Találkozások az ügynök lakásán

„Tamás” 1963-tól 1965-ig édesapámnak az 1930-as számú személyi megfigyelési dossziéjába elhelyezett dokumentumok tanúsága szerint 9-szer tárgyalt a szeku tisztjeivel a „KÖNCZEI ügyről”. A legelső alkalommal, amelyik még édesapám ellenőrző, azaz prospektáló megfigyésének az időszakába esett, 1963 október 18-án még Oprea Florian főhadnagy bonyolította le a találkozást. „Tamás” valószínűleg próbált megszabadulni attól a megbízatástól, hogy édesapámat megfigyelje, mivel a tiszt megjegyzi, hogy „az ügynöknek nincs lehetősége KONCZEI ADAM-ról informálni”. A későbbiekben azonban úgy látszik, “Tamást” mégis rákényszergette a szeku valahogyan erre a feladatra, mivel egészen 1965 májusáig “dolgozott” az “ügyben”. 1964-től kezdve “Tamással” már Ioan Crețu tartotta a kapcsolatot, akinek előbb főhadnagyi rangja volt, és aki 1964 októberétől kapitánnyá lépett elő.

A jelentések egyrészében, számomra teljesen meglepő módon “az ügynök lakása” van megnevezve, mint a tartótiszttel való találkozás helye. Szekus szóhasználattal élve itt “vette fel” a tiszt a jelentéseket (“a fost luată nota”). Az eddig általam látott ügynök-dokumentumok minden esetben fedőnévvel ellátott konspiratív házakat emlegetnek találkahelyként. Még inkább zavarba hoz az a tény, hogy két, ugyanazon a napon, ugyanabban az órában keltezett jelentés közül az egyik helyszíneként “az ügynök lakása”, a másodikon pedig a “Racovița ház” szerepel. (Lásd az 1964.10.01-én kelt 90-es és 92-esként számozott oldalakat.)

Mi mindennel lehet megbízni egy ügynököt

A szeku az ügynököket részfeladatokkal látta el. Volt akire az „objektum” munkahelyi magatartásának a megfigyelése volt kiszabva, volt akire a megfigyelt könyvtárállományának a felmérése, és így tovább. „Tamás”-nak az jutott, hogy kövesse és értékelje K. Á. folklorisztikai tevékenységét. Nem tudom, mennyire érdekelte valójában „Tamást” a folklórkutatás, a megbízatása értelmében azonban ki kellett fejeznie az érdeklődését az objektum dolgozatai iránt, meg kellett ígérnie, hogy lehetőségeinek függvényében támogatni fogja azok megjelenését, valamint minél „közelebb” kellett kerülnie az objektumhoz, azért, hogy az megnyíljon előtte. Így, idézőjelben kellett “közelebb” kerülnie hozzá.

Édesapám abban az időben nyomdai munkásként (előbb korrektorként, majd miután büntetésképpen lefokozták, papírvágóként) szabad idejében Ősz János hagyatékát készítgette elő kritikai kiadásra. „Tamás” az intézkedési tervnek megfelelően 1964-ben többször felkeresett bennünket. Amikor édesapámat otthon találta, minden alkalommal érdeklődött arról, hogyan áll az Ősz Jánosról készülő könyvével. „Tamás” saját „kutatásai” során bevezetést nyerhetett a folklorisztika kulisszatitkaiba is, legalábbis ez derül ki az egyik jelentésből, amelyikben egyébként nagyon elismerően nyilatkozik édesapám munkastílusáról. (“A forrás látta a népmesegyűjtemény anyagát, amelyik példás rendbe volt szedve, nyomdai előkészítésre. Lehetőségem volt arra, hogy kialakítsak egy elképzelést arról a tudományos módszerről és apparátusról, amelyikkel KONCZEI ehhez a témához közeledik. Megállapítható, hogy szakmai szempontból a legnagyobb lelkiismeretesség jellemzi. A munkájának a végén jár, de valahányszor szóba kerül, KONCZEI elszomorodik és elkezd panaszkodni.”)

Hogy miért érdekelte volna a szekustiszteket a folklórkutatás, az egyelőre rejtély számomra, az intézkedési terv szerint mindenesetre a „Tamás” által szállított információk alapján akarták eldönteni, hogy rendezzenek-e a lakásunkon fedett körülmények között házkutatást, vagy sem. Nem tudom, végül sor került-e erre a házkutatásra, de az biztos, hogy az 1966 január 17-i, ezúttal nyílt házkutatáskor nem tűnt el Ősz János hagyatéka. Lehet, hogy azért, mert édesapám máshol rejtette el.

RÉSZLETEK A KIEGÉSZÍTETT INTÉZKEDÉSI TERVBŐL

AZ INTÉZKEDÉSI TERV

Nem hiszem, hogy „Tamás” tisztában volt azzal, hogy milyen tervekbe illeszkedik bele ügynöki tevékenysége. Azt sem tudom, hogy közben járt-e annak érdekében, hogy édesapám munkái megjelenhessenek, s ha igen, önszántából tette-e. A kritikai kiadás azóta sem jelent meg, 1965-ben a Napsugár című gyereklap azonban tényleg kiadta két rövid népmesefeldolgozását. Édesapám így írt erről a naplójába: „Jön a postás. Hozza a Napsugarat is. Benne a kis román mesém. Kicsi, de hány év óta az első írásom? A képek? Nem nagyon tetszenek. S a szöveg? Nem javítottak rajta!” (1965 július 15.)

A NAPSUGÁRBAN MEGJELENT NÉPMESEFELDOLGOZÁSOK

„Tamás” kivezetése az ügynökhálózatból

A jelentések főtémája mindvégig Ősz János maradt, néhány mellékinformációval fűszerezve, amelyek az „objektum” lelkiállapotáról, anyagi helyzetéről szóltak, valamint néhány melléktörténettel, mint például azzal, amelyikből kiderül, hogy édesapámtól Gál Gábor özvegyéhez hasonló módon vonták vissza az útlevelét, és így megakadályozták azt, hogy Magyarországra utazhasson. A jelentéseket közösen állíthatták elő, „Tamás” és a tartótisztje (aki többnyire Crețu kapitány volt). „Tamás” beszámolói jellegzetes szekusnyelvezeten fogalmazódtak, hol első személyben, hol harmadik személyben. A dossziéba gépelt formában, illetve a Crețu kézzel írott másolataiban kerültek bele.

