás.
Olvashatatlan aláírás.

Beszpemmesedett a blogom. Annyira elgondolkoztam, hogy menetközben a blogomat belepte a szpem. Eleinte egyetlen sem volt rajta, most meg más sincsen. Úgyhogy most legelőször azzal kezdem, hogy kitörölöm a szpemeket, szám szerint hatvannyolcat. Bocsánat, sokkal több van, de mostmár nem számolom meg. Utána pedig felteszem azt a levelet, amelyik most érkezett a CNSAS-tól, és amelyikben értesítenek, hogy dekonspirálták a Bíró Ferenc fedőnevű ügynököt. Azért van ebben valami jó. Nevezetesen az, hogy egy állami intézmény teszi, amit tennie kell.

Itt a levél nyersfordításban:

Ikt. sz. 2008.09.15. P 1168/05

Könczei Csilla figyelmébe
Tisztelt Hölgyem,

A Nyomozati Osztály 2008.07.25-én kiállított S/DI/I/1682 számú feljegyzését figyelembe véve a Szekuritáté Archívumait Vizsgáló Országos Bizottság Kollégiuma 2008.09.11-én tartott gyűlésén, a Saját dossziéhoz való hozzáférhetőségről és a Szekuritáté dekonspirálásáról szóló 2008/24 sz. Kormányhatározat 1 szakaszának 7 bekezdésének alapján, valamint a 2008/1. Határozatban elfogadott a Szekuritáté Archívumait Vizsgáló Országos Bizottság Szervezési és Működési Szabályzatának 28-ik szakaszának értelmében, a Bizottság a saját arhívumában fellelhető dokumentumok alapján, megállapította a „BIRO FERENC” fedőnevű informátor identitását, XANTUS Gabor, született 1954.04.05-én, Ioan és Paraschiva fiának a személyében.

A többi informátorral kapcsolatosan, akiknek a dekonspirálását kérte, ezúttal közöljük, hogy vizsgálódásainkat folytatjuk és amint eredményre jutunk, értesítjük.

Elnök
Dr. Ladislau-Antoniu CSENDES, egyetemi előadótanár

Bármilyen állást elfogadok, szakképzetlen munkát is elvállalok…

Miután édesapámat 1959 január elsején, 16 nappal a bátyám születése előtt másodszor is kirúgták a munkahelyéről, ezúttal a Folklórintézetből, újra elkezdett állást keresni. Kereste, kereste, míg négy év múlva felvették a Kolozsvári Állami Nyomdavállalathoz korrektornak. A családi arhívumból az derül ki, hogy első kérését 1962 április 2-án nyújtotta be a nyomdához, az otthonmaradt példány szerint magyarul. Ebben így reklámozza magát: „Kifogástalan helyesíró vagyok. Közíró is lévén a nyomdai dolgok már eddig is érintettek és érdekeltek, a konkrét korrektori munkában is van némi jártasságom. Ezért kérem felvételem ebbe az állásba.”

Első álláskérés (a szkennelt oldalak jobblikk-View Image paranccsal nagyíthatóak)

Negatív válasz

Először elutasító választ kapott, ugyanúgy, mint korábban a postahivataltól, az operától, a balettiskolától és mindazoktól az intézményektől ahova műszaki rajzolói, könyvtárosi, raktárosi, stb. állásért folyamodott: “A kérésére válaszolva közöljük Önnek, hogy nem tudjuk alkalmazni, mivel nincs üres állásunk.” Azután mégis felvették, még ugyanabban a hónapban, egy nappal azelőtt, mielőtt megfogalmazta újabb kérését – ezúttal románul, amelyikben már az áll, hogy szakképzetlen, azaz bármilyen munkát elvállal, csak adjanak már neki állást. A szekusdosszié dokumentumai szerint Balogh Edgár protezsálta be, mint később, 1968-ban – sok más viszontagság után – a Korunkhoz is. Igy lett édesapámból nyomdai korrektor a szedőknél, havi 673,20 lejes fizetésért.

Pozitív válasz

Második kérés

Így nézett ki akkoriban édesapám

Megtalálják az „igazi bűnöst”…

Sokkal későbben, tizennégy éves koromban, édesapám elkísért a rendőrségre, hogy kiváltsuk a személyazonossági igazolványomat. Kis kartonpapírt nyújtott be a hivatalnok ülőfülkéjének a nyílásán, amin nagy nyomtatott betűkkel ez állt: ÖRÜLT = S-A BUCURAT, ŐRÜLT = NEBUN. Úgy látszik, a rendőr megértette, mi az ékezetek jelentősége a magyar nyelvben, mert az igazolványomban a nevem betűről-betűre helyesen jelenik meg. Ebből a történetből is kitűnik, édesapám számára mennyire fontosak voltak az ékezetek. De úgy látszik, nem csak neki voltak fontosak.

Még meg sem melegedett igazán az szék édesapám alatt új munkahelyén, amikor beütött a krach. Történt ugyanis, hogy 1963 év augusztusában, amikor én egy hónapos lettem, román-amerikai atlétikai vetélkedőt szerveztek Kolozsváron. A vetélkedőre Románia és az Egyesült Államok 300 „élatlétáját” nevezték be, köztük Balázs Jolán magasugrót, Barabás Zoltán rövidtávfutót és Vámos András hosszútávfutót. Akarom mondani Iolanda Balaș-t, Zoltan Barabaș-t és Andrei Vamoș-t, ahogy a nevek a plakátterven szerepeltek. Édesapám komolyan vette korrektori megbízatását, fogta magát és szépen kijavítgatta a neveket: kitette az ékezeteket és a farkincás ș betűket átírta zs-re. A városi pártbizottság azonnali nyomozást indított el az „ügyben”, a szekunak pedig tíz nap múlva ACZÉL – későbbi történeteink egyik főhőse – jelentette elsőként az „esetet”. Édesapám személyében hamarosan rátaláltak „az igazi bűnösre”. „Ennek a változtatásnak a kapcsán a Városi Pártbizottság nyomozást indított el, amelynek nyomán eredetileg ______-t vádolták a sportszövetségtől, és csak később állapították meg, hogy ki az igazi bűnös.”

