26. Dekonspirált ügynökök (3.): „Kósa” és „Szabó Károly/Lăzărescu”. Kettő a negyvennégyezerből.

Valamilyen fogódzó után keresgéltem, amibe belekapaszkodhattam volna, hogy a sok hallgatás után folytatni tudjam a blogot. Végül is úgy éreztem, talán a legelejéről kellene kezdenem, legalábbis onnan, ami számomra a történet legeleje. A Mikes utcai lakásunktól, ahová első emlékeim kötnek. Közben április 1-én megérkezett egy újabb értesítő a CNSAS-tól, amelyben hivatalosan közlik két ügynök dekonspirált identitását. Az egyik informátor „Kósa”, a másik pedig „Szabó Károly”, későbbi fedőnevén „Lăzărescu”. Eszerint „Kósa” Vásárhelyi János Boldizsár konspiratív neve volt (sz. 1922-ben Kolozsvárt), „Szabó Károly/Lăzărescu” pedig a Bustya Endréjé (sz. 1927-ben Marosvásárhelyt).

„Kósa” semmiféle személyes emléket nem gerjeszt bennem, azonkívül arról sem tudok semmit, hogy a szeku struktúráján belül milyen pályát szántak neki, apám dossziéjában ugyanis egyetlen jelentése szerepel, amelyben édesapám sok más olyan ismerős közé sorolva említődik, akik mindannyian Kallós Zoltán perének alakulásáról érdeklődtek, és amelyikből kiderül, hogy „Kósát” akkoriban szervezte be a szeku. Érthető, hogy „Kósa” csak futólag jelenik meg édesapám dossziéjában, mivelhogy Vásárhelyi János ügyvéd volt, és mint ilyen, szerkezeti értelemben a jogász-társadalomban esett történetekről volt köteles jelenteni, és nem a „sajtó-nyomda-tömegkommunikáció problémakörben”, ahová édesapám megfigyelési ügye tartozott. Annál több olyan dokumentum került a dossziéba, amelyik a „Szabó Károly”/„Lăzărescu” fedőnevű aláírással van ellátva, Bustya Endre ugyanis több mint egy évtizedig édesapám kollegája volt a Korunknál. Rá elég jól emlékszem, gyerekfejjel jártam is nála látogatóban apámmal.

Így hát a Mikes Kelemen utcai kora gyerekkori emlékeim felidézése helyett kénytelen leszek egy hosszú történetbe kezdeni a Korunkról, ahova édesapámat 1968-ban vették fel, miután 1967-ben megúszta a börtönt, és ahol 1983-ban bekövetkezett haláláig dolgozott.

A CNSAS dekonspiráló levele nyersfordításban:

Ikt. sz. 2009.03.24 P 1168/05
Könczei Csilla figyelmébe
Tisztelt Hölgyem,
A Nyomozati Osztály 2009.03.12-én kiállított S/DI/I/700/2008.03.03 számú feljegyzését figyelembe véve a Szekuritáté Archívumait Vizsgáló Országos Bizottság Kollégiuma 2008.09.11-én tartott gyűlésén, a Saját dossziéhoz való hozzáférhetőségről és a Szekuritáté dekonspirálásáról szóló 2008/24 sz. Kormányhatározat 1 szakaszának 7 bekezdésének alapján, amelyet a 2008/293-as Törvény módosításokkal és kiegészítésekkel elfogadott és összedolgozott a 2008/1-es Határozatával elfogadott Szekuritáté Archívumait Vizsgáló Országos Bizottság Szervezési és Működési Szabályzatának 28 paragrafusával, a Bizottság a saját arhívumában fellelhető dokumentumok alapján, megállapította:
– a „KOSA” fedőnevű informátor identitását, nevezett VASARHELY Ioan Boldizsar, született 1922.09.25-én, Kolozsváron, Kolozs megyében, Ioan és Ana fiának a személyében;
- a „SZABO KAROLY”/„LĂZĂRESCU” fedőnevű informátor identitását, nevezett BUSTYA Endre, született 1927.06.29-én, Marosvásárhelyen, Maros megyében, Ernest és Paraschiva személyében;
A többi informátorral kapcsolatosan, akiknek a dekonspirálását kérte, ezúttal közöljük, hogy vizsgálódásainkat folytatjuk és amint eredményre jutunk, értesítjük.
Elnök
Dr. Ladislau-Antoniu CSENDES, egyetemi előadótanár