1965 május 20-án az ügynök lakásán lejátszódott találkozáson Dumitrașcu Nicolae ezredes is részt vett. Az ezredes ekkor közölte, hogy „Tamást” készülnek kizárni a hálózatból, mivel „őszintétlen” a szervekkel szemben. A kivezetést fokozatosan kellett lebonyolítani, ami azt jelentette, hogy „kisebb jelentőségű” ügyekkel és „dezinformációs” feladatokkal kellett megbízni. „Tamás” és a dosszié 64. oldala szerint több más ügynök kivezetése egyébként egybeesik azzal az időszakkal, amikor Gheorghe Gheorghiu Dej halála után Ceaușescu átvette a hatalmat és elkezdte újjászervezni az apparátust.

„A találkozás alkalmával DUMITRASCU N. Ezredes elvtárs azt az utasítást hozta, hogy állítsák ki a formanyomtatványokat az ügynöknek a hálózat elhagyására mivel nem volt becsületes a szerveinkkel szemben.
Lépések: Ki lesznek állítva a formaságok az ügynök kizárására – a kapcsolatot nem fogják egyből megszakítani, hanem fokozatosan kisebb jelentőségű és dezinformációs megbízatásokat fog kapni.”

A Tamás fedőnév a jelentéseken kívül még egyszer fordul elő a dossziéban, „Both Pál” egyik ügynöki jelentésében. „Both Pál” a valószínűleg Majtényi Erik kolozsvári látogatásáról számol be, és mivel a történetben szó esik édesapámról is, a jelentés egyik másolata az ő dossziéjába is belekerült. Azt mondja ebben a sztoriban „Both Pál”, hogy a megfigyelt személynek (aki valószínűleg Majtényi Erik), üldözési mániája van, azt gondolja, lépten-nyomon figyelik. Az egyik spicli bizonyára édesapám lehet, állítja Majtényi, másképp nem tudja megmagyarázni, hogy nem sokkal azután, hogy egyik ismerősének telefonon bejelentette az érkezését, édesapám megjelent nála. „Both Pál” ügynök a történet szerint megnyugtatta, hogy édesapám nem besúgó, csak „fanatikus nacionalista” és „szinte pszihopata”. Későbben Lászlóffy Aladárral találkoztak a Pescăruș nevű kocsmában. A jelentéshez fűzött utóiratában Florian Oprea megjegyzi, hogy „LASZLOFFI ALADAR a mi TAMAS ügynökünk” („LASZLOFFI ALADAR este ag. nostru TAMAS”). Florian Oprea egyik regényét „Jogos önvédelem” címmel egyébként Lászlóffy Aladár fordította le. Kiadták 1976-ban.

„BOTH PÁL” ÜGYNÖKI JELENTÉSE EGY KOLOZSVÁRI LÁTOGATÁSRÓL

A TAMÁS FEDŐNEVŰ ÜGYNÖK JELENTÉSEI

1. JELENTÉS (105. OLD.)

- Forrás : ”TAMAS”
- A találkozáson részt vett
Oprea Florian főhadnagy
- 1963. november 18. napon -
JELENTÉS
KONCZEI ADAM, a Kolozsvári Nyomdavállalat korrektora 1958-ig a tanügyben dolgozott (a Gyergyói rajonban). Akkor a Magyar Népköztársaságban lefolyt ellenforradalom és NAGY IMRE kivégzése kapcsán folytatott politikai viták alapján kizárták a tanári karból.
Ez a KONCZEI régóta folklórral és népi alkotások gyűjtésével foglalkozik. Ezzel kapcsolatban gyakran jelentkezett különböző kiadóknál és a folklórintézetben, hogy felajánlja a munkáit. A leggyakrabban a folklóranyag SZERKESZTÉSÉVEL ÉS VÁLOGATÁSÁVAL FOGLALKOZIK, illetve foklorisztikai tanulmányokat ír. Az egyik legérdekesebb témája az OSZ JANOS irodalmi örökségével kapcsolatos, aki egy neves múltbeli folklorista. Ő, KONCZEI, elmesélte _____ hogyan jutott a becsomagolt kéziratok nyomára, egy padláson, és hogy fel akarta dolgozni az anyagot, hogy átadja a kiadónak az illető szerzőt kritikai kiadásra. A forrás nem ismeri ennek a könyvnek a további sorsát, amelyik még nem jelent meg.
”TAMAS”
Megjegyzés. KONCZEI ADAM ellenőrző megfigyelés alatt áll.
Feladatok: Az ügynöknek nincs lehetősége KONCZEI ADAMról informálni. Meg fogja állapítani, hogy az objektum nem közli-e a saját eredeti kézirataként OSZ JANOS írásait.
Lépések: ”BOTH PAL” ügynöknek az objektum felé irányítása.
Oprea Florian főhadnagy