4 ékezet plussz 1 farkinca = ellenőrzési dosszié

„Összegyűjteni az összes létező anyagot és megnyitni KONCZI ADAM ellenőrző dossziéját” – így szól az Aczél-jelentés végére biggyesztett parancs. Nem tudni pontosan, hogy „Aczél” figyelmeztetésére, vagy a Városi Pártbizottság utasítására, esetleg mindkettőre, de a szeku valóban bemozdult, és 1963 augusztus 31-én, tíz nap múlva, megnyitotta édesapám újabb, 1930-as számú személyi ellenőrzési dossziéját.

Crețu főhadnagy az Aczél által hozott áruból dolgozott, a szövegezés szintjén is. Így eshetett meg, hogy a történet főhőse Aczél „írása” nyomán a szekus bürokrácia által előállított szövegekben is – jó érzékkel – Balázs Jolán, azaz Iolanda Balaș maradt, illetve, hogy a bűnvád arra is kiterjedt, hogy édesapám irónikusan beszélt a párt egységéről. Amikor a pártfunkcionárius állítólag ugyanis azt kérdezte, milyen pártsajtóban jelenik meg magyarosan Balázs Jolán neve, édesapám visszakérdezett: miért, „vajon léteznek különböző pártorgánumok? Nem csak egy, amelyiket egy eszme vezérel?”

Az ügynöki jelentéseken kívül “keményebb” bizonyító anyagokra is szert kívánt tenni a szeku. A Határozatot kiegészítő Akcióterv így utasítja a “munkársakat”: Megszerezni a plakátot, vagy annak fénymásolatát.

Határidő: 1963 október 15. Felel: Crețu I. főhadnagy. Így került a román-amerikai atlétikai bajnokság plakátjának fénymásolata az ellenőrző dossziéba.

Az ominózus plakátterv

Háromszor veri ezt kenden pártállamunk vissza… Egy sportplakát, mint corpus delicti

Miután megnyitották az ellenőrző dossziét, beindult a tehetetlenségi erő. Ha anyagokat kell produkálni a dossziéba, ám legyen. A következő három évben ugyanazt a történetet kérődzik vissza, szinte szószerint a helyzetismerő ügynökök, („Gyurka”, „Peter Janos”, „Hideg Ioan”), további határozataiban és akcióterveiben a szekus bürökrácia, illetve évekkel későbben az „ügyben” előállított tanúk, bizonyítandó, hogy itt nincs több hang, csak egy. Minél tovább darálja Crețu főhadnagy ugyanazt, éveken keresztül, minél többször másolja át saját szövegét egyik aktából a másikba, annál súlyosabbá válik az „eset”, annál jobban elmélyül a „bűn”. Így alakul át a személyi ellenőrző dosszié 5 hónap múlva, 1964 februárjában személyi megfigyelési dossziévá, és így indul el 1966-ban a bűnügyi vizsgálat édesapám ellen. A bűnvádak mindhárom dosssziéban alapvetően azonosak maradnak: a már korábban futó 1956-os vádak és a korrektori „túlkapások”.

Menetközben azért történt még egy-két változás édesapám környezetében: Ceaușescu eltemette Gheorghiu Dej-t, az államformát pedig Népköztársaságból Szocialista Köztársasággá változtatta. Ilyen nagyívű „fejlődés” közepette ugyanazok a „bűnök”, amelyeket 1963-ban még csak ellenőrző vizsgálatra méltattak, 1964-ben a személyi megfigyelés tárgyáivá lettek, 1966-ban pedig már bűnügyi vizsgálatra lettek érdemesek. Az atlétikai verseny plakátja és műsorfüzete az ékezetekkel együtt pedig átlényegült bűntárggyá.

„Bűntárgyak” másolatai a vizsgálati dossziéban

Valljuk be, nem akárkivel került édesapám egy csónakba. Bár több sportoló nevét is átírta a magyar helyesírás szabályai szerint a nyomdai korrektúrában, valójában egyet nem tudtak neki megbocsájtani. Azt, hogy Balázs Jolán nevét magyarosan írta. Balázs Jolán valóban nagymenő volt: kétszeres európai bajnok (1958 Stockholm, 1962 Belgrád), kétszeres olimpiai bajnok (1960 Róma, 1964 Tókió), 1957 és 1967 között verhetetlen, a világcsúcsot 1.74 m-ről 1.91 méterre emelte és 1971-ig tartotta. (Lásd a … címen.) Egy ilyen világhíresség csak nem lehet kisebbségi, gondolta a párt és ki tudja, talán ő maga is.

Azon gondolkozom még, hogy vajon lehetett-e volna valaki Romániában kisebbségiként 1959-től 1965-ig az ország legjobb sportolója (kétéves megszakítással, pont `63-`64-ban, amikor a „plakátügy” kirobbant), 1988 és 2005 között a Román Atlétikai Szövetség elnöke, és vajon neveztek-e volna el róla sportpályát még életében?

A Iolanda Balaș-ról elnevezett sportpálya

BALÁZS JOLÁN/IOLANDA BALAȘ SAGA A SZEKUSDOSSZIÉKBAN

ÜGYNÖKI JELENTÉSEK:
1. „Aczél” jelentése 1963. augusztus 21-én

A nemrégiben Kolozsváron lezajlott romániai-amerikai atlétikai verseny plakátjainak és programjának kinyomtatása alkalmával KONCZEI ADAM korrektor kijavította az UCFS [A fizikai kultúra és sport-egyesület] által eredetileg átadott szöveget, éspedig átírta Iolanda Balas atléta nevét magyar változatára BOLAZS IOLAN-ra.

