14. A táncház és a szeku (2.) Egy táncházra szakosodott ügynök: „Bíró Ferenc”, az RTV magyar adásának munkatársa

Az 17012-as számú „Bíró Ferenc” fedőnevű ügynök 1977 és 1982 között 18 jelentést írt édesapámról. A dossziéban szereplő legelső feljegyzése már a 87-es sorszámot viseli, az utolsó pedig a 216-ost. Hogy „Bíró Ferenc” meddig dolgozott a szekunak, nem tudom. Bár édesapám dossziéjából két jelentés másodpéldánya „átöröklődött” a saját dossziémba, 1982 után nem találkoztam újabb tőle származó dokumentummal. A 18 általam ismert „Bíró Ferenc” fedőnévvel aláírt szöveg közül 10 teljes egészében a táncházról szól, vagy legalábbis érinti ezt a témát.

A jelentések alapján arra lehet következtetni, hogy „B. F.” polgári foglalkozására nézve a Román TV magyar adásának munkatársa volt. A jelentések tárgyát képező találkozások többnyire valamilyen filmezés kapcsán, vagy ürügyén jöttek létre, a táncházon kívül a leggyakrabban pedig az RTV magyar adása körül forog a szó. Egyébként „B.F.” a jelentéseiben beszámol néhány olyan riportról, amelyeket a magyar adás számára forgatott.

Megfigyelés a filmezés ürügyén…

[A forrásnak] nemrégiben egy filmezés kapcsán alkalma nyílt elbeszélgetni K. Á-al… – így indít „B. F.” 1977 március 2-án. Jó ötlet, gondolhatta magában Neciu Gavril hadnagy, és kiadta az utasítást: Ugyanazzal az ürüggyel tegyen újabb látogatásokat. („recent, cu ocazia unei filmări, a avut ocazia să poarte discuţii…” „Sub acelaşi pretext [al filmării] să facă din nou vizite…” 1977.03.02., 2873. 210 old.) Az utasításnak megfelelően „B. F.” április 28-án újból felkereste édesapámat és arról érdeklődött, hogy hogyan filmezhetne le egy ilyen [táncházas] találkozást azért, hogy pontosabb képet festhessen ezekről a találkozásokról. („Sursa s-a interesat de modul, cum ar putea filma o asemenea întîlnire [în casa de dans], pentru a putea da o imagine mai exactă a acestor întîlniri.” 1977.04.28., 2873. 203 old.). Az utasítás visszatérő: A filmezés ürügyén keresse fel K. Á-ot a Korunknál, hogy újabb részleteket tudjon meg arról, mi foglalkoztatja mostanában. (Sub pretextul filmării să-l caute pe K. A. la redacţia “KORUNK” spre a stabili noi detalii despre preocupările lor. 1977.04.28., 2873. 203. old.) 1977 októberében a jelenet megismétlődik. “B. F.” jelenti: a forrás… nemrégiben megkereste nevezett K. Á-ot azért, hogy a táncház ürügyén elbeszélgessen vele mondván, hogy egy filmet szeretne készíteni róluk. Neciu hadnagy újabb utasítást ad ki: a [forrás] keresse tovább ugyanazzal az ürüggyel, hogy dokumentálódhasson. (”sursa … recent l-a căutat pe numitul Könczei Ádám, spre a purta discuţii cu el cu pretextul casei de dans, spunînd, că sursa intenţionează să realizeze un film cu ei.” „Sub acelaşi pretext să-l caute spre a se documenta…” 1977.10.18. 2873.185-185b old.)

“B. F.” filmkészítői tevékenysége

“B. F.” saját film-riportjairól is említést tesz jelentéseiben. A táncházas filmezésein kívül három konkrét munkájára utal: 1979 szeptemberében a Korunkról készített riportot, 1979 novemberében a RKP XII. Kongresszusára készített elő egy anyagot, 1982 júniusában pedig a dési kulturális életről Csép Sándorral együtt.

A forrás tudatja, hogy néhány napja a Korunk szerkesztőségébe látogatott, mivel egy riportot készített a tévének. (Sursa vă inf. că în urmă cu cîteva zile a făcut o vizită la red. “Korunk”, pt. a realiza un reportaj pt. TV. 1979.09.23. 2873.142. old.)

A forrás tudatja, hogy nemrégiben találkozott nevezett K.A-al, akivel elbeszélgetett azokról az adásokról, amelyeket a XII. Kongresszusra készített. Ezekről az adásokról és a benne szereplőkről KONCZEI azt az állítást tette, hogy “Azok a magyarok renegátok, akik a mikrofon és a filmezőgép előtt pozitív dolgokat mondanak az RKP Kongresszusáról és arról, hogy hogyan van megoldva a magyar nemzetiség kérdése. (Sursa vă informează că recent a întîlnit pe numitul KONCZEI ADAM … cu care a purtat o discuţie referitoare la emisiunile pe care sursa le face pt. Congresul al XII-lea, faţă de aceste emisiuni şi faţă de subiecţii lor, KONCZEI a afirmat “Sînt nişte renegaţi acei maghiari care în faţa microfonului şi a aparatului de filmat spun lucruri pozitive în legătură cu Congresul PCR şi în legătură cu modul în care este rezolvată problema naţionalităţii maghiare. 1979.11.08. 2873.135 old.)

