Gazda Árpád

Krisztusnak és Pilátusnak, egyformán

Levélben értesített a napokban a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) arról, hogy azonosították a Szekuritáté két ügynökét, akiknek a jelentései a nevemre nyitott I 189389-es számú dossziéba is bekerültek. „Oláh” fedőnéven Oberten János temesvári mérnök, író, újságíró jelentett, „Costin Alexandru” pedig Mátray László temesvári színművész fedőneve volt. Meglepetés nem ért, csupán annyi történt, hogy immár hivatalosan is megerősítést nyert az, amit a dossziém áttanulmányozása óta feltételeztem. A Szekuritáté Oberten János (Oláh) által kapott tájékoztatást a református templomban 1988 október 25-én tartott Dsida Jenő estről, a résztvevők névsorát pedig Mátray László (Costin Alexandru) szolgáltatta ki a Szekuritáténak.

Az 1988-as templomi Dsida-estet tulajdonképpen a következményei teszik fontossá. Tőkés László akkori temesvári lelkész ugyanis 1989-ben a médiaszereplései által nyert nemzetközi ismertséget és az ismertsége által védettséget is. Az első médiaszereplése pedig éppen a Dsida-esthez kötődik. 1989 május 28-án a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában olvasták fel Tőkés Lászlónak az akkori püspökhöz, Papp Lászlóhoz címzett levelét, amelyben védelmet kért a templomi szereplésük miatt meghurcolt diákoknak. Ugyanebben a műsorban elhangzott Papp László válasza is, melyben a püspök elutasította a közbenjárást, és közölte, nem kell diákokat szerepeltetni templomi előadásokon.

A Dsida-est az emlékezetben

De mi is történt 1988 október 25-én? Temesvári egyetemi hallgatók egy csoportja a reformáció ünnepe alkalmából Dsida Jenő szavalóesttel állt a templomi közönség elé. Az előadást Cseresnyés Gyula nyugalmazott rendező kezdte szervezni, rendezni, de ő menet közben kimaradt a produkcióból. Az előadás a szereplők közös rendezésében jutott a végső formájába. A műsor Dsida sírfeliratával indult, és a Tekintet nélkül című verssel fejeződött be.

„És este a tűzhely mellett, / vagy szuronyos zsandárok között / hátrakötött kézzel, / mégis mondogatni kell / a fellebbezhetetlen, / sziklakemény, / erősítő, / vigasztaló / igét: / Krisztusnak és Pilátusnak, / farizeusoknak és vámosoknak, / zsidóknak és rómaiaknak / egyformán szolgálni / nem lehet.”

A döbbenetet kiváltó befejező sorokat kórusban is elismételte a csoport.
Mi, az előadók is a Tőkés László nyilvános köszönetnyilvánításából tudtuk meg, hogy Advent első vasárnapján újabb előadást tartunk. Utólag sokan hibaként könyvelték el, hogy Tőkés előzetes egyeztetés nélkül harangozta be a második előadást, és azt is, hogy a Thalia egyetemi színpad tagjainak köszönte meg a szereplést. A szavalók derékhada valóban tagja volt az egyetemi színpadnak, de csak egyéni elhatározás alapján léptek fel a templomi műsorban. Nem valamennyi Thaliás szerepelt a Dsida-estben, és nem valamennyi templomi szavaló volt Thaliás. A Thaliának viszont nem jött jól a „reklám”. A Mátray László által vezetett csoport, amely a temesvári magyar diákság egyik utolsó kulturális intézménye volt, éppen akkor készült a fennállása 20. évfordulója megünneplésére; az akkori körülmények között pedig csakis különösebb feltűnés nélkül lehetett ilyen rendezvényt szervezni.

A hatalom üzenetei Mátray Lászlón keresztül érkeztek. Ő próbálta rávenni a szereplőket, hogy ne álljanak másodjára is a közönség elé a Dsida-esttel, ne veszélyeztessék a Thalia évfordulóját, működését. Az érintettek sorában is megoszlottak a vélemények arról, hogy ilyen körülmények között mi a helyes viszonyulás, de a többség 6:2-es szavazataránnyal a második előadás megtartásáról döntött. E döntés azonban nem oldotta fel az érintettek gyötrődését. Voltak, akik ez után léptek vissza, de olyanok is voltak, akik ekkor léptek be a csoportba. Így a második előadást módosult szereposztásban tartottuk meg 1988 december 4-én, ugyanakkora sikerrel, mint az elsőt. Nem sokkal ez után Mátray közölte: a hatóságok betiltották a Thaliát. Értelemszerűen a decemberre tervezett 20 éves évforduló is elmaradt. 1989 február 4-én ismét Mátray Lászlótól tudtuk meg: újraalakul a Thalia, de nem lehetnek a csoport tagjai azok, akik a második Dsida-esten is közönség elé álltak a templomban. Mátray ekkor enyhe túlbuzgóságot is tanúsított. Kijelentette: a négyek kizárását felülről rendelték el, de ha nem lett volna ilyen utasítás, a csapatnak akkor is el kellene határolódnia az olyan felelőtlen elemektől, amilyenek mi (Horváth Enikő, Szenes Attila, Szilágyi Zsolt, Gazda Árpád), a második előadás résztvevői vagyunk. Az ügy három és fél hónappal később került nyilvánosságra a Kossuth Rádió által, és ez azonnali következménnyel járt. Két nappal a Tőkés László és Papp László-levelek felolvasása után, 1989 május 30-án a kizárt tagokat behívatta az irodájába a diákművelődési ház igazgatója, ahol az egyetemi központ párttitkára közölte, tovább folytathatjuk a tevékenységüket a Thalia egyetemi színpadban. Talán valami tévedést emlegettek, és mintha fél szájjal bocsánatot is kértek volna.