Ennek a változtatásnak a nyomán a Városi Pártbizottság nyomozást indított el, aminek s orán első vádlottként __________ állították be és csak későbben találták meg az igazi bűnöst. Amikor KONCZEI-t _____ elvtárs felhívta a Munkáspárt Városi Bizottságától és felelősségre vonta, ő azt válaszolta, hogy ez a név általában így jelenik meg a pártsajtóban.
Nekem még azt is elmondta, hogy amikor _____ elvtárssal beszélgetett, az még megkérdezte, hogy vajon melyik sajtóorgánumban jelenik meg így [ez a név]. Ő erre nagyon cinikusan azt válaszolta, hogy miért, több pártszervezet van? Nem egyetlenegy, amelyiket egyetlenegy eszme vezérel?
Még azt is mondta, hogy a nemzeti kisebbségek túl sok engedményt tesznek a román nacionalizmussal szemben. És, hogy ő nem annyira gyáva, mint ____.

M.J. Az ügynöki hálózat már jelentett KONCZEI ADAM-ról, nacionalista megnyilvánulásaiért. Egyébként hasonló megnyilvánulásokért távolították el az egyetemről 1956-ban. [Sic! Valójában 1957-ben tették ki egy Gyergyószentmiklósi középiskolából.] Továbbá jelentették már, hogy a szövegeket megváltoztatja, a mi [sic!] hátrányunkra. Tehát ő ebbéli ténykedésein keresztül magyar nacionalista tevékenységet fejt ki.
Feladatok: Megállapítani, hogy a célszeméy milyen más román szövegekben eszközöl hasonló változtatásokat. Kiből áll a környezete, milyen nacionalista és ellenséges tartalmú beszélgetéseket folytat ezekkel. Hogy ezt a tevékenységet nem véletlenül ____ irányítja, esetleg más nacionalista elemek, akikkel az objektum jó kapcsolatban áll.

Lépések: Összegyűjteni minden anyagot és elindítani a személyi ellenőrző dossziét KONCZEI ADAM-ra nézve.
Bemutatni a jelentést a szakmai vezetésnek.

(ACZEL ügynök jelentése Oprea Florian főhadnagynak 1963 aug. 21-én, 125. l.)

(Cu ocazia tiparirii afiselor si programului intrecerilor de atletism Romînia – SUA care a avut loc recent la Cluj, numitul KONCZEI ADAM corector a modificat textul initial dat de UCFS. scriind numele atletei Iolanda Balas in varatiunea maghiara: BOLAZS IOLAN.
Pe marginea acestei modificări s-au făcut cercetari de către Comitetul Orasenesc de partid, fiind acuzat initial _______ de la UCFS. [Uniunea de cultură fizică și sport] si numai pe urma au stabilit adevăratul vinovat.
Fiind chemat la telefon de către tov.__________ de la Com. Orasenesc PMR. și tras la raspundere pentru ce a făcut aceasta, KONCZEI a spus: asa apare de obicei in presa de partid.
Dupa aceasta stînd de vorbă cu el mi-a spus că l-a intrebat tov._________ In care presa de partid apare sub forma de mai sus. El in mod cinic a raspuns, că oare exista diferite organe de partid? Nu unul calauzit de aceleasi idei?
A mai spus că minoritatile nationale fac prea multe concesii fata de nationalismul romîn. Si el nu este atît de fricos ca ________.

N.B. KONCZEI ADAM ne-a mai fost semnalat de agentura cu manifestari nationaliste. De altfel pentru asemenea manifestari a fost inlaturat de la universitate in 1956 [sic!]. De asemenea ne-a mai fost semnalat că aduce transformări textelor in defavoarea noastra [sic!]. Deci el prin aceasta desfasoara activitate nationalista maghiara.
Sarcini: De a stabili si alte texte romînești in care obiectivul aduce asemenea transformari. Din cine este format anturajul sau, discutiile cu continut nationalist si dusmanos pe care le poarta cu acestia. Daca nu cumva aceasta activitate este dirijata de ________ sau alte elemente nationaliste cu care obiectivul este in bune relatii.

Masuri: Se vor concentra toate materialele si se va deschide dos. de verificare asupra lui KONCZI ADAM.
Prezentarea notei conducerii profesionale.)
[Nota informativă a agentului ACZEL dat lt.-ului major Oprea Florian în data de 21 aug. 1963, pag. 125.]

2. ”Gyurcă” jelentése 1963. szeptember 10-én

Augusztus 23-án KONCZEI ADAM, nyomdai korrektor, felkereste otthonában a forrást azzal a kéréssel, hogy találjak számára egy megoldást arra, hogy áthelyezzék valahova, ahol a mesterségében tud dolgozni, pontosabban, ahol a folklórismereteit gyümölcsöztetheti. Azt mondta, hogy a probléma sürgős volna, mivel hétfőn elhagyja a munkahelyét. Mondtam neki, hogy mivel családja van (felesége és gyermeke), és csak ő keres, jó volna, ha nem menne el, mielőtt biztosítva lenne az egzisztenciája. Kérdőre vontam, mi ez a sietség? Mire ő elmondta, hogy bizonyos sport-plakátok korrektúrájakor, a megrendeléssel együtt leadott kézirattól eltérően, megváltoztatta egyes magyar sportolóink nevét, pl. a Vamoși neve helyett azt írta, Vámoși, viszont Iolanda Balaș nevét úgy hagyta, mivel ez a sportolónő így nevezte magát egy budapesti versenyen, úgyhogy ez az ő ügye. A többinek a nevét azonban a saját sajtónk is úgy használja, ahogyan ő kijavította.

[Részlet ”Gyurcă” 1963 szeptember 10-én Dumitrașcu Nicolae ezredesnek írt jelentéséből, 127. l.]