A múlt héten a TV magyar adása számára egy riportot készített a dési magyar nemzetiség kulturális-művészeti életéről nevezett ______vel. A riportot a Szocialista Nevelés és Kultúra Kongresszusának a tiszteletére készítették, amelyikre rövidesen sor fog kerülni, az ajánlást pedig, hogy a dési helyzetet filmre vegyék, K.A. tette a Korunktól, CSEP-nek. (În cursul săptămînii trecute a realizat pentru redacţia maghiară a TV un reportaj în legătură cu viaţa cultural artistică a naţionalităţii maghiare din Dej împreună cu numitul _______ Reportajul respectiv a fost făcut în cinstea Congresului Educaţiei şi Culturii Socialiste ce va avea loc în viitorul apropiat iar recomandarea de a înregistra pe peliculă aspectele de la Dej i-a fost făcută lui CSEP de Konczei Adam de la „KORUNK”. 1982.06.01., 2873. 53 old.)

Édesapám engedett pavlovi reakciójának, és szidni kezdte a magyaradást:
“közöld a bukaresti kollegáiddal, hogy…”

Édesapám megbízott “B. F”-ben, hiszen régi ismerősök voltak. Valahányszor meglátta őt, engedett pavlovi reakciójának és éktelenül szidni kezdte a magyaradást. Közöld a bukaresti kollegáiddal, hogy a norvégek és a hollandok már lefilmeztek. Szégyen, hogy a saját tévénk nem támogat. (…transmite-i colegilor tăi de la Bucureşti, că norvegienii şi olandejii ne-au filmat deja, este o ruşine, că televiziunea noastră nu ne sprijină…. 1977.10.18., 2873. 185. old.) Szégyen, hogy milyen a Román Televízió magyar nyelvű adásának színvonala. Az ottani embereknek nincs felelősségérzetük a magyar lakosokkal szemben, csúfolkodnak velük, hogy ilyen programot sugároznak. Egyébként ordináré disznóságnak tartom azt, hogy nincs egy hosszabb heti műsor, hiszen milliónyi magyar előfizető van, akik a TV-nek illetéket fizetnek. (Este o ruşine calitatea emisiunilor din emisiunea în limba maghiară a Televiziunii Române. Oamenii de acolo sînt lipsiţi de simţul răspunderii faţă de locuitorii maghiari, de care îşi bat joc, difuzînd asemenea program. De altfel, consider o porcărie ordinară faptul, că nu există un program săptămînal mai lung, fiindcă există milioane de abonaţi maghiari, care plătesc o taxă considerabilă de TV.” – 1977.06.17., 2873.192. old.) [A magyar lakosság] többet érdemelne, mint heti 3 óra adást, több rádióközvetítést, mint amennyi aktuálisan van és nem csak egynéhány sajtóorgánumot. A számukhoz mérten ötször több jogot érdemelnének. [...] Mindaz, amit jelenleg a magyar nemzetiségnek nyújtanak, csak egy kirakat, és nem elégíti ki a magyar lakosság valódi szellemi igényeit. (Ar merita mai mult de 3 ore emisiuni T.V., mai mult decît orele actuale de transmisie radio şi nu doar cîteva organe de presă. În raport cu numărul lor ar trebui să aibă de 5 ori mai multe drepturi. [...] Tot ceea ce se dă în prezent naţionalităţii maghiare este o vitrină şi nu satisface adevăratele necesităţi spirituale ale populaţiei maghiare. 1977.11.08., 2873.192. old.)

A magyaradás, mielőtt a táncháztalálkozók és kalákák egyik főszervezőjévé avanzsált volna, a kezdeti időszakban elkerülte a táncház népszerűsítését. „B. F.” a szekunak adja át a saját szerkesztősége ellen megfogalmazott panaszokat. 1977 november 5-én a kolozsvári egyetemi rádió a TV magyaradásával együtt találkozót szervezett a Brassai, a nagyenyedi Bethlen Gabor iskolásai és széki fiatalok számára. Erre a rendezvényre a kolozsvári táncházból senkit nem hívtak meg. „A szervezők kritikán alul jártak el. Tudták nagyon jól, milyen nagy szükségünk lett volna a népszerűsítésre, hogy valamennyire létezni tudjunk. De annyit sem kaptunk. Mintha a táncház, amiért néhányan annyit küzdünk, nem is létezne. Szégyen, hogy magunk sem segítjük egymást” – mondta KONCZEI. (Sursa vă informează că în data de 5 XI 1977 a participat voluntar la întîlnirea dintre reprezentanţii şcolilor BRASSAI şi a Liceului Industrial „Bethlen Gabor” din Aiud cu tinerii din Sic. Întilnirea a fost organizată de către redacţia de radio-ficare (sic) a studenţilor din Cluj-Napoca, împreună cu red. maghiară a televiziunii. [...] Organizatorii au procedat sub orice critică. Ştiau bine, ca mare nevoie am fi avut de o popularizare, ca să putem exista cît de cît. Nici măcar atîta n-am primit, Parcă casa de dans, pentru care luptăm cîţiva nici nu ar exista. Este o ruşine, că nu ne ajutăm între noi” – spunea Konczei. – 1977.11.15., 2873. 184 old.) Két héttel később édesapám valami ehhez hasonlóan szapulhatta a magyaradást (a szöveghűség ugyanis nem ellenőrizhető): Vajon a Román Televízió magyar szerkesztőségének adása akaratlagos provokáció volt az én fiataljaimmal szemben? (a táncházasokkal, akiket KONCZEI patronál) Hogy engedheti meg magának egy magyar szerkesztő, hogy egy ilyen ifjúsági adásban, amelyik folklórjellegű, ne hívja meg ezt a fiatal csoportot, amelyik diákokból áll, önkéntesekből, akiket minden szerv üldöz és akadályoz, és amelyiknek nagy szüksége van támogatásra.” (Transmisia Televiziunii Române (redacţia maghiară) a fost oare o provocare intenţionată la adresa băieţilor mei? (casa de dans patronată de KONCZEI) Cum îşi poate permite un redactor maghiar ca într-o asemenea emisiune pentru tineret, cu caracter folcloric să nu invite o tînără formaţie, alcătuită din elevi, din voluntari, care sînt loviţi şi împiedicaţi de toate organele, şi care are mare nevoie de sprijin. 1977.11.29. 2873. 183 old.)