A CNSAS dekonspiráló levele:

Az irányítható társadalom. Az ügynökhálózat leágazása a Korunkig

A „Szabó Károly” fedőnevű ügynök jelentései 1971 szeptemberében jelennek meg édesapám dossziéjában. Augusztusban még a régi jó motoros „Kulcsár” végzi rendszeres munkáját, majd hirtelen, egy hónappal később, az ő jelentései kimaradnak, és felváltják a „Szabó Károly” által szignózott szövegek. Csakis az intézmény történetének tudói erősíthetnék meg azt a feltételezésemet, hogy az ügynöki stafétaváltás egybe eshetett a munkahelyi változásokkal. Amikor Bustya Endrét 1971-ben beszervezték ügynöknek, a 17025 számot adták neki. Ekkoriban a Korunkban már évek óta foglalkoztatta a szeku a 8432 számú „Ovidiu”-t, és a 10505 számú „Adam”-ot, aki korábban „Kovács/Kovács Péter” néven jelentett.

Mivel ebben a korszakban az országban foglalkoztatott ügynökök száma kb. 43000-44000-re rúgott, ezek a számok valószínűleg csupán a Belföldi Hírszerzési Igazgatóságon belül regisztrált informátorokra vonatkoztathatóak. (1968-as adatok szerint a teljes informátori hálózat összesen 85042 személyt foglalkoztatott, ezekből 43498 dolgozott ügynökként. Az ügynökök 81%-a román nemzetiségű volt, 19%-a más nemzetiségű, ezen belül a magyarok százaléka abban az évben emelkedett 33,7%-ról 48,8% –ra. Ez azt jelenti, hogy 1968-ban a magyar ügynökök száma kb. 4300-ra becsülhető. Lásd Elis Neagoe-Pleşa: 1968 – anul reformării agenturii Securităţii. Caietele CNSAS. Anul 1, nr. 1/2008. 11-13. old.)

Édesapám dossziéja alapján úgy tűnik, hogy a 10-12 tagot számláló Korunk szerkesztőségében az ügynöki hálózat folyamatosan három emberből állt, mint ahogyan – a szeku katonai jellegű struktúrájára gondolva – feltételezhetjük, hogy az összes többi szerkesztőségben és más kiemelt fontosságú munkahelyeken is. (Az, hogy a Korunkban 1979-ben egy „Sanda” nevű ügynök is megjelenik, arra utalhat, hogy rajtuk kívül még létezhettek más informátorok is, akik esetleg az adminisztratív személyzetből kerülhettek ki.) A Korunkban lévő ügynökök (az azonos vizsgálati problémakörbe sorolható egyéb munkahelyeken dolgozó más kollegáikkal együtt) közös tartótiszt alá voltak rendelve, akik néhány évente váltogatták egymást, gondolom, annak függvényében, hogy miként lépkedtek felfelé a katonai ranglétrán.