(La 23 August pe la amiază, a venit la sursă acasă KONCZEI ADAM, corector la Intreprinderea poligrafică cu rugămintea să găsesc o modalitate de a fi plasat undeva unde ar putea să lucreze în meserie, anume unde ar putea să-și fructifice cunoștințele de folclor. Mi-a spus că problema ar fi urgentă, fiindcă de luni pleacă de la locul lui de muncă. I-am spus că avînd în vedere că are familie (soție și copil) și numai el cîștigă, ar fi bine să nu plece înainte de a avea existența asigurată. M-am întrebat de ce este această grabă? Atunci mi-a spus că la corectura unor afișe de sport dînsul spre deosebire de manuscrisul predat odată cu comanda a corectat numele unor sportivi maghiari de la noi, de ex. în loc de Vamoși el a trecut Vámoși, în schimb pe Iolanda Balaș a lăsat-o cu această formă, deoarece sportiva astfel s-a recomandat cu prilejul unei competiții la Budapesta, deci aceasta este treaba ei. La ceilalți însă și presa de la noi scrie numele astfel cum le-a corectat dînsul.)

[Fragment din Nota informativă dată de ”Gyurcă” Lt-ului Colonel Dumitrașcu Nicolae în 10.09. 1963., pag. 127.]

3. ”PETER JANOS” jelentése 1964. február 27-én

Kulturális szempontból az illető elég jó felkészültséggel rendelkezik, mivel filológiát végzett. Szakmailag jó felkészültségről tett tanúbizonyságot, olyan értelemben, hogy teljesíti a neki kiszabott feladatokat. Néhány esetben egyenesen túlzásba vitte a korrektori munkáját, mivel még olyan javításokat eszközölt, amelyeket a kézirat nem követelt meg. Amikor ilyen változtatásokat végzett, egyes munkások elégedetlenek voltak, mivel kétszer kellett, hogy kiszedjék az illető szöveget. Mivel az atlétikai bajnokság szövegében, plakátjain bizonyos változtatásokat eszközölt, ahová ZOLTAN VAMOS, ANDRESI BEVALAS és IOLANDA BALAS magyar atléták nevét magyar ékezetettek írta, annak ellenére, hogy a kézirat és a kiadó azt kérte, hogy ékezetek nélkül legyenek írva, fegyelmi úton áthelyezték az 1-es szektorba. Itt újfent változtatásokat eszközölt a RNK AkadémiájánakTörténelmi Évkönyvében, aminek nyomán visszafokozták, és átküldték az offset részlegre papírvágónak. [a szekustiszt kiemelése]

[Részlet ”PETER JANOS” ügynök 1964 február 27-én Crețu Ioan főhadnagynak írt jelentéséből, 104. l.]

(Din punct de vedere cultural, dînsul are o pregătire destul de bună, fiind absolvent al facultății de filologie. Profesional, a dat dovadă de o pregătire bună în sensul că se achită sarcinile ce-i reveneau. In unele cazuri a fost chiar exagerat în munca de corector, făcînd o serie de corecturi în text chiar și acolo unde manuscrisul nu cerea. Asemenea modificări au fost făcute în unele lucrări, lucru ce e nemulțumit pe unii muncitori care au fost nevoiți să culeagă de două ori textul respectiv. Datorită unor modificări pe care le-a făcut în textul, afișelor campionatului de atletism, unde a scris numele atleților maghiari ZOLTAN VAMOS, ANDRESI BEVALAS și IOLANDA BALAS, cu acente caracteristice limbii maghiare, deși manuscrisul și editura cerea să se scrie fără accente, a fost mutat disciplinar la sectorul I. Aicea deasemeni, a făcut unele modificări în Anuarul de Istorie, a Academiei RPR, în urma cărora, a fost retrogradat și trimis ca tăietor de hîrtie la secția offset.

[Fragment din Nota informativă dat de agentul ”PETER JANOS” lui Lt. maj. Crețu Ioan în 27. II. 1964., pag. 104.]

4. ”HIDEG IOAN” jelentése Csíkszeredában 1965. augusztus 10-én

A forrás tudatja önökkel, hogy 1965 augusztus 1-én (vasárnap) Hargitafürdőn találkozott nevezett _______ tanárnővel. [...]
Minte ahogyan azt _____ elmondta, Konczei a nyomdában is dolgozott, viszont leváltották a munkahelyéről, mivel IOLANDA BALAJ nevét átírta BALAZS IOLANDA-ra.

[Részlet ”HIDEG IOAN” ügynök Csíkszeredában 1965. aug. 10-án írt jelentéséből]

(Sursa vă informează că la 1. august 1965, (duminică) s-a întîlnit la Băile Ciuc cu numita _____ profesoară [...]
După cum spune _____ Konczei a lucrat și la tipografie în schimb a fost schimbat din serviciu din cauză că numele de IOLANDA BALAJ a scris BALAZS IOLANDA.)

[Fragment din Nota informativă dat de agentul ”HIDEG IOAN” lui în 10. aug. 1965 la Miercurea Ciuc]

A SZEKUS-BÜROKRÁCIA ÁLTAL ELŐÁLLÍTOTT SZÖVEGEK:
1. Határozat, írta Crețu Ioan főhadnagy, 1963. augusztus 31-én

Az informatív anyagokból úgyszintén kiderül, hogy a fent nevezett személy korrektori funkciójában megváltoztat egy sor szót a szövegekben, amit azzal motivál, hogy „helyes irodalmi” formát akar adni annak. [Eredetileg talán az irodalmi nyelvben használatos formáról lehetett szó.] Így, az AEÁ és a mi országunk csapatai között lefolyt atlétikai bajnokság alkalmával IOLANDA BALAȘ helyett BALAZS IOLAN-t szedett ki, és így késleltette a plakát megjelenését, mivel nem akarta kijavítani az illető nevet a plakáton, habár a kézirat azt követelte, hogy úgy írják, IOLANDA BALAS.
Arra a kérdésre, hogy miért tette ezt, azt válaszolta, hogy ez a név a pártsajtóban is úgy szerepel, hogy BALÁZS IOLÁN.

[Részlet az 1963. aug. 31-án keltezett Határozatból KÖNCZEI ÁDÁM 1930-as számú személyes ellenőrző dossziéjának a megnyitásáról. Aláírja Crețu Ioan főhadnagy, operatív tiszt, Nagy főhadnagy, operatív tiszt, Domnița Nicolae százados, irodafelelős. Jóváhagyja a BM Kolozsvári Vidéki Igazgatóságának főnöke, Dumitrescu Dumitru százados, 4. l.]