A dosszié tanúsága

A Szekuritáté ezzel kapcsolatos feljegyzéseit 2007 szeptember 28-án nézhettem át. Ekkorra hívott ugyanis Bukarestbe a CNSAS, hogy tanulmányozzam azt az ellenőrzési mappát (mapa de verificare), amelyben „ACTOR – 6” fedőnéven figyeltek meg. A dosszié fedőlapjára kézzel írták rá „Siguranța Națională / conform pv 0031775 / din 4. IV. 2001 comisia mixtă / SRI – CNSAS” Ez annyit jelent, hogy még 11 és fél évvel a rendszerváltozás után is az átvilágító bizottság és a Román Hírszerző Szolgálat vegyes bizottsága úgy gondolta, a dosszié tartalma nemzetbiztonsági okokból nem hozható nyilvánosságra.
Feltételezhető, hogy a Dsida-műsor valamennyi előadója számára hasonló dossziét nyitottak, amelybe nagyjából ugyanazok, vagy hasonló iratok kerültek. A dosszié legkorábbi dokumentuma, Mátray László könnyen felismerhető kézírását őrzi. Az 1988 november 26-i keltezésű Alexandru Costinként aláírt dokumentum az október 25-i templomi műsorban részt vett Thaliás diákok neveit tartalmazza névsor szerint (Bereczki Zsolt, Bogács Nóra, Császár Sándor, Gazda Árpád, Pázmán Attila, Szenes Attila, Szilágyi Zsolt, Telegdy Álmos). Az iratot Ungureanu őrnagy vette át, és ő rendelkezett arról is, hogy intézkedés végett adják azt át Beloia hadnagynak. Beloia Sau 1988 december 20-án keltezett jelentésében úgy mutatja be, hogy Telegdy Álmossal közösen Tőkés László befolyása alá kerülvén nyolc diákot szerveztünk be a szavalóműsorba, melynek tartalma erősen „nacionalista – irredenta” jellegű volt. Beloia hadnagy az „ellenséges tevékenység” visszafogása érdekében azt javasolja, figyelmeztessenek a diákszövetség útján és olvassák a levelezésemet, hogy azonosítsák a kapcsolataimat.

Beloia Sau veti papírra az első Dsida-est történetét. A hadnagy 1988 december 7-én az Oláh fedőnevű informátorral (Oberten Jánossal) a Marian nevű konspiratív házban folytatott beszélgetés összefoglalóját írta le. Oláh beszámolója szerint a zsúfolásig megtelt a templomban mintegy 500-an nézték meg az előadást, a verseket pedig úgy válogatták össze, hogy azok a „magyar nemzeti identitás megőrzését szolgálják”. A hadnagy megjegyzésként teszi hozzá, hogy az Oláh által jelentetteket a „speciális eszközökkel” gyűjtött információk, valamint Rusu és Áron informátorok jelentései is megerősítik. Azt is hozzáteszi, hogy Oláh íróember, és nincs kétsége afelől, hogy az általa szolgáltatott információk helytállóak.

Az esetet Bukarestnek is jelentik. A Szekuritáté I. Ügyosztályának címzett 1988 december 20-án keltezett jelentésben Pele Petru alezredes magyarázza el, hogy milyen intézkedéseket hoztak. Megerősítették az érintett diákok pozitív befolyásolását, és lépéseket tettek annak érdekében, hogy eltávolítsák őket Tőkés László környezetéből. Intézkedtek az ügyben is, hogy Tőkés László már ne tudja vonzani és befolyásolni az ifjúságot. „Costin Alexandru informátor által világossá tettük a Thalia tagjai számára, hogy mi az ő valódi hivatásuk” – áll a dokumentumban. A jelentésben a Temes megyei Szekuritáté vezetői tulajdonképpen megdicsérik magukat, amiért a „hatóságok nyílt beavatkozása nélkül” sikerült megakadályozniuk, hogy Tőkés László diákokat kerítsen a befolyása alá.