Pillanatképek a táncház történetéből “B. F.” jelentései alapján

A jelentések a táncház történetének egy-egy pillanatát dokumentálják a maguk módján. A irattárban létező titkosított akták alapján bizonyára egy teljes kronológiát össze lehetne állítani. Valahogy így nézne ki:

Táncház a negyedik emeleten: 1977 márciusa

Apa és fia otthon tanulják a széki táncokat (a tömbház negyedik emeletén). Ezt a táncházat a tavasszal, nyáron szeretnék beindítani, a lehetőségek függvényében. Addig patrónust keresnek maguknak. (Această casă de dans ar urma să fie înfiinţată în primăvară-vară, în funcţie de posibilităţi. Pînă atunci ei îşi caută patronul … 1977.03. 02. 2873. 210 old.)

Helykeresés, akadályoztatás: 1977 áprilisa

Könczei Ádám szerkesztő elmesélte a forrásnak, hogy a kör nem talál patrónust és minden lépésnél nehézségekbe ütközik, mind a szervezés, mind a helyiség kérdésében. […] Miután telefonon beszélt nevezett ______-el, akitől az új monostori helyiségről érdeklődött, Könczei A. megígérte a forrásnak, hogy a találkozóhely megállapítása után azonnal értesíteni fogja, és meghívja. Azt mondta, hogy már három találkozójuk volt, és túl nagy népszerűségnek örvendenek abban az értelemben, hogy túl sok résztvevő van. (“Redactorul Könczei Ádám a povestit sursei că cercul nu-şi găseşte patron, şi la fiecare pas întîmpină greutăţi, cît în privinţa organizării, cît şi a localului.[…] După ce a vorbit la telefon cu numitul _____, de la care s-a interesat de noul local din cart, Mănăştur. Könczei A. a promis sursei că imediat după stabilirea locului de întîlnire va anunţa sursa, şi-l va invita. El a spus, că cercul a avut deja trei întîlniri, şi se bucură de prea mare popularitate, în sensul, că sînt prea mulţi participanţi.” 1977.04.28. 2873. 203 old.)

Kikötő a monostori úti táncházban: 1977 júniusa

Visszatérve a Tánckör – Szék problémájára, [K.Á] irónikusan megjegyezte: “nem a filmesek és a mi szerveink filmeztek le először egy ilyen táncházat, hanem két dán, akik így akarták támogatni ezt az eseményt. A forrás megudta, hogy a két dán két héttel azelőtt volt ott, a monostori Kultúrházban, és nevezett _______-el jöttek. (Revenind la problema Cercului de dans – Sic, el a remarcat cu ironie: “nu cineaştii şi organele noastre au fost cei, care au filmat prima dată o asemenea seară de dans, ci doi danezi, care prin aceasta vor să patroneze această manifestare. Sursa a aflat, că cei doi danezi au fost prezenţi (acolo) în urmă cu două săptămîni, în Casa de Cultură din Măsăştur, şi că au venit cu numita ________, de la __ de _____. 1977.06.17. 2873. 192. old.)

A monostori táncház beindul: 1977 októbere

Ki kell lépnünk az anonimitásból. Tudd meg, hogy ez a táncház hetente (minden csütörtökön délután) több mint száz magyar fiatalt foglalkoztat, többségükben diákokat és székieket. A helyi hatóságok támogatnak, az “Ifjumunkás” és az “Írók Szövetsége” patronál. A jövőben szeretnénk vasárnap is megszervezni, kétszer egy héten. (“Trebuie să ieşim din an anonimat. Să şti, că această casă de dans, antrenează săptămînal (fiecare joi dupămasă) un număr de peste o sută de tineri maghiari, maioritatea studenţi şi cei veniţi din satul Sic. Organele locale ne sprijină, ziarul “Ifjumunkas” şi “Uniunea scriitorilor” ne patronează. Vrem, ca în viitor să organizăm întîlniri şi dumineca, deci de două ori pe săptămînă.” – 1977.10.18. 2873. 185. old.)

A táncházzenekar osztódással szaporodik: 1977 novembere

A kezdeményezésünk életképességét a tények bizonyítják: egy zenekarból kettő lett. Szerveztek egy tánccsoportotot Csíkszeredában és egyet szerveznek Marosvásárhelyen. Mindannyiuknak ugyanazok az elképzelései, mint nekünk. (“…vitalitatea iniţiativei noastre se dovedeşte prin fapte: dintr-un taraf s-au făcut două. S-a organizat o formaţie de dansuri sicane la Miercurea Ciuc şi se organizează una la Tg. Mureş. Toate au la baza lor ideile şi năzuinţele noastre.” – 1977.11.29. 2873. 183. old.) Az alakuló táncházzenekarok, amelyekre a jelentés utal az Ördögszekér, a Bodzafa, a csíkszeredai Barozda és a marosvásárhelyi Regösök.