(Tot din materialele informative mai rezultă că susnumitul în funcția de corector pe care o are schimbă o serie de cuvinte în texte motivînd că le introduce pentru a le da o formă mai ”corect literară”. Astfel cu ocazia culegerii afișului prin care se anunță campionatul de atletism dintre echipa SUA și a țării noastre a cules în loc de IOLANDA BALAȘ – BALAZS IOLAN întîrziind apariția afișului pentru motivul că nu a vrut să schimbe în afiș numele respectiv deși manuscrisul cerea să se scrie IOLANDA BALAS.
Fiind întrebat dece a făcut acest lucru a răspuns că acest nume apare BALÁZS IOLÁN și în presa de partid.)

[Fragment din Hotărîrea de deschidere a dosarului de verificare individual cu privire la KÖNCZEI ÁDÁM, din data de 1963. aug. 31. Semnează Lt. maj. Crețu Ioan, lucrător operativ, Lt. maj. Nagy, lucrător operativ, Cpt. Domnița Nicolae, șef birou, aprobă șeful Direcției Regionale MAI CLUJ, Cpt. Dumitrescu Dumitru, pag. 4.]

2. Akcióterv, írta Crețu Ioan, 1963. szeptember 1-én

Az általunk birtokolt anyagokból úgyszintén kiderül, hogy a RNK és az AEÁ csapatainak nemrégiben lefolytatott atlétikai bajnokságok alkalmával a plakát megjelenése azért késett, mert KONCZEI ADAM megtagadta, hogy a kiszedett formában megjelent BALASZ IOLAN-t kicserélje IOLANDA BALAS-ra.
Amikor megkérdezték, hogy miért írta így a IOLANDA BALAS nevét, mikor a kéziratban úgy szerepelt, ahogyan kellett, röviden és irónikusan azt válaszolta, hogy így jelenik meg a pártsajtóban is.
6) Annak érdekében, hogy dokumentálni tudjuk, hogy a célszemély megváltoztatta IOLANDA BALAS nevét azért, hogy bebizonyítsa azt, hogy az illető magyar nemzetiségű, amely tényre fény derül az ”ACZEL” ügynök jelentéséből, át fogunk térni az eset ellenőrzésére. Megszerezni a plakátot, vagy annak fénymásolatát.
Határidő: 1963 október 15. Felel: Crețu I. főhadnagy

[Részlet az 1963. szept. 1-én keltezett Akciótervből, KÖNCZEI ADAM személyes ellenőrző dossziéjából. Aláírja Crețu Ioan főhadnagy, operatív tiszt, Domnița Nicolae százados irodafelelős. Jóváhagyja a BM Kolozsvári Vidéki Igazgatóságának főnöke, Dumitrescu Dumitru százados, 21. l.]

(Tot din materialele ce le deținem rezultă că la recentele campionate de atletism desfășurate între echipele R.P.R și S.U.A. s-a întărziat scoaterea afișului datorită faptului că KONCZEI ADAM refuza să schimbe în forma culeasă numele de BALASZ IOLAN – cu IOLANDA BALAS.
Atunci cînd a fost întrebat de ce a scris în acest fel numele IOLANDEI BALAS cînd în manuscris era scris cum trebuia a afirmat scurt și ironic că, așa apare și în presa de partid.
6) In vederea documentării faptului că obiectivul a schimbat într-un afiș numele IOLANDEI BALAS, pentru a demonstra că aceasta este de naționalitate maghiară, fapt ce rezultă din nota infomativă furnizată de agentul ”ACZEL”, vom trece la verificarea cazului. Să se obțină afișul sau o fotocopie.
Termen: 15. octombrie 1963. Răspunde: Lt. Maj. Crețu I.)

[Fragment din Planul de măsuri privind acțiunea de verificare asupra lui Konczei Adam din 1. sept. 1963. Semnează Lt. maj. Crețu Ioan, lucrător operativ, Cpt. Domnița Nicolae, șef birou, aprobă șeful Direcției Regionale MAI CLUJ, Cpt. Dumitrescu Dumitru, pag. 21.]

3. Határozat, írta Crețu Ioan, 1964. február 27-én

Mit állapítottunk meg és milyen bizonyítékok vannak: [...]
Az 1963-as év során úgyszintén egy sor ellenséges és nacionalista megnyilvánulása volt, amivel azt próbálta kihangsúlyozni, hogy a mi államunk olyan politikát folytat, amelyik az erdélyi magyar kisebbség [jog]korlátozásához vezet és hogy egyes a román tudományos élethez tartozó személyiségek megpróbálják bebizonyítani, hogy nem létezik hagyományos magyar kultúra. Szintén ebben az évben a fentebb nevezett nacionalista jellegű változtatásokat eszközölt azokban a kéziratokban, amelyeket ő korrektúrázott, azért, hogy a munkákat ilyen módon nyomtassák ki. A fentebbiek Bot PAL, Aczel , M. Popescu ügynökök jelentéseiből és a dossziéban lefektetett bűnjelekből derülnek ki.

[Részlet az 1964. febr. 27-én keltezett Határozatból KÖNCZEI ADAM 3188 számú ellenőrző dossziéjának az 1930 számú személyi megfigyelési dossziéjává való átalakításáról. Aláírja Crețu Ioan főhadnagy, operatív tiszt, Nagy őrnagy, operatív tiszt, Domnița Nicolae százados, irodafelelős, Dumitrescu Dumitru százados, szekciófelelős. Jóváhagyja a BM Kolozsvári Vidéki Igazgatóságának főnöke, Pleșița Nicolae őrnagy, 2-3. l.]