2. JELENTÉS (96. OLD.)

Jelentés
Egy barátom a következőket mondta el egy Konczei Adammal folytatott beszélgetéséről. Nincs megelégedve a munkahelyével és a nyomdában folytatott tevékenységével. Úgy gondolja, hogy az idejét fecsérli ahelyett, hogy a folklórral foglalkozna. Ismételten ígéreteket kapott a Foklórintézettől az Akadémia Fiókintézetétől, hogy át fogják helyezni, csak addig végezze nyugodtan a munkáját a jelenlegi munkahelyén. Az ebben az irányba folytatott kutatások alapján: [....] azért tett neki ígéretet, hogy megszabaduljon a mindennapos látogatásoktól. Konczei azt állítja, hogy a legnormálisabb az volna, ha otthagyná a munkahelyét, de nincsenek anyagi lehetőségei. Egyébként [...] nincs ideje, hogy kedvenc kutatásaival foglalkozzon, mivel ő évek óta Osz Ianos mesegyűjtésének a kéziratával foglalkozik, aki ismert folklorista a múltból. Ez a nagyon gazdag kézirat az ő Osz Janosról végzett kutatásai nyomán jutott a tulajdonába. Azóta sikerült lemásolnia ezt a kéziratot, amelyik nagyon rossz állapotban van. [...] nem sikerült összeállítania a [...] anyagot és [....] azt magyarázván, hogy az ilyen kiadásokat el kell látni egy ilyen melléklettel. Ami az anyag kiadását illeti, a következő lehetőségek vannak
97
Az irodalmi kiadó kolozsvári szerkesztősége, amelyet _____ vezet, tárgyalt Könczeivel és beleegyezését adta egy Osz Ianos kötet kiadásához, amelyik a legszebb meséket foglalja magába, anélkül, hogy kritikai kiadásról lenne szó (tudományosan, folklorisztikailag gondozva). A kiadó azt állítja, hogy a kritikai kiadás nem talál a profiljához. Konczei azt mondja, hogy ez egy összetett anyag, amelyik méltó a kritikai kiadásra. A forrás azon kérdésére, hogy mit fog tenni, ha egy ilyen anyag nem úgy lesz megszerkesztve, ahogy ő óhajtja, azt a választ adta, … amiből a következők derültek ki. Az anyag érdekelné a MNK kiadóit, viszont ő szégyennek tartja, hogy egy olyan anyagot, amelyet itt is ki lehetne adni, máshol adjanak ki.
Ami az állapotát illeti, megállapítottam, hogy ideges és fáradt, nagy kedve lenne a fentebb említett munka végzésére és úgy tartja, hogy a kézi munka, az üvegcímkék vágása kimeríti az erejét. Azt mondja, hogy valahányszor az eszébe jut az Osz Ianos ügy, ideges lesz.
Arra a kérdésre, hogy elrendeződött-e a múltbeli ügye, így válaszolt. Hogy hogy elintéződött, hát lehet tudni. Egyeseket letartóztatnak, és aztán alkalmaznak, másokat nem tartóztatnak le, és méfsem alkalmaznak sehol.
98
Egy karakterisztikus kijelentése: a folklórintézetről és a kiadóról kialakított véleménye. Ha valamilyen dzsungelben élnénk, mint indiánok, nemzetközi küldöttségek jönnének hozzánk, hogy elemezzenek egy ilyen gazdag folklórkincset. De itt a civilizáció és a [technika] közepében évek óta nem lehet kiadni.
Kolozsvár 26 VI 1964 Tamas
A Konczei akcióhoz

3. JELENTÉS (94. OLD.)

Jelentés
A forrás azt hallotta Konczei A.-ról, hogy 1944-ben a csapataink Németországba deportálták. Konczei abban az időben középiskolás volt. Sok olyan tanulót elvittek, mint amilyen ő volt. Ezt a történetet Szőcs István mesélte, aki az UTUNK-nál szerkesztő és szintén marosvásárhelyi, ahol Konczei is tanult. A német Halle városában volt, ahol egy gyárban dolgozott.
Negatív részleteket nem mesélt. Azt mondja, hogy egyszer látta. [?]
Kolozsvár, 1964 július 3.
Tamas
Egy példányt a Konczei akcióhoz

4. JELENTÉS (92. OLD.)

2 pl./C.M.

5. JELENTÉS (90. OLD.)

2 pl./BD

6. JELENTÉS (85. OLD.)

7. JELENTÉS (84. OLD.)

8. JELENTÉS (81. OLD.)

9. JELENTÉS

Kolozsvári ügynökök 1963-ban

Márkos Albert 1963 őszén keveredett édesapám ellenőrzési dossziéjába (dosar de verificare). Ez a dosszié egy új, átmeneti megfigyelési szakaszt jelentett édesapám életében, amelyik Ioan Creţu főhadnagy ajánlatára indult be és 6 hónapig tartott, 1963 szeptember 1-től 1964 március 1-ig. Édesapám addig már legalább két dossziét és két elbocsájtást tudott a háta mögött. A gyergyói tanári állásából 1957-ben rakták ki, a kolozsvári folklórintézetből pedig 1959-ben. Mintha a dosszié és a munkahely kapcsolt áru lett volna. Kétévi álláskeresés után 1962-ben édesapámat végül felvették a kolozsvári nyomdába korrektori állásba. Új munkahely, újabb dosszié.

A korabeli szeku megfontoltan járt el. A fokozatosság elvét követve előbb megbízható ügynököktől gyűjtögette az információkat, hogy lecsekkolja, érdemes-e elindítani egy újabb ellenőrzési dossziét. Az ügynökök által, elsősorban „Aczél” és „Both Pál” által beszállított adatok alapján, Ioan Creţu főhadnagy úgy döntött, feccölni fog az ügybe. Az ellenőrző megfigyelés 6 hónapja alatt a saját, és az Oprea Florian főhadnagy által Kolozsváron működtetett ügynökhálózatból további 7 személyt kérdeztek ki édesapámról, időrendi sorrenben a „Gyurca”, „Toth Rudi”, „M. Popescu”, „Pogaceanu”, „Tamas”, „Pall Ernest”, „Kovacs Peter” és „Peter Janos” fedőnevű ügynököket.

Lehet, hogy az ellenőrző megfigyelés szabályai megkövetelték, hogy több ügynököt is kipróbáljanak, alkalmasak-e az objektum hosszabb távú megfigyelésére, illetve, hogy megbizonyosodjanak róla, megéri-e a pénzét eléggé a megfigyelt személy. Ezutóbbit bizonyára szószerint is értethették. Ki tudja, költségvetési szempontból tudni akarták, megéri-e, hogy az objektum megfigyelésére újabb ügynököket vessenek be hosszú távon, illetve más költségesebb módszereket alkalmazzanak, mint például a levelezés lefoglalását, titkos és nyílt házkutatásokat, vagy az elkobzott szövegek fordíttatását és még ki tudja mit.

Az ellenőrző megfigyelés 6 hónapja alatt összegyűlt ügynöki jelentések alapján a szeku úgy döntött, megéri. 1964 február 27-én Pleşiţa Nicolae aláírta a rendeletet, amellyel a 3182-es ellenőrző dossziét átminősítették az 1930-as számú személyi megfigyelési dossziévá (DUI). A felsorolt ügynökök közül a jól bejáratott „Aczél”-on és „Both Pál”-on kívül a szeku egyelőre „Tamást” és az újonnan beszervezett „Péter Jánost” bízta meg édesapám további megfigyelésével.