Beloia Sau hadnagy 1989 január 23-án keltezett kézírásos jelentésében azt javasolja, hogy a negatív környezetből való kiszakításom érdekében figyelmeztessenek az oktatóim útján (atentionarea prin factorii educationali). A dossziéba nemcsak a Dsida-esttel kapcsolatos dokumentumok kerültek be. Olyan jelentés is található, melyben Oláh (Oberten János) 1989 február 7-én arról számol be, hogy a Thaliás diákok a Franyó Zoltán irodalmi körön Anavi Ádám verseskötetéből olvastak fel. Február 20-án viszont ismét a Dsida-esttel kapcsolatos fejleményekről szól a jelentése. Egy a Thaliához közelálló diákkal folytatott beszélgetésre hivatkozva számol be arról, hogy kik vettek részt a második előadáson is, hogy a távol maradtak verseit mások szavalták el, és hogy a négyeket kizárták a Thaliából. Oberten János kézírása nem bukkan fel a dossziéban. Valamennyi Oláhtól származó jelentést a tartótiszt, Beloia Sau hadnagy vet papírra kézzel vagy írógéppel. Mindegyiken megjelöli azonban a forrást.
A Dsida-est témáját 1989 nyarán már lezárt ügynek tekinti a Szekuritáté. Június 22-én Beloia azt javasolja, szüntessék be a megfigyelésemet. A kérést Pele Petre alezredes jóváhagyja.

Befolyásoló Mátray, hírszerző Oberten

A dossziéból nem derül ki, hogy a Thalia betiltását, majd a négyek kizárását a Szekuritáté rendelte volna el. Ha volt is ilyen rendelet, azt szóban közölhették Mátray Lászlóval. A megismert dokumentumok alapján egyébként Mátray nem is annyira besúgóként, mint inkább afféle véleményformáló ügynökként, a Szekuritáté akaratának a közvetítőjeként, végrehajtójaként működött. Emlékeim szerint más oktató nem figyelmeztetett a templomi szereplés helytelen voltára. Minden bizonnyal, amikor Beloia hadnagy azt kezdeményezte, hogy bízzanak az oktatók (factori educationali) felügyeletére, akkor voltaképpen Mátray Lászlót értette ez alatt.

A CNSAS dekonspiráló dokumentuma szerint Mártayt 1975 április 24-én Cîntărețu Constantin őrnagy szervezte be a Szekuritáté ügynökei sorába. Ungureanu Ion alezredes elemzéseiben rendszeresen szerepel a Temesvári Magyar Színházban tevékenykedő Costin Alexandru ügynökre való hivatkozás. A CNSAS többek között a Costin Alexandru által adott jelentések listáját is megtalálta, és erről is említést tett a dekonspiráló dokumentumban. Azt azonban nem közölte, 14 éves ügynöki tevékenysége során Mátray hány jelentést adott.

Az Oláh fedőnéven dolgozó Oberten Jánosnak a dekonspiráló dokumentum és a jelentései tanúsága szerint nem a befolyásolás, hanem az információszolgáltatás volt a tevékenységi köre. Oberten gyanún felül állt a temesvári magyar közösségben, hiszen ismert volt a tény, hogy 1956-os szerepléséért gyermekként bebörtönözték. Íróként bejáratos volt a magyar közösségekbe, és a dossziém tanúsága szerint a temesvári magyar kulturális és egyházi élet megannyi területéről szállította az információkat; nem egyszer a tartótisztje megrendelésére. Beszámolt a Franyó Zoltán irodalmi körről, Tőkés László istentiszteleteiről, és a Thalia egyetemi színpad ügyeiről egyaránt. Tevékenységét a Szekuritáté illetékesei többször is elismerő megjegyzésekkel illették. A CNSAS jelentése szerint beszervezéséről 1985 március 19-én Dănciulescu Ion alezredes készített feljegyzést. A CNSAS idézi Beloia Sau 1989 nyarán keltezett elemzését, melyben a hadnagy megemlíti, Oláh működése során 36 információt szolgáltatott, és javasolja, hogy mindenképpen tartsák meg a rendszerben.

A harmadik fellépés

Jó érzéssel tölt el, hogy a Szekuritáté csak közvetett úton jutott információkhoz a Dsida-esttel kapcsolatban. A műsorban résztvevő diákok köréből senkit nem sikerült beszervezniük. A csapat kohézióját jelezte az is, hogy 11 évvel később, az 1999-es reformáció ünnepére felújítottuk a műsort. Az egykori diákok némelyike egyetemi tanárként, parlamenti képviselőként, újságíróként vagy vállalkozóként, más pedig várandós anyaként állt a templomi közönség elé. A harmadik előadásról Oberten János immár a Krónika olvasóinak számolt be az akkor indult napilap temesvári tudósítójaként.

Elküldve: 2009. június 15., 22:49-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.