(Ce s-a stabilit și ce dovezi sînt: …
În cursul anului 1963 a avut deasemeni o serie de manifestări dusmănoase nationaliste prin care a căutat să scoată în evidență că statul nostru duce o politică de îngrădire a naționalității maghiare din Ardeal și că unele personalități ale vieții științifice romîne caută să dovedească inexistența unei culturi tradiționale maghiare. Tot în cursul acestui an susnumitul a facut unele modificări de natură naționalistă în manuscrisele pe care le-a corectat scriind să scoată lucrările imprimat cu aceste modificări. Cele de mai sus rezultă din notele inf. ag. Bot PAL Aczel M. Popescu și corpurile delicte aflate la dosar. )

[Fragment din Hotărîrea de preschimbare a dosarului de verificare nr. 3188 cu privire la KÖNCZEI ADAM în DUI nr. 1930, din data de 1964. febr. 27. Semnează Lt. maj. Crețu Ioan, lucrător operativ, Lt. maj. Nagy, lucrător operativ, Cpt. Domnița Nicolae, șef birou, Cpt. Dumitrescu Dumitru, șef secție, aprobă șeful Direcției Regionale MAI CLUJ, Mr. Pleșița Nicolae, pag. 2-3.]

4. Akcióterv, írta Crețu Ioan, 1964. február 27-én

Ellenséges megnyilvánulásainak egy másik vetülete abban mutatkozott meg, hogy a kolozsvári nyomdavállalat korrektori funkciójában egyes szövegmódosításokat eszközölt, ellentétben a kiadó követelményeivel (néhány személy nevét, amelyeket ékezetek nélkül írnak, átírta a magyar nyelvben használatos ékezetekkel), így történt az néhány plakát kinyomtásának az esetében, amelyiken Iolanda Balaș, Zoltan Vamoș és A. Barabaș sportolók nevei szerepeltek, szükségessé téve, hogy közbelépjenek az anyag újranyomtatásáért.

[Részlet az 1964. febr. 27-én keltezett Akciótervből KÖNCZEI ADAM 1930 számú személyi megfigyelési dossziéjából. Aláírja Crețu Ioan főhadnagy, operatív tiszt, Domnița Nicolae százados, irodafelelős, Dumitrescu Dumitru százados, szekciófelelős. Jóváhagyja a BM Kolozsvári Vidéki Igazgatóságának főnöke, Pleșița Nicolae őrnagy, 16. l.]

(Un alt aspect al manifestărilor lui dușmănoase s-a manifestat prin aceea că în funcția de corector al Întreprinderii poligrafice Cluj a făcut unele modificări în texte, în contradicție cu cerințele editurii (a schimbat numele unor persoane scrise fără accent pe care le-a scris cu accente folosite în l. maghiară) astfel s-a întîmplat la tipărirea unor afișe cu numele sportivilor Iolanda Balaș, Zoltan Vamoș și A. Barabaș fiind necesar ca să se intervină pentru retipărirea lucrării.)

[Fragment din Planul de măsuri cu privire la DUI nr. 1930 lui KÖNCZEI ADAM, din data de 1964. febr. 27. Semnează Lt. maj. Crețu Ioan, lucrător operativ, Cpt. Domnița Nicolae, șef birou, Cpt. Dumitrescu Dumitru, șeful serviciului, aprobă șeful Direcției Regionale MAI CLUJ, Mr. Pleșița Nicolae, pag. 16.]

5. Referátum, 1965. október 15.

KONCZEI ADAM a munkahelyén, korrektori minőségében kijavított bizonyos kéziratokat, amelyek magyar neveket tartalmaztak, amelyeket magyar betűkkel és ékezetekkel írt,azért, hogy kimutassa ezek magyar eredetét és nemzetiségét, annak ellenére, hogy sem megbízása, sem joga nem volt arra, hogy ilyen korrektúrákat végezzen. Így történt ez a RSZK és AEÁ közt lejátszott atlétikai verseny programjával is, 1963 augusztusában. Annak ellenére, hogy KONCZEI ADAM-ot ezen tettéért szankcionálták, hasonlóképpen járt el 1963 decemberében, a R.SZ.K Akadémiájának történelmi évkönyvének a nyomtatásakor.
KONCZEI ADAM ezen tetteit tanúkkal lehet alátámasztani és léteznek anyagi bizonyítékok is.

A fentebb kifejtetteket figyelembe véve

J A V A S O L J U K

Áttérni KONCZEI ADAM tevékenységének a dokumentálására, majd szabadlábon való nyomozására. Az eredmények függvényében újabb javaslatokat teszünk.

[Részlet az 1965 október 15-i Referátumból, amelyet ”GIURCAN DANILA”, valós nevén KONCZEI ADAM 1930 sz. személyi megfigyelési dossziéjának a tanulmányozása során állítottak össze, amelyben kérik a bűnügyi eljárás megindítását. Aláírja Taloș Vasile őrnagy, irodafőnök, Pop Alexandru, százados, a szekuritáté bűnügyi nyomozója, Jóváhagyja a BM Kolozsvári Vidéki Igazgatóságának főnöke, Pleșița Nicolae alezredes, 50. l.]

(La locul de muncă, în calitate de corector KONCZEI ADAM a corectat unele manuscrise ce conțineau nume de persoane maghiare pe care pentru a demonstra originea și naționalitatea le-a scris cu litere și accente maghiare, cu toate că nu avea sarcina sau dreptul de a face asemenea corecturi.
Așa a fost și cazul cu programul competițiilor de atletism al R.S.R. și S.U.A. din luna august 1963. Cu toate că KONCZEI ADAM pentru această faptă a fost sancționat, în mod identic a procedat și în luna decembrie 1963 cu ocazia tipăririi Anuarului de istorie al Academiei R.S.Române.
Aceste fapte comise de KONCZEI ADAM se pot documenta cu martori și există dovezi, probe materiale în acest sens.

Avînd în vedere cele expuse,
P R O P U N E M
A se trece la documentarea activității lui KONCZEI ADAM și apoi la anchetarea sa în stare de libertate. În funcție de rezultat, se vor face noi propuneri.