Second-hand információ, mint inkrimináló bizonyiték

A CNSAS által Márkos Albertként beazonosított ”Tóth Rudi” fedőnevű ügynöktől 1963 október 24-én érdeklődött tartótisztje, Oprea Florian főhadnagy, édesapám felől. A jelentésben Márkos Albert régi, de nem túl közeli ismerősként beszél édesapámról, eléggé negatívan. Mivel édesapám sok évet töltött távol Kolozsvártól, valószínűleg tényleg ritkán találkoztak. Meglehet, Berci bácsi valóban idegenkedett édesapámtól, fogalmam sincs, hogy egy ügynöki jelentésből mennyire lehet az emberek érzelmeire következtetni. Azt sem tudom, mennyire érdekelték a szekusokat az érzelmek. Az viszont biztos, hogy „bizonyítékokra” volt szükségük. Berci bácsi emlékfoszlányai arról, hogy édesapám minden találkozásukkor „nemzeti kérdéseket” hozott szóba, jó kiegészítést nyertek egy kocsmai pletykával, amelyik egyébként igaztörténeten alapult. Édesapám nyomdai korrektorként valóban kijavította Iolanda Balasz sportoló családnevét „Balázs”-ra. Ezt a történetet adta elő édesapám egyik nyomdász kollégája a Pescăruş nevű bárban Berci bácsinak, aki aztán „Tóth Rudiként” továbbította azt a szekunak. Persze, ez a sztori közismert lehetett akkoriban.

A „TÓTH RUDI” FEDŐNEVŰ ÜGYNÖK JELENTÉSE

Megjegyzés: KONCZEY ADAMNAK, ellenőrző dossziéja van.
Feladatok: Az ügynök nem áll kapcsolatban az objektummal, csak alkalomszerűen és ritkán találkozik vele. A találkozások alkalmával tulajdonítson nagyobb figyelmet az objektumnak, hogy megállapíthassa, milyen nacionalista szövegek hangzanak el, és hogy az illetőnek milyen környezete van.
Lépések: BOTH PAL ügynök és ________nek az objektumra való irányítása.

(- Sursa: ”TOTH RUDI” 120
- La înîlnire a participat
Lt. maj. OPREA FLORIAN. 2 exemplare.
- Intîlnirea a avut loc în ziua
24.X.1963, Casa ”Panaitescu”

NOTA INFORMATIVA

Sursa vă informează în legătură cu KONCZEI ADAM, următoarele:
Il cunosc cam de vreo 10 ani dar numai superficial, fără să fiu în relații de prietenie. M-am întîlnit ocazional de mai multe ori cu aceasta cu care ocazie de fiecare dată ridica probleme naţionale ca faptul că folclorul maghiar nu este ajutat în măsura în care este ajutat cel romînesc, că el este persecutat și a fost dat afară de mai multe ori din serviciu pentru faptul că este maghiar și în general că atît maghiarii cît și instituțiile lor sînt privite în mod vitreg din partea conducătorilor de partid şi Stat. Mi-a făcut impresie că este un om confuz din toate punctele de vedere, se leagă de amănunte și nu cred, că este tocmai normal. Acesta are o soră care este căsătorită cu antrenorul de scrimă GURATH BELA pe care îi vizitează mereu. Cu circa trei săptămîni în urmă m-am întîlnit în braseria Pescăruş cu ______ de la Intreprinderea Poligrafică care referitor la KONCZEY ADAM mi-a spus că este un element naționalist. In continuare a spus că acesta are și la locul de muncă anumite manifestări naționaliste ca scrierea numelui sportivei BALASZ IOLANDA. Referitor la numele acestuia a venit cu dicţionarul ortografic în mînă arătînd cum trebuie scris ”corect” spre deosebire de original. ____ a mai spus că dacă KONCZEY ADAM continuă aşa nu o să mai fie mult timp în poligrafie.

Cluj, 24.X.1963. TOTH RUDI

N.B. KONCZEY ADAM, este lucrat prin dosar de verificare.
Sarcini: Agentul nu se găseşte în relații cu obiectivul se întîlnește doar ocazional și la întervale mari de timp. Va acorda mai mare atenție obiectivului cu ocazia întîlnirilor, în vederea stabilirii discuțiilor naționaliste purtate și a anturajului pe care el are.
Măsuri: Dirijarea ag. BOTH PAL și ________ pe lîngă obiectiv.)

A 64-es oldal

Ez az egyetlen TÓTH RUDI fedőnévvel ellátott jelentés édesapám általam ismert dossziéiban. Vagy az történt, hogy Márkos Albert valahogy kikerülte, hogy tovább jelentsen édesapámról, vagy az, hogy a szeku nem találta alkalmasnak a kettőjük kapcsolatát arra, hogy a megfigyelt-megfigyelő párosba helyezze őket. Mindenesetre a TÓTH RUDI név az édesapám 1930-as számú személyi megfigyelési dossziéjában utoljára a 64. oldalon fordul elő. A 64. oldal Creţu Ioan, időközben kapitánnyá avanzsált szekus tiszt 1965 szeptember 25-én keltezett, kézzel írott belső utasítása olyan kollegák számára, akiknek rajta kívül hozzáférhetőségük lehetett a dossziéhoz. Creţu Ioan arra figyelmezteti a szekus kollégákat, hogy a feljegyzésben felsorolt személyeket tilos kihallgatni a megnevezett okok miatt. MARKOS ADALBERT ezen a feljegyzésen VARGA IANOS és LASZLOFI ALADAR mellett úgy szerepel, mint volt ügynök.

CREȚU IOAN KAPITÁNY FELJEGYZÉSE

(MAI Dir. Reg. Cluj 64.

- Notă -

În prezentul dosar nu pot să fie audiate persoanele pe care le menționez mai jos din următoarele motive:
MARKOS ADALBERT fost agent al organelor noastre ”Toth Rudi”
DEUSCH MAGDA apare ca legătură în acț. de grup B. E.
LAZAR IOSIF este membru PCR avînd funcția de secretar BOB.
VARGA IANOS fost agent al organelor noastre cu numele conspirativ VINCZE
LASZLOFI ALADAR fost agent al organelor noastre cu numele conspirativ ”Tamas”
FISCH RADU plecat definitiv în Izrael.

Cluj 25 XI 1965 Cpt. Creţu I.)

Nem állíthatom, hogy id. Marosi Péter édesapám besúgója volt. Semmiképpen nem indokolt a birtokos szerkezet alkalmazása a kettejük közötti kapcsolat megnevezésére, mint ahogyan a „Bíró Ferenc”, vagy más fedőnevű ügynökökről sem mondhatjuk, hogy édesapám besúgói lettek volna, olyan értelemben, hogy kizárólag az ő személyére alapozták volna ebbéli tevékenységüket. Úgy tűnik, az ügynökök nem egyvalaki besúgói voltak, hanem erről-arról jelentettek, megbízatás, vagy saját ötlet alapján. Még édesapám egykori barátját, aki a „Péter János” fedőnevet választotta magának, és aki pénteken felkereste édesanyámat, még őt sem tekintem édesapám besúgójának, pedig lehet, hogy őt azért szervezték be annakidején, mert közel állt édesapámhoz.