A rendelkezésemre álló adatok alapján a Korunkban foglalkoztatott ügynökhálózat a következő képlet szerint írható le. 1963-ban a Korunkért felelős operatív tiszt Oprea Florian főhadnagy volt, a neki alárendelt ügynökök pedig „Kovács/Kovács Péter” és „Balázs Béla”. A későbbi „Kulcsár” (akkoriban még „Aczél” fedőnevet hordó ügynök) jelenléte már ekkor nagyon hangsúlyos a dossziéban, nem tudom azonban biztosan, hogy a hatvanas években ő volt-e az a bizonyos harmadik korunkos informátor, vagy valaki más, mivel „Aczél” egy darabig a nyomdában dolgozott, és onnan került a Korunkhoz. 1970-ben Oprea Florian-t, aki később egyre magasabb pozíciókba kerül, felváltja Uţiu Francisc őrnagy, aki 1974-ig tartja irányítása alatt „Adam”-ot, „Ovidiu”-t és „Kulcsárt”. Ezutóbbi helyébe kerül 1971-től „Szabó Károly”. A legrövidebb életű a Korunknál Velea Eugen főhadnagy, aki csupán 1974 és1976 között felel a három korunkos informátorért, „Adam”-ért, „Ovidiu”-ért és „Szabó Károly”-ért. „Szabó Károly” 1975-ben átvált a „Lăzărescu” fedőnévre. Az édesapám dossziéjából megismerhető utolsó korszak 1976-től 1982-ig húzódik, ekkoriban a tartótiszt Crăciun Mihai őrnagy volt (őt 1979-től alezredesi rangba léptetik). Az általam átlátható információk szerint 1971-től 1982-ig a Korunk ügynöki hálózatában semmilyen személyi változás nem történik, a jelentéseket ezidőalatt folyamatosan „Adam”, „Ovidiu” és „Szabó Károly”/„Lăzărescu” irja.

A Korunkban működtetett ügynöki hálózat 1963 és 1982 között:

? – 1963-1969:
operatív (”tartó”) tiszt:
Oprea Florian, főhadnagy (1968-tól százados)
informátorai:
Aczél – 8252 sz. (1969-től Kulcsár/Kulcsár Géza, később Văcaru, majd Ardeleanu)
Kovács/Kovács Péter – 10505 sz. (1969-től Ádám/Adam)
Balázs Béla – ? sz.

1970-1974:
operatív (”tartó”) tiszt:
Uţiu Francisc, őrnagy
informátorai:
Kulcsár – 8252 sz., 1971-től felváltja Szabó Károly (későbbi Lăzărescu)
Adam – 10505 sz.
Ovidiu – 8432 sz.

1974-1976:
operatív (”tartó”) tiszt:
Velea Eugen, főhadnagy
informátorai:
Szabó Károly (1975-től Lăzărescu) – 17025 sz.
Adam – 10505 sz.
Ovidiu – 8432 sz.

1976-1982- ?:
operatív (”tartó”) tiszt:
Crăciun Mihai, őrnagy (1979-től alezredes)
informátorai:
Lăzărescu – 17025 sz.
Adam – 10505 sz.
Ovidiu – 8432 sz.

Egy ügynök munkája. Mennyiségi mutatók

Bustya Endrének “Szabó Károly”, majd “Lăzărescu” fedőnéven írt jelentései közül 19 került be édesapám dossziéjába. Ezek közül 10 illette meg édesapámat “alanyi jogon”, 1971 és 1977 közül ugyanis átlagosan évente 1-3-szor számoltatták be Bustya Endrét kimondottan édesapámról. További 8 jelentése olyan többszereplős korunkos történeteket jelenít meg, amelyekben édesapám is felbukkan, 1 pedig a tartótiszt figyelmetlensége miatt csúszhatott be édesapám dossziéjába, ez ugyanis Katona Ádámról szól. Ennek a tévesztésnek az alapja, bár vicces, de érthető: könnyen összezavarodhatott az a szekus, aki egyszerre találkozott a valódi Katona Ádámmal, és édesapámmal, akit maguk között “Katona” fedőneven emlegettek, közben pedig Ádám is volt.

Mivel a jelentések nagyrészét sorszámmal látták el, tudni lehet, hogy Bustya Endre 1971 és 1982 között összesen 143 beszámolót adott át írásban vagy szóban tartótisztjeinek, azaz évente átlagosan 12-őt, ami nagyjából megfelel annak az előírásnak, ami szerint a tartótisztek nem kevesebb, mint havonta voltak kötelesek beszámoltatni ügynökeiket:
„A megadott feladatok tartalmától és jellegétől függően, ezek fontosságának és sürgősségének alapján minden egyes informátorral, kapcsolattal és rezidenssel annyiszor kell találkozót szervezni, ahányszor szükséges, de szabály szerint nem ritkábban, mint havonta egyszer.” [În raport cu conţinutul şi caracterul sarcinilor fixate, cu importanţa şi urgenţa acestora, întîlnirile cu fiecare informator, colaborator şi rezident vor fi realizate ori de câte ori este nevoie, dar de regulă, nu mai puţin de o dată pe lună.] (Lásd: Extras din proiectul Ordinului privind munca cu reţeaua informativă. Ministerul de Interne NR. 13/00088405 din 30.XI.1972. In: ”Partiturile” Securităţii. Directive, ordine, instrucţiuni (1947-1987). Nemira 2007. 66-73. 71. old.)