[Fragment din Referatul întocmit în 15 oct. 1965 în urma studiului dosarului individual nr. 1930 privind pe ”GIURCAN DANILA” nume real KONCZEI ADAM prin care se solicită aprobarea de a se trece la documentare și la anchetarea lui în stare de libertate. Semnează Maior Taloș Vasile, șef birou, Cpt. Pop Alexandru, anchetator penal de securitate, aprobă șeful Direcției regionale, Lt. col. Pleșița Nicolae, pag. 50.]

6. Referátum, 1966. február 11.

A nyomozás alapját hírszerzési, nyomozati anyagok és bűntárgyak képezik. Ezek a következők: bizonyos személyek 1957-ben adott nyilatkozatainak a másolatai, amikor is KONCZEI ADAM-ot kizárták a tanügyből ellenséges és nacionalista megnyilvánulásokért, egy legalizált nacionalista tartalmú levél, amelyet KONCZEI ADAM 1965 június 28-án postázott egy margittai kollegájának, egy 1963-as sportverseny anyagainak a másolata és eredetije, valamint a verseny programja, amelyekben KONCZEI ADAM, azért, hogy egyes magyar sportolók eredetét és nemzetiségét bizonyítsa, magyar ékezetekkel írta ezek neveit, a kolozsvári Nyomdavállalaton belüli korrektori minőségében, munkahelyi kötelezettségeivel ellentétben átjavítva a kéziratot.

A leírtakkal kapcsolatban, a létező bizonyító anyagok alapján
J A V A S O L J U K
jóváhagyni, hogy elkövetett tetteiért KONCZEI ADAM-ot szerveink részesítsék figyelmeztetésben.

[Részlet az 1966 február 11-i Referátumból, KONCZEI ADAM vizsgálatának az eredményeiről. Aláírja Taloș Vasile őrnagy, irodafelelős, Pop Alexandru, kapitány, a szekuritáté bűnügyi nyomozója, Crețu Ioan főhadnagy, operatív tiszt, jóváhagyja a BM Kolozsvári Vidéki Igazgatóságának főnöke, Pleșița Nicolae alezredes, 47-49. l.]

([...]Ca temei pentru documentare au fost materiale informative, de anchetă și corpuri delicte. Acestea au constat în copii după declarațiile date de unele persoane în anul 1957 cînd KONCZEI ADAM a fost scos din învățămînt pentru atitudini dușmănoase și naționaliste, o scrisoare cu conținut naționalist legalizată expediată de KONCZEI ADAM la 28.VI.1965 unui coleg al său din Marghita, fotocopie și originalul după un material, respectiv programul unei competiții sportive din anul 1963 în care KONCZEI ADAM pentru a demonstra originea și naționalitatea unor sportivi maghiari le-a scris numele cu accente maghiare în calitatea sa ce o avea de corector la Întreprinderea poligrafică Cluj, făcînd modificări în manuscris contrar obligațiilor sale de serviciu.[...]

Față de cele expuse, pe baza materialului probator existent,
PROPUNEM

A se aproba ca pentru fapele comise KONCZEI ADAM să fie avertizat de organele noastre.

(Fragment din Referatul întocmit în 11 februarie 1966 cu rezultatul anchetei în cauza privind pe numitul KONCZEI ADAM. Semnează Cpt. Pop Alexandru, anchetator penal de securitate, Maior Taloș Vasile, șef birou, Lt. maj. Crețu Ioan, ofițer operativ, aprobă șeful Direcției regionale, Lt. col. Pleșița Nicolae, pag. 47-49.)

TANÚ- ÉS BEISMERŐ VALLOMÁSOK:

“Áttérvén a dokumentálódásra, három személyt hallgattunk ki tanúi minőségükben, akik nyilatkozataiból fény derül KONCZEI ADAM bizonyos nacionalista megnyilvánulásaira 1965 júniusáig, amíg a kolozsvári Nyomdavállalatnál dolgozott.”

(“Trecîndu-se la documentare au fost audiate în calitate de martori trei persoane din a căror declarații rezultă unele atitudini naționaliste manifestate de KONCZEI ADAM pînă în luna iunie 1965, pînă cînd a lucrat la Întreprinderea poligrafică Cluj.”)

P. I. tanúvallomása, 1965. 11. 22-én

Amíg Konczei Adammal együtt dolgoztam, arra a következtetésre jutottam, hogy bizonyos nem megfelelő magatartása és kirohanásai vannak. Így, bár nem volt neki szabad, különféle javításokat eszközölt a nála levő kéziratokon, különösen ahol személynevek szerepeltek.
Egy konkrét esetben így történt ez a R.SZ. K. és az AEÁ között lejátszott atlétikai mérkőzés programjával is. Ebben a programban mások mellett Iolanda Balaș, Zoltan Vamoș és Andrei Barabaș román sportolók nevei is szerepeltek.
Amikor Konczei Adam megkapta a kéziratot, felháborodott és kijavította ezeket a neveket a magyar nyelv helyesírása szerint, mondván, hogy ezek magyar nevű sportolók és hogy ezek neveit a magyar helyesírás szerint kell írni, és nem úgy, ahogyan az a sajtóban megjelenik.
Én figyelmeztettem, hogy ne tegye meg ezeket a javításokat, de ő nem hallgatott rám, mondván, hogy az a mód, ahogyan ezek a nevek megjelennek a kéziratban, hamisítást jelentene, azaz ha úgy írjuk, mint ahogyan megjelenik a sajtóban, és nem a magyar helyesírás szerint, ahogyan Konczei Adam állítja.
Tudomásom van arról, hogy Konczei Adamot írásban is figyelmeztették, hogy nem szabad neki átjavítania a neki kiosztott szövegeket.