Édesapám dossziéjában három olyan dokumentumot találtam, amelyik a „Szabó Tibi” fedőnévvel van ellátva, egy 1969-ből, egy 1973-ból, az utolsó pedig 1974-ből származik. A három közül kettő „teljes értékű” jelentés: egy kézírásos, egy pedig gépelt. A harmadik az úgynevezett „kivonat” (EXTRAS) műfajba tartozik. Ezt úgy kell érteni, hogy mivel a legtöbb feljegyzés több mindenkit érintett, némely esetben az egyes érintett személyekre vonatkozó kivonatokat készítettek belőlük, bizonyára az elemző munka megkönnyebbítéséért.

Az első jelentés: a Korunknál „egyik veszteség a másikat éri”

Az első jelentés egy véletlenszerű találkozást rögzít: „Szabó Tibi” 1969 augusztus 18-án együtt utazott édesapámmal a „Mamaia Expresszen” Bukarestbe. Édesapám egy folklórfesztiválra igyekezett (valószínűleg a Korunk „delegálta”, mert annakidején nem nyüzsiztek csak úgy maguktól az emberek Bukiba), „Szabó Tibi” pedig nem tudni, hova. „Szabó Tibi” a Korunkról érdeklődött, mire édesapám két esetről is beszámolt, mint írja, részletesen: egy olyan kollokvium leállításáról, ahova magyar egyetemistákat terveztek meghívni, és az 1969-es augusztusi ünnepi szám „tönkretételéről”, amelyikben „a magyar értelmiségi élet leltárját” kívánták elvégezni a korunkosok.

„Szabó Tibi” jelentése 1969 szeptemberéből:

Magyar fordításban:

403.

Megjegyzés: Konczei Adam a nyomozott személyek adatbázisában szerepel.
Feladatok: Állapítsa meg, hogy mi K.A. pozíciója a politikai eseményekkel kacspolatban, a nemzeti kérdésben, hogy tervez-e ellenséges lépéseket, és kivel áll kapcsolatban az Utunknál.
Lépések: Jelentés a mappába.
Oprea kapitány

Román eredetiben:

403.

-1.-
Informator: Szabo Tibi
Cpt. Oprea Florian
Casa: Scriitorul
2 sept. 1969

În noaptea zilei de 18 august m-am întîlnit pe Expressul Mamaia cu Könczei Ádám, propadandistul revistei Korunk. El s-a suit în tren în Bucureşti, unde era trimis să participe la o conferinţă de presă, organizată cu ocazia festivalului de folclor.
La întrebarea mea, ce e nou la Korunk, Könczei mi-a răspuns că „jale”, şi a mai adaugat: „înfrîngeri după înfrîngeri.”
Pe de o parte mi-a povestit cazul „Colocviului Korunk”, oprit în ultimul moment. A vorbit detailat despre pregătirile, despre conferenţiari, despre tineretul învitat (din centrele universitare aceşti tineri maghiari care au cel mai mare interes pentru cultura în limba maghiară). Eşecul acţiunii

404
-2.-
îl explică însă Könczei Ádám în mod foarte naiv. El spune, că _____ a comis o greşeală. A pregătit toate [sic!] conferinţa, toate acţiunea numai cu sefredactorul ziarului local, cu _____. El ____ n-a avut destule contacte directe cu primsecretarul judeţului, cu _______. Astfel toate acţiunea a căzut datorită unor neînţelegeri şi datorită jignirii unora – aşa crede Könczei Ádám. El a mai adaugat, că anul acesta deja nu se ţine întrunirea, care rămîne amînat pentru anul viitor.
Un alt eşec suferit este după Könczei Ádám „distrugerea” numărului festiv al revistei Korunk. Redacţia a avut întenţia, ca în numărul consacrat zilei de 23 august să facă un „înventar” al vieţii intelectuale

405
-3.-
maghiare din România, desemnînd totodată „paşii următori”, sarcinile imediate pe acest tărîm. Redacţia a procurat zece (sau mai multe) articole pe aceasta temă, dar numărul a fost complet respins de forurile superioare, aşa, încît la începutul lunii august au fost cerute articole noi.
La întrebarea mea, cum reacţionează conducerea revistei, Könczei mi-a spus, că _____ era atît de „tare lovit” în amîndouă cazuri, încît nici n-a mai făcut scandaluri, ci a acceptat faptele în mod calm. S-a hotărit însă, că ______ şi ______ vor cere o audienţă la forurile politice superioare, pentru a atrage atenţia acestora, că forurile administrative locale sau inferioare

406.
-4.-
„înterpreatează în mod înadmisibil de îngust” principiile anunţate de conducerea de partid.
Cluj, la 2.IX.1969
Szabó Tibor

N.B. Konczei Adam este în baza de lucru.
Sarcini: Să stabilească poziţia lui K.A. în legătură cu evenimentele politice; pe tărîm naţional, dacă nu intenţionează ceva măsuri potrivnice, cu cine întreţine legături de la Utunk.
Măsuri: Nota la mapă
Cpt. Oprea

A második jelentés: se jó, se rossz…

Ez a kivonat a kedvenceim közé tartozik. „Szabó Tibi” nem mond édesapámról se jót, se rosszat. Ha minden jelentés ilyen volna… Hát persze, velem ellentétben Uţiu mester ebben az esetben nem volt megelégedve „Szabó Tibi” munkájával, és azt követelte, hogy a legközelebb az informátor tudakolja meg konkrétan, hogy mi az édesapám politikai álláspontja.

Szabó Tibi jelentése 1973 májusából:

Magyar fordításban:

Forrás „SZABO TIBI”
Uţiu Francisc hadnagy
130/0038 sz[ámú jelentés]
Dátum: 1973 május 29

Román eredetiben:

Sursa „SZABO TIBI”
Mr. Uţiu Francisc
Nr. 130/0038
Data: 29 mai 1973

NOTA INFORMATIVA
(Extras)

KONCZEI ADAM, redactor la revista Korunk, nu prea vine la redacţia Utunk, deseori îl văd pe sradă, ne salutăm dar nu m-a oprit cu nici o problemă de mult timp. N-am auzit despre el nici veşti bune nici rele. Nu pre scrie, am impresia că e mai aşezat şi liniştit, ca acum cîţiva ani.