Táncháztalálkozó Kolozsváron a Dosztojevszki utcában: 1981 áprilisa

A forrás tudatja, hogy nemrég részt vett a Dosztojevszkij utcai sportcsarnoki táncos összejövetelen, ahol egy nagy számú fiatal és néptánccsoport vett részt, különböző megyékből. (Sursa Vă informează, că recent a participat la reuniunea de dans de la Sala sporturilor Dostoievski, unde au participat un mare număr de tineri şi formaţii de dansuri populare din diferite judeţe. – 1981.04.13. 2873. 93. old.)

Táncháztalálkozó Székelyudvarhelyen: 1981 novembere

A forrás tudatja, hogy 1981.11.22-én Székelyudvarhelyen, Hargita megyében, a helyi KISZ szervek és az Ifjúmunkás patronátusa alatt egy nagy Tánczház kaláka volt, amin az egész országból magyar nemzetiségű fiatalok – nagyrészt fiatalok – vettel részt- Néhány tíz magyarországi turista is jelen volt. (Sursa vă informează că în ziua de 22.11.1981 a avut loc în Odorheiu Secuiesc, jud. Harghita, sub patronajul organelor locale UTC şi Ifjumunkas o mare şezătoare Tanczhaz la care au participat persoane – în special tineri – de naţionalitate maghiară din toată ţara. Au fost prezenţi şi cîteva zeci de turişti veniţi din R.P.Ungară. 1981.11.24. 2873. 78. old.)

„Bíró Ferenc” ügynöki feladatai

„B. F.” tartótisztje, Neciu Gavril hadnagy utasításaira végezte ügynöki feladatait, szekus fanyelven a kiképzés alapján („pe baza instructajului”), illetve a megállapított feladatok alapján („pe baza sarcinilor trasate…”). Édesapám és a bátyám személyes megfigyelésén kívül („Date despre comportamentul şi concepţiile lui KONCZEI – fiul”) feladata volt részt venni a táncházas összejöveteleken („Să participe la reuniuni…” „Să participe şi el la reuniunile acestui cerc al tinerilor maghiari…”) abból a célból, hogy megállapítsa és jelentse a következőket:

1. kik járnak oda („Ce aderenti urmează a avea această casă de dans…”, „a vedea componenţa participanţilor…”)

2. hol és milyen program szerint folynak a tevékenységek („Date despre locul şi programul de desfăşurare a activităţii…”)

3. mi történik az összejöveteleken és miről beszélgetnek az emberek („să stabilească comentariile şi discuţiile care se poartă…”, „conţinutul activităţilor care au loc şi discuţiile ce se poartă acolo…”)

4. vannak-e nacionalista megnyilvánulásaik, énekelnek-e nacionalista énekeket („dacă se cîntă sau poartă discuţii cu caracter naţionalist…”)

5. járnak-e a táncházba külföldiek, és ha igen, kik. („Cine sînt cei doi danezi şi care este scopul prezenţei lor la acest cerc…”, „dacă vin şi cetăţeni străini…”)

Mivel édesapám személyi megfigyelési dossziéjába (románul DUI) csak olyan dokumentumok kerültek be, amelyek valamilyen mértékben személyesen érintették, a „B. F” a rábízott feladatokról valószínűleg más aktákban heverő jelentésekben számol be. Egy 1979-ben szerkesztett „referátumban” egy szekustiszt mindenesetre már irredenta nótázásról beszél és külön mellékletre utal, amelyik a táncházba járók névsorát tartalmazza. A referátumot az informátorok beszámolói alapján készítették.

Egy “jó lehetőségekkel” bíró informátor

A filmezés sikeresen elfedte “B. F.” háttérmunkáját. Édesapám annyira gyanútlan volt vele szemben, hogy még azt is elmondta neki, mit gondol a besúgókról: Nagyon bizalmasan, Konczei megjegyezte, hogy nevezett _______ megtudta, hogy ki a “kém” a csoportból. Amikor a forrás mit sem sejtetve érdeklődött az illető neve iránt, Konczei azt válaszolta: “mindenhol ott vannak az ilyen elemek, akiktől meg kellene szabadulni, mint a rühösöktől.” A forrás magyarázatot kért a “kém” kifejezésre, amire Konczei így válaszolt: “nem látod, hogy az egyetemre is bejut egy-egy nagyon gyanúsan, a média alatt, csak azért hogy aztán bizonyos szerveket informáljon.” (Foarte confidenţial, Konczei a remarcat, că numita ______ a aflat că cine din grup este “spionul”, care a provocat situaţii neplăcute cu fel şi fel de discuţii.” Cînd sursa, nedumerit s-a interesat de numele acestuia, Konczei a spus: “sînt peste tot asemenea elemente de care trebuie să scapi ca de rîoşi.” Sursa a cerut explicaţie la expresia “spioni”, la care Konczei a răspuns: “nu vezi, că şi la facultăţi intră cîte unul foarte dubios, sub medie, pentru a putea informa unele organe.” 1977.04.29. 2873. 203-204. old.) “B. F.” kitűnő lélekjelenlétére következtethetünk abból, hogy ügynöki jelentésében az ügynök meghatározását is belefoglalta.