Az egymásután következő sorszámok alapján kikövetkeztethető, hogy milyen rutin szerint kellett Bustya Endrének tartania a kapcsolatot a tartótisztekkel. Úgy látszik, nem kellett föltétlenül minden hónapban eljárnia a konspiratív találkozókra, erre gyakran csak két hónaponta került sor, ilyenkor azonban együltében több jelentést is le kellett nyomnia. A jelentések tanúsága szerint ezeket a konspiratív találkozókat kb. 1976-ig a Casa “Universitatii” (“Egyetemiek” háza) konspiratív helyen tartották, későbben pedig a “Deservirea” (“Kiszolgálás”) elnevezésűben. A többi korunkos ügynöknek más-más helyeken kellett találkozniuk ugyanazzal a tartótiszttel, valószínűleg azért, hogy ne láthassák egymást, és ezáltal nehogy dekonspirálódjanak. Azt, hogy az egymásról is jelentő korunkos ügynökök tudták-e, sejtették-e, hogy ki van velük hasonló helyzetben a szerkesztőségen belül, mostmár esetleg csak “Ovidiu”-tól tudhatnánk meg, aki az egyetlen túlélője ennek a történetnek.

“Szabó Károly”/“Lăzărescu” jelentései édesapám dossziéjában. Időpontok, sorszámok:

1. (1971. szeptember 29/ sz. nélkül), 2. (1972. április 27./ sz. nélkül), 3. (1973. május 10./37 sz.), 4. (1973. május 24./38 sz.), 5. (1973. szeptember 13./46 sz.), 6. (1974. július 4./55 sz.), 7. (1974. július 25./57 sz.), 8. (1974. szeptember 5./58 sz.), 9. (1974. szeptember 5./59 sz.), 10. (1974. november 15./60 sz.), 11. (1975. március 28./67 sz.), 12.(1975. október 16./75 sz.), 13. (1976. február 2./ sz. nélkül), 14. (1976. március 4./80 sz.), 15. (1977. február 6./84 sz.), 16. (1977. február 6./85. sz.), 17. (1978. február 17./90 sz.), 18. (1978. február 17./91 sz.), 19. (1982. február 18./143. sz.)

Egy kezdő ügynök jelentése

„Szabó Károly” édesapámról készített első beszámolójából az derül ki, hogy Bustya Endrét akkoriban szervezte be a szeku. Uţiu Francisc operativ tiszt lapalji megjegyésében utal erre a tényre:
„Lévén, hogy nemrég szerveztük be az informátort, arra képeztük ki, hogy lépjen a fent nevezettekkel kapcsolatra és hogy állapítsa meg, mi a jelenlegi politikai álláspontjuk.”
[“Inf. fiind nou recrutat a fost instruit să-i contacteze pe aceştia şi să stabilească preocupările lor prezente politice.”]

Nem tudom, valaha kiderül-e, hogy Bustya Endrét milyen körülmények között szervezték be, életpályáját ismerve azonban gondolom, hogy a meglévő módszerek közül – a hazafias alapon való beszervezés, érdekeltté tevés, zsarolás – az elsőt kizárhatjuk. Egy-két adatot ismerve korábbi hányattatott életéről – börtönt járt, sokáig fizikai munkásként is dolgozott –, még keserűbb talán tudomásul venni azt, hogy belement egy olyan játszmába, ami arról szólt, hogy embertársai életéből ki kellett pécéznie azokat a történeteket, amelyek kielégítették a szeku bűnbakteremtő igényét. Ennél már csak azt bánt jobban, hogy “Ovidiu” is beállt ebbe a szerepbe, pedig ő még tengerimalacokat is ajándékozott nekünk gyermekkorunkban. Nagyon jól esne, ha most megszólalna.