Cluj, la 29 mai 1973

Szabo Tibi

N.L. KONCZEI ADAM este lucrat prin d.u.i. fiind semnalat cu repetate manifestări naţionalist duşmănoase.
Informatorul a primit sarcina să se antreneze în discuţii cu el pentru ai stabili poziţia politică prezentă în mod nemijlocit şi concret.

Mr. Uţiu Francisc

A harmadik jelentés: vélemények Kallós Zoltán letartóztatásáról

Kallós Zoltánt 1974 június 16-án letartóztatták. A harmadik jelentés arra vall, a szeku amolyan „közvéleménykutatásra” vetette be ügynökhálózatát, tudni akarta, hogy vélekednek erről az emberek. Valódi szándékuk Velea Eugen főhadnagy megjegyzéséből derül ki: meg akarták előzni és akadályozni azt, hogy valaki(k) beadványt szerkesszenek Kallós Zoltán felmentéséért, a szekus tiszt szerint irónikusan a „megmentéséért”.

Szabó Tibi jelentése 1974 júliusából:

Magyar fordításban:
302.
Konzei Személyi Megfigyelési Dossziéja

Megjegyzés: A jelentett vonatkozásokat ellenőrizni. A jelzett személyek megfigyelésünk alatt állnak. Tudjuk meg, milyen más vonatkozásokban reagáltak KALLOS letartóztatására az Utunk szerkesztőségében, és ha valakik a jelzett személyek közül terveznek-e bujtogatást és akarnak-e indítványozni valamilyen beadvány szerkesztését KALLOS „megmentésére”. Az anyagot kihasználni a szóban forgó személyek nyomozásában.
Velea Eugen főhadnagy
NRD. [?] 1010/1692
Gépelte. E.G. 3 pédányban

Román eredetiben:

302.
D.U.I. Konzei

Sursa „SZABO TIBI”
130/100/VE 23.07.74 STRICT SERCRET
Ex. nr. 3.

NOTA INFORMATIVA

În legătură cu arestarea _________ am auzit săptămînile trecute trei feluri de comentarii.
_________ m-a întrebat, dacă cazul lui _______ a prezentat un pericol social atît de mare (în ce priveşte latura morală a problemei), încît oficialităţile n-au putut lua în considerare rolul lui KALLOS jucat în folcloristica maghiară. [...]
Săptămîna trecută m-a vizitat redactorul Könczei A. El a venit cu o problemă redacţională, după care m-a întrebat însă dacă am auzit şi eu zvonul încît ____ ar fi fost învinuit şi la B-pesta de naţionalism, şi dacă e adevărat, că red. _______ din B-pesta ar fi avut ieşiri la Cluj la ultima sa vizită – împotriva lui _____
La răspunsul meu negativ, că n-am auzit zvonul şi nici nu cunosc pe ________, KONCZEI mi-a spus, că el nu poate să închipuiască că ______ ar fi putut să spună aşa ceva, fiindcă el (KONCZEI) cunpaşte pe _______ şi ştie, cît de prudent e acela în probleme politice. Cînd am spus lui KONCZEI ca să întrebe pe aceştia, care ştiu, ce zicea _________ la Cluj, fiindcă s-au întîlnit cu el, KONCZEI a plecat din redacţie.

Cluj, la 23 iulie 1974. SZABO T.
N.O. Aspectele semnalate se verifică. Pers. Semnalate sînt în atenţia noastră. Să cunoaştem şi alte aspecte legat de reacţia produsă în urma reţinerii lui _______ dacă unii dintre cei semnalaţi caută să incite şi să inţieze întocmirea de memorii pentru „salvarea” lui _____ Se expl. la lucrarea celor în cauză.
Lt. maj. Velea Eugen
NRD.1010/1692
Dact. E.G. 3 ex

Egy ügynök, több fedőnév: Marosi Péter, „Szabó Tibi” és „Szentpéteri Károly”

Van egy jó hírem, meg egy rossz. Melyiket mondjam? A rosszat. Az ügynökök időnként váltogatták a fedőnevüket. A jó hír az, hogy emiatt „fogynak” az ügynökök. Kevesebb az ügynök, mint a fedőnév. Amikor „Szabó Tibi” jelentéseit kihalásztam a többi közül, fellépett az „ezt már láttam valahol” effektus. Ha a szemem nem csal, mondom magamnak, „Szentpéteri Károly” jelentésének a szerzősége és kézírása megegyezik a „Szabó Tibiével”.

Tanmese a bürökratáról és a fantasztáról. A szépirodalom és a szekusdossziék egymásbajátszása

Ha jól értelmezem az iratokat, Marosi Péter 1974. július 23-án a századik jelentését írta Velea Eugen hadnagynak. Hogy a sorzámozás csak a „Szabó Tibi” fedőnévvel aláírt jelenetésekre vonatkozik, vagy korábbi, más fedőnéven írt jelentéseket is magába foglal, nem tudom. Hogyha helyes a meglátásom, Marosi Péter a „Szabó Tibi” fedőnév előtt a „Szentpéteri Károlyt” használta. Az 1968 december 30-án keltezett „Szenpéteri Károly” álnévvel ellátott jelentés érdekes példája a szépirodalom, a pletyka és a titkosszolgálati jelentés intertextuális összefüggéseire.

Egy karcolatról regél „Szenpéteri Károly” december 30-án Oprea Florin kapitánynak az „Újságíró” (Ziaristul) fedőnevű helyiségben. A „bürökrata” és a „fantaszta” történetét írta meg nemrégiben valaki, így a beszámoló, másképpen fogalmazva a realista és a köznevetségnek örvendő figurák sztoriját. A fantasztát édesapámról mintázták, mondja „Sz. K.”, azoknak a pletykáknak az alapján, amelyek szerint hárman is kidobták a házukból, mivel javaslataival magánlakásukon „zaklatta” őket. A karcolat konklúziója meglepő: „a fantaszta nevetséges, de mégis ő viszi előre a világot, és nem a bürökrata”.

Elképzelem – és ez teljes mértékben fikció -, hogyan csevegnek egy konyak mellett a frissen megjelent irodalmi munkákról, édesapámról, egyről-másról, két nap múlva kezdődik az új év, “boldog új évet szerkesztő elvtárs”, “boldog új évet kapitány elvtárs”…
És lehet, hogy csak úgy megnyugtatásképpen „Szentpéteri Károly” hozzáfűzi még: reméljük, K. Á. energiáit le fogja kötni a lapterjesztés, és ezt úgy érti, hogy akkor nem fog annyit kellemetlenkedni többet nekünk. Persze, lehet hogy mindez teljesen másképpen történt, mint ahogyan elképzelem. Akár absztinensek is lehettek.