[Részlet P. I. tanúvallomásából, amit 1965. 11. 22-én adott Pop Alexandru kapitánynak, a szekuritáté bűnügyi nyomozójának Konczei Adam bűnügyi kivizsgálása során]

(Cît timp am lucrat împreună cu Konczei Adam am constatat la acesta unele atitudini și ieșiri necorespunzătoare. Astfel deși nu avea voie făcea diferite corecturi pe manuscrisele ce le avea în lucru în special unde apăreau unele nume de persoane.
Un caz concret s-a petrecut cu programul competiției de atletism organizat între R.S.România și SUA.
În acest program figurau printre alți și numele sportivilor români Iolanda Balaș, Zoltan Vamoș și Andrei Barabaș.
Cînd a primit manuscrisul Konczei Adam s-a revoltat și a corectat aceste nume după ortografia limbi maghiare spunînd că aceștia sînt sportivi cu nume maghiare și că numele acestora trebuie scris după ortografia maghiară și nu așa cum apar în presă.
Eu i-am atras atenția să nu facă aceste corecturi însă el nu m-a ascultat afirmînd că în modul cum au apărut aceste nume în manuscris aceasta ar însemna falsificarea lor, adică scrierea lor așa cum apare în presă și nu după ortografia maghiară așa după cum pretindea Konczei Adam.
Cunosc că lui Konczei Adam i s-a atras atenția și în scris că nu are voie să facă corecturi pe manuscrisele ce le avea în lucru.)

[Fragment din declarația martorului P. I. dat în 22.11.1965 lui Cpt. Pop Alexandru, anchetator penal de securitate în cadrul anchetei penale asupra lui Konczei Adam]

Sz.D. tanúvallomása 1965. 11. 24-én

Szakmai szempontból Konczei Adam jól felkészült, de nem tartja be nyomdai korrektori feladatait, mivel az utasítások ellenében javításokat és stilizálásokat eszközöl a neki kiosztott kéziratokon.
Ezekért a kihágásaiért többszörösen megrótták szóban és írásban is.
A feleségem szerint, aki a nyomdában dolgozik, Konczei ADAM 1963-ban, amikor is korrektúráznia kellett egy kéziratot, amelyik a R.SZ.K. és az AEÁ között lejátszott atlétikai verseny programját képviselte, kijavította Iolanda Balas Zoldan Vamos és Andrei Barabas sportolók neveit, a magyar helyesírás szerint, ellentétben azzal, hogy hogyan jelent meg a kéziratban.

[Részlet Sz.D. tanúvallomásából, amit 1965. 11.24-én adott Pop Alexandru kapitánynak, a szekuritáté bűnügyi nyomozójának Konczei Adam bűnügyi kivizsgálása során]

Din punct de vedere profesional Konczei Adam era bine pregătit însă nu-și respecta atribuțiunile de corector în poligrafie deoarece contrar indicațiilor făcea corecturi și stilizări în conținutul manuscriselor ce le avea în lucru.
Pentru aceste abateri i sa atras atenția de mai multe ori atît verbal cît și în scris.
Din spusele soției mele care lucrează la poligrafie urmează că Konczei Adam în anul 1963 avînd de corectat un manuscris ce reprezenta programul competițiilor de atletism dintre R.S.Romînia și SUA a corectat numele sportivilor Iolanda Balas Zoldan Vamos și Andrei Barabas pe care le-a scris după ortografia maghiară contrar felului cum a apărut în manuscris.

[Fragment din declarația martorului Sz. D. dat în 24.11.1965 lui Cpt. Pop Alexandru, anchetator penal de securitate în cadrul anchetei penale asupra lui Konczei Adam]

Könczei Ádám vallomása, 1965 11. 24-én

Így az 1963-1964 közötti időszakban, a kolozsvári Nyomdavállalat korrektorjának és revizorjának a minőségében különböző neveket javítottam ki a kéziratokban, amelyeket a magyar helyesírás szerint írtam, annak ellenére, hogy a kéziratokban másképp szerepeltek. Ezekért az akciókért figyelmeztettek és lefokoztak. Ilyen korrektúrákat eszközöltem 1963-ban egy a R.Sz.K és az A.E.Á között lejátszott sportvereseny programjának a nyomtatásakor. A programban magyar ékezetekkel átjavítottam olyan sportolók nevét, mint Iolanda Balaș, Zoltan Vámos és Andrei Barabas, bár a kéziratban úgy szerepeltek, ahogyan a román sajtóban. Csak a családneveket javítottam ki.
Amikor egyes kollegák figyelmeztettek, én azt mondtam, hogy ezeknek a sportolóknak a neve magyar és így kell írni, azaz a magyar helyesírás szerint.
Ezekért a tetteimért, és másokért szakmailag figyelmeztetésben és megróvásban részesültem.

[Részlet Konczei Adam vádlott vallomásából, amit 1966.01.18-án adott Pop Alexandru kapitánynak, a szekuritáté bűnügyi nyomozójának, bűnügyi kivizsgálása során]

(Astfel în perioada anilor 1963-1964 în calitate de corector și revizor la Intreprinderea poligrafică Cluj contrar atribuțiunilor de serviciu am corectat în manuscrise diferite nume pe care le-am scris după ortografia limbii maghiare cu toate că în manuscrise apăreau altfel. Asupra acestor acțiuni mi s-a atras atenția și am fost degradat din funcție. Corecturi de acest fel am făcut cu ocazia tipăririi în anul 1963 a unui program competițional sportiv dintre sportivi din R.S.Romînia și SUA. În program am corectat cu accente maghiare numele unor sportivi ca Iolanda Balaș, Zoltan Vámos și Andrei Barabas desi ele apăreau în manuscris așa cum apăreau în presa română. Corecturile le-am făcut numai la numele de familie.
Cînd mi s-a atras atenția de către unii colegi eu am spus că numele acestor sportivi sînt nume maghiare și trebuie scrise așa adică după ortografia maghiară.
Pentru aceste fapte cît și pentru altele pe linie profesională mi s-a atras atenția și am fost sancționat.)

[Fragment din declarația învinuitului dat în 18.01.1966 lui Cpt. Pop Alexandru, anchetator penal de securitate în cadrul anchetei penale asupra lui Konczei Adam]