„B. F.” jelentéseit a tisztek pozitívan értékelték, a jelentések végén található bejegyzésekből ugyanis kitűnik, hogy több szöveget ezek közül felküldtek a szeku országos szintű központi hivatalába (2 ex. se va da la Serv. I-B.), illetve a párthoz (se va face o notă către organele de partid), néhányat pedig belefoglaltak az országos (belső) terjesztésű „napi hírlevélbe”, a Buletin-ba (Nota se va exploata şi la Buletin.) De „B. F.” informátori tevékenységének talán a legnagyobb elismerése, legalábbis eszmei síkon, hogy egy nagyfőnök az egyik jelentésre írt széljegyzetében megjegyzi: A jelentés jó! A forrás jó lehetőségekkel bír. Használják fel fokozottabban. (Nota este bună! Sursa are posib. Să fie folosit mai intens. 1977.06.17. 2873.192. old.)

Alakítsuk ki a hálózatunkat és foglalkozzunk komolyan ezzel a környezettel. Sok külföldi jár oda és lefilmezik az ottani tevékenységeket. És nem csak ennyi. (Să ne creem reţea şi să ne ocupăm în mod serios de acest mediu. Mulţi străini merg şi fimează activităţile de aici, fără aprobare. Şi nu numai atît.) Így szólítja fel Crăciun őrnagy a kollegáit 1977 októberében. A jelentések alapján (de bizonyára más informátori jelentések alapján is) felfigyeltek a táncházra, és megalkották a „táncházproblémát”, „Cazul Arta”-ra keresztelve.

A “BÍRÓ FERENC” FEDŐNEVŰ ÜGYNÖK JELENTÉSEI:





























13 válasz: “14. A táncház és a szeku (2.) Egy táncházra szakosodott ügynök: „Bíró Ferenc”, az RTV magyar adásának munkatársa”

  1. Csaba

    Sok helyen hallottam, hogy azok a leg jobb ugynokok/kemek akik az erdeklodesi koruk es foglalkozasukbol kiindulva fedve vannak. Ugyanis igy a leg termeszetesebb modon kerulnek informaciok birtokaba. Ez az eset volt ‘Biro Ferenc’ is. Szerintem nem sejtettek es ha igen, akkor ketsegek fuzodtek ehez a sejteshez, hogy talan o az, aki kemkedik.
    Azt tudom, hogy azok, akik harcolnak valamiert, a jol vegzett munka erzesevel fekszenek le es mosolyogva alszanak. De a szabotorok, akik tudatosan arulnak, azok hogy alszanak? Ha az illeto meg el, szerintem most nem a leg boldogabb. Nem azert, mert kiderult, hogy kemkedett, szabotalt es arult, hanem azert mert a titkok sulyosak es nyomjak a lelket. Ez a dolog mar nem egy eletet tett tonkre, de az ovet is. Most aztan vensegere tarthat bunbanatot es verheti fejet a falba … mert a titkok orzoje sem szeretetet, sem bocsanatot nem varhat azoktol, akik elott titkot tart, sem azoktol, akiket kemkedett, szabotalt es elarult. A boldogsag/orom az nyiltsagot feltetelez, tobbek kozt. Amit ez az ember csinalt, abban nincs semmi nyiltsag, csak bujkalas, titkolozas. Kovetkezes keppen, boldogsaga sem lehet benne. Ugyelt ra az ido.

  2. sch tibor

    Már négy napja ismerjük ezt az írást, nagyon mély a hallgatás, senki nem meri leleplezni Bíró Ferencet. Az RTV Magyar Szerkesztőségének munkatársaként kínosan érzem magam, hiszen Bíró Ferenc kollegám lehet, (vagy volt?).
    Itt az erdélyi Szabó István ügy- most egy kolozsvári nagy névvel és múlttal rendelkező rendező operatőr, aki sok megható filmet letett az erdélyi magyarság asztalára, várja amig a kutatók megtalálják az igazi nevét az archívumokban és nyilvánosságra hozzák- addig megfogalmaztatja a saját felmentőbeszédét.
    Csak a mellékelt dokumentumok azt bizonyítják hogy, ezek nem ártatlan beszámolók voltak a forgatásokról, hanem kimerítik a “politikai rendőrség tevékenység-”nek a fogalmát.
    Az RTV Szerkesztősége , és az egész romániai magyar sajtó , át kellene világítatsa magát a CNSAS-nál!

  3. Stefano Bottoni

    Az ügy kezeléséből fog kiderülni, hogy ez a társadalom tud-e kezdeni valamit saját multjával. Én valóban nem tudom ki az illető, de ha él és van benne még egy csepp tisztesség jelentkezzen és kérjen bocsánatot, hogy milyen galád módon viselkedett éveken át. Semmi értelme az átvilágításnak, aminek a vége az, amit egy telefonhívással is el lehet intéztetni: van anyag, nincs anyag…ezt a CNSAS nem tudja objektíve megállapítani, mert politikai szerv. A bocsánatkérésre, az empátiára, az emberiségre van szükség, nem ügyészi eljárásokra. A Transindex-es fiúktól pedig azt kérem, hogy ha biztosak az illető kilétében hozzák azt nyílvánosságra!