Szabó Károly (egyik) első jelentése:

- 105/UF/1971. szept. 29. SZIGORÚAN TITKOS

JELENTÉS

KÖNCZEI ADAM-mal kapcsolatban, aki a „Korunk” szerkesztőségben funkcionárius, a forrás a következőket jelzi: Egy állandóan elégedetlen elem, nacionalista megnyilvánulásai vannak. A forrás még a líceumi évekből ismeri, Marosvásárhelyről. Később Kolozsváron találkoztak újra, ahol folkloristaként dolgozott, majd korrektorként, ahonnét kitették. Mialatt korrektorként dolgozott, bizonyos szövegeket megmódosított a kézirat ellenében úgy, hogy a román elnevezéseket átjavította a magyar helyesírás szerint, azt állítva, hogy ha a DOJA nevét és másokét románosan írják, az elnemzetleniesítésre utal. KÖNCZEI A. magatartása a jelenben sem változott.
A forrásnak ismételten úgy beszélt magáról, mint egy mártírról, aki a magyarságáért szenved.
A forrás megtudta, hogy KÖNCZEI A. és VIGH CAROL között lezajlott egy beszélgetés, amely során KÖNCZEI A. arról panaszkodott, hogy mennyire nyomorog a családjával, és azt állította, hogy rá fog kényszerülni arra, hogy felakassza magát. VIGH CAROL nagyon komolyan azt tanácsolta neki, hogy tegyen is úgy, mert akkor legalább a család (a gyerekek) sorsa el lesz rendezve, mert az állam el fogja tartani a gyermekeit. [Akkoriban még csak hárman voltunk testvérek. Én 8 éves voltam, a bátyám 12, a húgom pedig 2. K.Cs.]
KÖNCZEI-nek el kellett volna kísérnie VEZER ERZSEBETET, aki a MNK-ból érkezett kutató, segesvári kirándulására (f. é. szept. 10) a Korunktól kapott autóval, de a végén nem ment vele.
A forrás tud arról, hogy találkozott VEZERREL, de mivel nem volt jelen a beszélgetésen, nem tudja, hogy miről beszéltek. Később a VEZER által mondottakból arra következtetett, hogy az nem bánta, hogy KÖNCZEI nem kísérte el, mert nem tett rá jó benyomást.

Kolozsvár 1971.09.29. SZABO KAROLY

A tartótiszt megjegyzése. KÖNCZEI A. és VIGH CAROL a b.1. vizsgálatában áll a S:I:b.5.-nél.
Lévén, hogy nemrég szerveztük be az informátort, arra képeztük ki, hogy lépjen a fent nevezettekkel kapcsolatra és hogy állapítsa meg, mi a jelenlegi politikai álláspontjuk.
Az anyagot a szóban forgó személyek dossziéjában dolgozzuk fel.

Uţiu Francisc őrnagy

M.G. 3. pl.
d. sz. 3367 Állapítsuk meg a kapcsolatukat ______-al. Olvashatatlan aláírás.
Olvashatatlan aláírás.

Egy válasz: “26. Dekonspirált ügynökök (3.): „Kósa” és „Szabó Károly/Lăzărescu”. Kettő a negyvennégyezerből.”

  1. Herédi Zsolt

    Bustya Endre hanyatott multjarol szolo reszt meg kiegeszitenem azzal, hogy elmegyogyintezetet is megjarta (ha jol emlekszem a nyolcvanas evekben), valoszinuleg zart osztalyt, mert ottani, politikai okok miatt bezart es elektrosokal kezelt egyenekrol is meselt egszer a korunkos tarsasagban. Valoszinuleg Ot is kezeltek elektrosokkal. Ezen kivul meg emlekszem, hogy meseltek, hogy neha eleg sulyos duhkitoresei is voltak.

Válasz