Szentpéteri Károly jelentése 1968 decemberéből:

Magyar fordításban:

431.
Forrás: Szentpeteri
Oprea Florin kapitány
Ház: Újságíró
968. XII. 30

Aláírás

Román eredetiben:

431.
Informator: Szentpeteri
Cpt. Oprea Florin
Casa: Ziaristul
30 XII 968.

Nota informativa

Folcloristul Könczei Ádám este asemănător în multe privinţe de oameni ca _____ sau _____: are totdeauna planuri grozave pentru înfiinţarea sau reorganizarea unor instituţii de cultură a minorităţiloir naţionale – numai că _______ şi _________ au într-o măsură mai mare sau mică simţul realităţii, pînă cînd Könczei Ádám a un fantast, de care rîde toate lumea. Cînd nu de mult a fost angajat la Korunk, ca funcţionar care se ocupă de difuzarea revistei, lumea a rîs în redacţiile clujene. _______ şi-a găsit omul său potrivit.
Nu de mult ________ a scris o schiţă, unde un birocrat „realist”

432.
-2.-
dă afară din locuinţa sa pe un „fantast”, care îl necăjeşte mereu cu propuneri neserioase. Schiţa spune, că fantastul e ridicol, dar totuşi el duce mai departe lumea şi nu birocratul. Schiţa s-a bazat pe o anecdotă: _______ a dat afară odată de la el pe Könczei Ádám, care îl deranja noapte tîrziu cu diferite idei, propuneri. Ştiu, că tot aşa l-a dat afară odată şi ____ şi _____.
Sperăm, că difuzarea revistei Korunk îl vor absorbi acuma energiile cu care pînă acum n-a avut ce să facă.
Cluj, la 30.XII.1968
Szentpéteri Károly

N.B. Konczei Adam este luat in baza de lucru, fiind cunoscut cu poziţii naţionaliste.
Sarcini: Să discute cu K.A. şi să stabilească planurile pe linie naţională, în ce măsură ____ îl foloseşte
43
pentru realizarea visurilor sale.
Măsuri: Vor fi făcute propuneri ptr. a se lua unele măsuri operative asupra lui Konczei Adam.
Cpt. Oprea

- Ţinind cont de trăsăturile de character a lui Konczei, Balogh l-ar putea folosi uşor în — sale. Stabiliţi obiective concrete în acest caz şi faceţi propuneri.
Semnătură indescifrabilă

Gondoltam arra, hogy ez így lesz. Hogy a halottakkal kezdik. Ma kaptam meg a CNSAS-tól az első eredményeket dekonspirálás ügyben. Azt közli velem Csendes Laci, hogy „Szabó Tibi” valódi identitása Marosi Péter, „Tóth Rudi” pedig Márkos Albert volt. Mindketten meghaltak. Marosi Péter 1998. szeptember 13-án, Márkos Albert pedig 1981. június 11-én.

A “Szabó Tibi” fedőnevű informátort dekonspiráló értesítés a CNSAS-tól:

Marosi Pétert, aki Kántor Lajos szerint az Utunk mindenese volt, nem ismertem személyesen. Édesapám naplójegyzeteiben találkoztam a nevével. A történet többször megismétlődik: édesapám munkanélküliként az Utunknál előszobázik, hogy megtudjon valamit közlésre váró írásainak a sorsáról. (Úgy tudom, nemigen volt már pénzünk akkoriban, a publikálás tehát egzisztenciális kérdés volt, nem igazán filozófiai értelemben.) Marosi Péter eközben gyűlésezik (az nem derül ki, hogy hol). A szeku akkoriban gondolkozott azon, hogy bebörtönözze-e édesapámat, vagy sem, ezért úgy látszik, Marosi Péter – mint sokan másan – ebben az időszakban nem szívesen mutatkozott vele. Pedig ha egyszer egy kicsit hamarabb visszaért volna a gyűlésből, lehet, hogy találkozhattunk volna, három éves koromban…

Részletek édesapám naplójából:

A “Tóth Rudi” fedőnevű informátort dekonspiráló értesítés a CNSAS-tól:

Márkos Albertre emlékszem gyerekkoromból. Berci bácsi, úgy szólítottuk. Amikor iskolás lettem, vele egy társaságban jártam kirándulni. Divat volt akkoriban vasárnaponként a Bükkbe, a Bácsi torokba, ide-oda kiruccanni, nem is emlékszem pontosan, hova. Zenész csapat volt a miénk, zeneszerző, tanár, zeneiskolás csapódott össze, kirándulás közben kánonokat énekeltünk. „Erdő mélyén…”, meg ilyenek… A legerősebb emlékképem Berci bácsiról egyébként az, amikor kötözésről visz haza az autójával. Kilenc éves voltam, amikor meglehetősen súlyos baleseten estem át, ami után hosszas kórházi kezelés és ágyban fekvés következett. Úgy látom magam előtt Berci bácsit, mint aki hatalmas ember. Az ölében vitt fel a tömbház harmadik emeletére, mivel nekem nem volt szabad lépcsőt mászni. „A tenyeremen viszlek fel”, valami ilyesmit mondott. Egy kicsit féltem tőle, egy kicsit csodáltam.

Az igazság azonban az, hogy gyerekkorom meghatározó figurája Berci bácsi testvére, Márkos András volt. Ő egy házban lakott Iluci nénivel, a nagynénémmel, innen volt az ismeretség. Bandi bácsi lakása a zsúfolásig teli volt miniatűr szobraival. Kicsi agyag szobrok álltak mindenfelé, a földön a fal mellett, a polcokon, az ablakmélyedésekben, az ablakszemekben. Amikor a sötét folyosóról beléptem a szobájába, teljesen lenyűgözött a látvány. Bandi bácsi nekünk, gyerekeknek csak úgy köszönt, hogy „alá’ szolgája”. Tőle tanultam meg, mi a servus humilis. De a legjobban az nyűgözött le Bandi bácsinál, amikor Iluci néni sok-vendéges ebédeinek a végén a felnőttek nagy megrökönyödésére komótosan kinyalta a tányérját. Ezt írtóra élveztem.