  4. Pászkán Zsolt

    Ez egészen egyszerűen egy aljasság és egy aljas ember látlelete. Vallottam és vallom, hogy ebben az egész disznóságban a fő bűnösök a megrendelők, vagyis a pártapparátus vezetői és a Securitate, a besúgók esetében pedig lehet helye árnyalásoknak. Sőt, bár nem értek egyet a módszereikkel, megmagyarázhatónak vélhetem a megszállók különleges figyelmét a megszálltak iránt, ráadásul itt dupla üldözésről van szó, mert létezik még a diktatúra és általában a társadalom ellentéte is. De éppen ezen kettősségből fakad az is, hogy aki egy ilyen helyzetben együttműködött, nem, lepaktált a hatalommal, az kétszeresen bűnös. Először mint a diktatúra kiszolgálójaként, másrészt, mint a megszállók kiszolgálójaként. Tudom, a hasonló helyzetben lévők, akik még mindig rendelkeznek befolyással, most majd megpróbálják majd kimosni a szarból (így!) ezt a mocsok „Bíró Ferencet”, bárki legyen is az. Majd előjönnek azzal, hogy a szegény apját, anyját, gyermekét, kutyáját, macskáját stb. stb. védte, hogy nem tehetett mást, hogy így, meg amúgy, meg különben is, nem lehetett volna érvényesülni, meg ezt kellett tenni, hogy olyan „művek” születhessenek, melyek amúgy nem bla-bla-bla. Hülyeség! A fentebb közölt anyagokból egyértelműen kiderül, hogy nem egyszerűen leírt bizonyos dolgokat, kényszerből, erőszakra, vagy – egye fene! – néhány petákért, hanem mocskos módon provokálta a környezetét, kényes témákat vetett fel, cselekvési terveket dolgozott ki, emberek bőre alá fészkelte magát, mint egy két lábon járó rüh, hogy aztán pondróként a gazdái elé csúszva, csöpögő nyállal hagyja az asztalukon „szellemi végtermékét”. Tudom, erős szavak és távol állnak a „tudományos megközelítéstől”, de teszek rá. Egyszer már ki kell mondani, hogy a kollaboráció megsemmisít minden terméket, mely ráépül. Nem ismerhető el semmilyen szellemi termék, ami erkölcstelen alapra épül. Mint ahogy egy sebész nem mehet szaros kézzel műteni, úgy egy író, költő, zenész, képzőművész, filmes stb. sem alkothat szaros elmével és erkölccsel, mert ezek az ő „kezei”. Ha Leni Riefenstahlt örök életére meg lehetett bélyegezni és indexre lehetett tenni, akkor ez legyen a sorsa mindenkinek, aki a nácizmussal azonos szinten lévő, sőt talán még aljasabb kommunista, és a mi esetünkben egyben megszálló rezsimet önként, dalolva kiszolgálta, pénzért, stallumokért, vagy „adásidőért”.
    Amúgy a vérnyomásom normális, sőt.

  5. Könczei Csilla

    Kedves Csaba, átmásoltam ide is a hozzászólásodat, mert ez a legfrissebb része a blognak.

    Nánó Csaba
    2007. október 5.

    Kedves Csilla,
    döbbenettel látom, hogy annak a rohadék Neciunak itt is felbukkan aneve. 81-ben ő akart, több barátommal együtt beszervezni. Sajnos volt akit sikerült…

  6. Könczei Csilla

    Pászkán Zsoltnak

    Teljesen egyet értek azzal, hogy a főbűnösök a megrendelők, és hogy a pártapparátuson és a szekun belül a bűnösség foka összefügg a ranglétrán elfoglalt hellyel. Ugyanakkor az kollaboránsokat is felelősség terheli, nélkülük ugyanis nem működött volna az egész rendszer. Éppen az árnyalhatóság kedvéért azonban ellene vagyok annak, hogy a kollaborációval gyanusított személyekről erőszakos és gyalázkodó nyelvezeten beszéljünk. Egy elnyomó rendszerrel való kollaboráció súlyos erkölcsi probléma, a vele való viaskodás bizonyára nemcsak az áldozatokat, hanem a kolloboránsokat is súlytja. Olyan közhangulatot kellene teremteni, hogy erről őszintén tudjon beszélni még az is, aki főszereplője egy ilyen történetnek. A történet bizonyos lényeges részleteit ugyanis csak ő ismeri. Én legalábbis meg szeretném érteni, hogy mi történt valójában, miért történhetett meg, hogy ilyen kettősségbe kényszerítette, vagy kényszerítették valakinek az életét.

    A pártállami diktatúrának az utolsó periódusában, amelyiket én átéltem, saját ismereteim és olvasmányaim alapján az emberek nem ideológiai meggyőződésből, hanem különféle más okokból működtek együtt az elnyomó rezsimmel. Helytelenítem ezért azt, hogy a diktatúra mechanizmusainak feltárását és elítélését valamilyen aktuális politikai kurzus szolgálatába állítsuk. A kommunista rezsim túlélő apparátusa és ügynökei – mint ahogyan az a feltárt dossziék alapján kiderül – a politikai spektrum legkülönfélébb pozícióiban helyezkednek el, a szélsőjobbtól, a népnemzeti, a liberális és a különféle baloldalinak nevezett formációkig. A diktatúra nyomainak megszüntetése egy demokráciában össztársadalmi kérdés kellene, hogy legyen.

    A kommunizmus és a nácizmus összehasonlításával nálam sokkal szakavatottabb személyiségek küszködtek, ajánlom például Tzvetan Todorov írásait. Leni Riefenstahl-t egyébként a mai napig vetítik, sok kamerás felvételei több helyütt a tananyag részét képezik. Ismereteim szerint pont fordítva, említésekor gyakran ellhalgatják a náci rezsimmel való kollaborációját. Végül még annyit szeretnék megjegyezni, hogy a “megszállók” és a “megszálltak” fogalmaknak az általam felvetett témában nincsen semmilyen relevanciája.

  7. Pászkán Zsolt

    Nem azt írtam, hogy a megrendelők nem bűnösök, hanem pont fordítva. Csakhogy jelen esetben a besúgók „témaköréről” van szó. Ami az „erőszakos és gyalázkodó nyelvezetet” illeti: nem szokásom ilyet használni, de jelen esetben éppen azon „árnyalás” megjelenítőjeként használtam, amit ön is említ. Az „egyszerű” besúgók esetében (mint azt előző beírásomban említettem!) lehet szó enyhítő körülményekről. „Egyszerű besúgók” alatt azokat értem, akik valamilyen kényszer hatására vállalták, hogy valamennyire együttműködnek a diktatórikus hatalommal. És mint korábban jeleztem, még arra is hajlandó vagyok legyinteni, ha valaki a besúgást pénzért, egy büntetés megúszásáért, útlevélért, egyetemi felvételiért stb. tette. Ez nem azt jelenti, hogy elfogadom amit tett, sőt, még a megbocsátást sem, csak egyszerűen nem érdekel. Ha nem így tennék, szembeköpném mindazokat, akik semmilyen körülmények között nem vállalták a kollaborálást. Legfeljebb az „egyszerű besúgók” esetében nem használok „erőszakos és gyalázkodó nyelvezetet”. Ugyanakkor a „Bíró Ferenc”-ek nem érdemelnek mást. A legkevésbé sem érdekel, milyen okokból árulta el tudatosan a sorstársait, miért kényszerítette őket tudatosan, barátságukat kihasználva arra, hogy rájuk nézve kényes, terhelő, bajokat okozó stb. dolgokat mondjanak, miért javasolt a gazdáinak módszereket a megfigyeltek „hatékonyabb” kifaggatására, miért kereste az alkalmat, miért kezdeményezte a megfigyelt „alaposabb” megfigyelését. „Bíró Ferenc”-nek lassan húsz éve lett volna előállni és vállalva a környezete megvetését, nyilatkozni, levéve a terhet a lelkiismeretéről. Nem tette. Ami azt jelenti, hogy nem volt teher a lelkiismeretén. És még csak nem is kellett volna feltétlenül a nyilvánosság előtt megtennie, hanem már az is elég lett volna, ha a besúgottakkal szemben megteszi. Ezt sem tette, feltételezem. Akkor?

    A második bekezdést nem is értem. Hol állítottam az ellenkezőjét? Milyen „aktuális politikai kurzus szolgálatába” állítottam bármit is? Vagy netán a beírásom megharagítaná a jelenlegi baloldalt? Nem mintha különösebben érdekelne, ha így lenne, de hol említettem, vagy csak célozgattam a mai baloldalra? És az felmenti a kommunista rezsimet, hogy a működtetői mindenhova befészkelték magukat? Érdekes meglátás!

    Nekem a legkevésbé sem jelent „küszködést” összehasonítanom a két aljas rendszert (remélem, nem sértem senki érzékenységét, hogy jelen összefüggésben az „aljas” szót használom!). Ideológiájában, jelképrendszerében, működési módjában, szervezeti felépítésében, áldozataiban (igen, ebben is!) stb. nagyon is összehasonlíthatók, sőt azonosak. Az apró árnyalati különbségek ezen semmit sem változtatnak! És bár korunk szellemében megtehetném, távol álljon tőlem a gondolat, hogy önt a kommunizmus „relativizálásával” vádoljam! Mielőtt ezt is félreértené, mint az első rész esetében: NEM vádolom a kommunizmus „relativizálásával”! Ami Riefenstahlt illeti, az elég erős volt, hogy „a mai napig vetítik”, tudtommal az 90-es évek elején volt egy kísérlet arra, hogy Budapesten, talán az Örökmozgóban”, egyszer levetítsék az Akarat diadalát, de aztán mégsem… Igaz, a filmes iskolákban bemutatják, de a néhány tíz ember előtti, zártkörű bemutatást azért nem nevezném a „mai napig vetítik”-nek. Végül ami a „megszállás”-t illeti, erről valóban nem kívánok többet írni, legalábbis nem itt. Felesleges!

  8. Bagitam

    Amennyiben Bíró Ferenc kézírása látható a csatolt dokumentumokon, össze kell vetni azokat Xantuséval (lásd Transidex mai cikkéből idézve Xantust: “A Bíró Ferenc névhez semmi közöm, mint ahogyan soha nem jártam az általam ismeretlen nevű „Crişan” vagy „Horea” házakban sem.”

    http://politika.transindex.ro/?cikk=6175 ) ekkor ki fog derülni az igazság.

    Ha nem ő volt Bíró Ferenc, akkor bizonyára hajlandó lesz írásmintát adni egy grafológusnak.

  9. Boros Zoltán

    Nem volt kötelező!

    A szekus-ügynök történetek már másodszorra nyaldossák a küszöbömet. Immáron kettő darab B. F.

    Balogh Ferenc (volt évfolyamtársam, Szilágyi Domokos) után itt van Bíró Ferenc és/vagy Xantus Gábor kollegám esete. Talán meg kellene várni Bíró Ferenc hivatalos azonosítását, dehát ez bizonytalan, mert a törvény szerint, ha az illető ma is aktív, nem dekonspirálják.

    Az ügy kapcsán mindenképpen el kell mondanom: ne burkolózzon senki abba a köpönyegbe, hogy országos médiánál az efféle “munka” kötelező volt. Kijelentem, és volt kollegáim megerősíthetik: NEM VOLT KÖTELEZŐ!