Kedves Csilla,

talán bocsánatos bűn, hogy kollegiális okok miatt oly sokáig halogattam leírni a következő sorokat, de tudom, megbocsáthatatlan lenne tovább hallgatni. Mert, amint már megbeszéltük, itt nem elsősorban emberi bűnökről van szó – habár erről is –, hanem egy olyan gondolkodási sémáról, amely nagyon káros lenne, ha továbbburjánzana. Úgyis eléggé jelen van a mindennapjainkban. És, természetesen de cinikusan, megint mi vagyunk a fő áldozatok. Mert mi ábrándulunk ki elsőnek vélt bizalmasainkból, nekünk kacag a pofánkba az eltorzult múltunk. Ne hallgassunk emberségességből, és ne vádoljunk indulatból. De beszéljünk annak reményében, hogy bár gyermekeinket majd békén hagyják ezek a szellemek.

Bíró Ferenc, aki nem azonos Xantus Gáborral, buzgón jelentett édesapádról. Kétszeresen. Egyszer a pártnak, saját nevével, másodszor a szekuritáténak, Bíró Ferenc ügynök névvel. Papír- és energiapazarlást nem kímélve. Ráadásul kényszerből.

Számomra ez lárifári. Mint ahogy az a magyarázó levél is, mint hőstett. Sokkal nagyobb hősiesség lett volna, ha a saját nevével aláírt – tehát nem titkos –, a pártnak intézett, vagy a párt által kikényszeríttet jelentésekről Xantus Gábor akkor számol be az érintetteknek, nem több évtized után töredékesen, vagy, ha már álnévvel bíró ügynökként tette – akár kényszerből is –, a kényszer tizennyolc éves elmúltával önszántából teszi, nem a nyilvánosságra hozatala nyomán, ráadásul (ismétlem) töredékesen.

Mert Bíró Ferenc, aki nem azonos Xantus Gáborral, rólam is jelentett. Sok, szomorúan sok besúgó közül, négyüket említik, mint megbízható forrásokat: Szabó Tibi, Adam, Lăzărescu és Bíró Ferenc. Tehát mindezeknek a szavából ki lehetett indulni. Akikre számítani lehetett. Akkor lehetett alapozni arra, amit leírtak, tehát most is? És mindez kényszerből.

Ez is lárifári. Mert ha már egyszer kényszerítették őket, a kikényszerítők tudhatták a legjobban, hogy nem megbízhatóak, hogy nem önszántukból tették, hanem egyszerű tollbamondásokat kapnak, nem pedig igazi, a saját megfigyeléseiken alapuló információkat. Ezzel szemben, ismétlem, Bíró Ferenc, a másik hárommal karöltve, az én megfigyelési dossziémban (DUI – dosar de urmărire informativă), 1987, szeptember 21-én megbízható forrásként szerepel.

Nem vagyok történész, nem vonom kétségbe a pontos adatok fontosságát, de engem elsősorban az erkölcsi vonatkozások érdekelnek. Se jogom se szándékom morális szentenciákat hozni. Pusztán értelmiségi privilégiumommal élek, miszerint jogom és kötelességem reflektálni a körülöttem zajló eseményekre. És mindemellett valamennyit az is nyom a latba, hogy némileg érintett is vagyok ez ügyben.

Elfogott a kacagás, amikor a Xantus – Könczei szövetségről olvastam, mint az igazság kiderítésének bajnokairól. Ennek a logikának mentén akár a Könczei – szeku szövetségről is beszélhetnénk, mivel Csilla a szekuritáté dossziéjából idézve próbál fényt deríteni erre, arra. Mint ahogy akkor is cinikusan mosolygok, amikor arról hallok, hogy akkoriban nem lehetett kitérni, hogy mindannyian összedolgoztunk így vagy úgy a szervekkel, amiből egyenes következtetés az, hogy a mostani nyilvánosságra hozatal ízléstelen, sőt káros boszorkányüldözés. De tisztázni kéne azt, hogy, ha ember nem lehet embernek morális instanciája, ez a bűnök elmaszatolására is érvényes, még akkor is, ha ez egy defineálhatatlan többség részéről jön. Valamint azt is, hogy az előbbiek érvényességét nem zárja ki az egyéni (akár morális) véleményalkotás, annak minden következményének vállalásával.

Amikor átlapoztam a saját dossziémat (mert az a pár óra, amit a CNSAS-nél töltöttem alig volt elegendő másra, mint átlapozni azt a néhány ezer lapot), feleségemmel megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, mert nem véltük felismerni a besúgóim között egyik közeli barátunkat sem. Aztán kiderült ez-az. Erről, meg emerről. Tudom, mit jelent szembenézni egy besúgóval, és azt is tudom, milyen nehéz azt mondani, hogy „passons”, fátylat rá. De ez messzemenően nem feloldást jelent. Nem lehetünk morális instanciák, tehát morális feloldók sem lehetünk.

Ismétlem, nem véltünk felfedezni egyetlen közeli ismerőst sem a besúgóink között, de a lajstrom elszomorítóan hosszú – és meggyőződésem, hogy nem meglepetésmentes. Ám az eltelt tizennyolc év alatt egyetlen egy sem keresett fel bevallani velem szemben elkövetett bűnét. Tudom, az elkésett pillanatok egyre nyomasztóbbak. Vagy, ami még elszomorítóbb, az elfelejtés reménye lyukas, mégis használatban lévő paplan még. Sajnos, nekem nincs mit kezdenem sem az egyikkel, sem másikkal. Patthelyzetben vagyunk. Mert nem tudunk megbocsátó kezet nyújtani a bűneiket bevallóknak, valamint a bűnösök vallomásait is egyre kevésbé fogadhatjuk el, az idő múlása miatt, vagy mert kényszer hatására történtek.

Íme, kedves Csilla, már megint kutyaszorítóban vagyunk. Mert nekünk kell irdatlanul vigyáznunk, mikor és kire mutatunk újjal, nekünk kell figyelnünk azok erkölcsi épségére, akik – még ha közvetetten is –, de a mi akár épségünkre törtek.

Konklúzióként pontosítok. Én nem tudok semmit sem kezdeni Xantus Gábor vallomásával. A már említett, és Bottoni által tudományosabban megfogalmazott inkonzekvenciák miatt tiszta vízként sem tekinthető a pohárban. Az a tény, miszerint a szüleivel zsarolták megcáfolhatatlan, tehát nem lehet nem figyelembe venni. Ám az eltelt tizennyolc év bőségesen elég idő kellett volna legyen ennek beismerésére, amelynek őszinteségét megsemmisíti az általad közzétett dokumentumok kényszerűsége. Bíró Ferencről nem beszélve, aki, mint megbízható forrás, tudtommal senkitől sem kért még bocsánatot.

Marius Tabacu