    Dehát megpróbálták. Rábeszéléssel, megfélemlítéssel, ígérgetéssel. Vagy az illető úgy gondolta, hogy így biztosabb a munkahelye. Esetleg előléptetik, vagy nagyobb fizetést kap. Mások meg kibújtak, mert nem akarták bepiszkolni a kezüket. Ma már anekdóta, hogy volt, aki arra hivatkozott, hogy válik és ki van borulva, nem alkalmas erre a “magas küldetésre” (név nálam). Hallottam olyan esetről is, amikor az illető alkoholistának mondta magát, és ha iszik – mondta – nem tudná magában tartani a dolgot, mindenkinek elmondaná. Lemondtak róluk, bántódásuk nem esett.

    Hogy a párttitkár vagy a főszerkesztő és helyettese mire volt pozíciójánál fogva kötelezhető, azt mondják meg ők. Szerkesztői szinten ilyen nyomás nem érvényesült. De próbálkoztak, ez igaz, velem is több ízben kísérleteztek. Amikor kiderült, hogy nem vállalom, nem folytatták. Az illető eltűnt a ködben.

    Hogy lassabban emelkedett az évek folyamán a fizetésem, mint annak, aki alig volt jelen az adásban, de “jobb fiú” volt? Hogy egy évtized alatt egyszer kaptam “prémiumot”, míg mások évente többször? Nem zavart, utólag vettem észre. Arról, hogy – nagyváradi lévén – állami lakást utaljanak ki nekem Bukarestben, amíg a magyar adásnál dolgoztam, nem is álmodoztam. Élveztem, hogy olyasmit tehetek, amivel talán használhatok, volt értelme az életemnek. Amúgy komponáltam, hangszereltem, … és szerényen, egy fűthetetlen lakásban, de megéltem.

    Emlékeztetlek benneteket: Péterfy Irént, a Bolyai egyetem magyar szakos hallgatóját 1959-ben tíz évre ítélték és ebből ötöt le is töltött. Amikor – a még egyáltalán nem biztos kiszabadulása előtt – a börtön szekus irodájában felszólították, hogy írjon alá egy ügynöki kötelezvényt, visszautasította, sőt írásban nyilatkozta, hogy nem vállalja (megvan az írás). Mindez a börtönben (!), ahol nem tudhatta, hogy ezzel nem zárul-e be még öt évre a cella ajtaja. Így is lehetett. De Irénkét a próbálkozás és visszautasítás után mégis kiengedték. Csak épp figyelték évtizedeken keresztül és egyik helyettesítő tanári állásból a másikba helyezgették, de más baja nem esett.
    Jómagam nem tudok olyan esetről, hogy médiából ismert embert a most szóban forgó időszakban börtönbe zártak volna. Az elbocsátás is ritka volt, illetve, még lopás esetén is, inkább áthelyezték az illetőt.

    Kérem tehát Bíró Ferencet avagy a bíró ferenceket, ne próbálják azzal mentegetni magukat, hogy muszály volt. Nem! Nem volt kötelező.

    UI. Ha egy kicsit is több exhibicionizmus lenne bennem, nyilvánosságra hoznám én is a szekus dossziémat. Abban is van néhány inyenc falat. Ráadásul arról, hogy megfigyeltek, 1991-ből is van (nem a CNSAS-tól) dokumentumom. Pedig akkor a Szekut már másképp hívták.
    Boros Zoltán

  10. baba

    Elkeserítő a Xantus nyilatkozat, és megkésett.

  11. 007

    Hogy is volt, “az vesse rám az első követ…”
    Szerintem mindenkit át kellene világítani, aki ’89-ig betöltötte a 18-at.
    Nem kell elfelejteni a Duna-tvhez “átpártolt” “nagyágyúkat” sem (Csáky, Cselényi, stb.), főleg ez utóbbi, aki Bottonit próbálta manipulálni a tegnap a Duna-tvben, miközben az erdélyi ügynök-témáról szólt a téma, névtelenül, Xantus fotóját játszották be… Messze áll tőlem, hogy bárkit is védjek, de szerintem nem az operatőr döntötte el, hogy hova megy filmezni, hanem a szerkesztő. És neki valaki aláírta a kiszállást, felsőbb utasításra, hogy a “forrás”-nak legyen lehetősége informálódni. Annak kéne a tö*ét megszorongatni. Sehol sem állítják a közkatonát a hadbíróság elé, hanem a tábornokot. Ki volt a tábornok, uraim? Ez a tízpontos kérdés!

  12. tökös

    Honnan tudod 007, hogy ki a közkatona, ha számodra az a kérdés, hogy ki kinek milyen kiszállást ír alá.
    Tehát, nem a kiszállás aláíróját káne kutatni, vagy a figyelmet ráterelni, hanem az egykor aláírt jelentéseket jobban megnézni. Ki részesült külünleges kiképzésben ? EZ A TíZPONTOS KÉRDÉS

  13. stavanger

    Kedves 007, a háború után minden náci azzal védekezett, hogy ő csak parancsra cselekedett. Persze hogy „kényszerítették”, végülis egy szekus kapitány kérte meg és nem a szomszéd néni. De azért talán nem szükségszerű, hogy megbízható, terhelhető besúgó legyen az ember.
    Nézzétek B.F. legelső kézzel írott jelentéseit: szép felírja, hogy Nota informativa majd előveszi a vonalzót és kétszer aláhúzza vigyázva, hogy az f szárát át ne húzza. Lehet, hogy spontán jön ez neki, mivel alapos ember, vagy csak azért, hogy az elvtársak lássák milyen alapos – és látják is. Még élvezi is a szemét!
    Nem vagyok szakképzett grafológus, de fele királyságomat odaadnám egy félévvel ezelőtti, hiteles Xantus Gábor kézírásért.

Válasz