Olyan tizenhárom éves lehettem, amikor Kolozsváron beindult a táncház. Pont abban a korban kapott el, amikor az ember bevágódik az életbe. Lehet, hogy más körülmények között a diszkóba kezdtem volna járni, de számomra adott volt a táncház. Amolyan családi fátumnak köszönhettem ezt is, mint sok minden mást. A kolozsvári táncház egyik, talán legelső forrása tömbházlakásunkban eredt, ahol édesapám, Ádám és a bátyám, Árpi a széki sűrű tempót próbálgatták, elnyűtt magnófelvételekre, és ahol a bátyám néha osztálytársaival kerülgette az autentikus népzenét, furulyával, vonóshangszerekkel, mutáló énekhanggal. A szeku már a táncház születésének első pillanataiban felkapta a fejét, mint ahogyan az az 1977 március 2-án keltezett 103/NG/17012/87-es iktatószámú ügynöki jelentésből kiderül.

[...] A [megfigyelt, azaz Könczei Ádám] aktuális elfoglaltságai iránt érdeklődve a forrás megtudta, hogy az édesapa irányításával a fiatal KONCZEI, a zeneiskola tizenegyedikes tanulója egy táncház megalapítására készül [román nyelvhasználatban: casă de dans, şezătoare], ahol Szék táncait, zenéjét és viseletét fogják felhasználni. A táncház szervezésének a célja, hogy a fiatalok megismerjék és gyakorolják az eltűnőfélben levő szokásokat, másrészt, hogy alkalmat teremtsenek a magyar nemzetiségű fiatalok számára arra, hogy periódikusan összegyűljenek és együtt szórakozzanak. Fiú és apja szervezési kérdésekben tapasztalatcsere céljából felvették a kapcsolatot a budapesti „széki táncház” [„Casa de dans – Sic”] tagjaival. […] KONCZEI Adam kiszállt Székre, ahol magnetofonfelvételt késztett, hogy autentikus illusztrációként használhassa.
Minden este apa és fia otthon gyakorolják ezeket a táncokat, azért hogy annyira elsajátítsák, hogy másokat is taníthassanak.
Ezt a táncházat a tavasszal, nyáron szeretnék beindítani, a lehetőségek függvényében. Az animátor a fiatal KONCZEI lesz. […]

Kolozsvár-Napoca 28.02.77 BIRO FERENC

AZ ELSŐ JELENTÉS A TÁNCHÁZRÓL ÉDESAPÁM DOSSZIÉJÁBAN

Nem volt könnyű dolgom nekem, aki épp a szabad életet kezdtem volna ízlelgetni, miközben édesapám és a bátyám alapítói mivoltukból fakadó súlyos és állandó jelenlétükkel meglehetősen akadályoztak ebben a foglalatosságomban. Csak akkor lélegeztem fel némiképp, amikor két év múlva a bátyámat elvitték katonának. Nem tudom elfelejteni azt a kaján örömöt, amit a bátyám arckifejezését látva éreztem, amikor leszerelése után valaki megkérdezte tőle, „ugye, te a Csilla tesvére vagy?” Kamaszodó hangulataimat az sem zavarta különösképpen, hogy édesapám a kezdeti lázas szervezés időszaka után lassan-lassan kezdett kevesebb időt tölteni a táncházban. Akkoriban nem tudtam arról, hogy a szeku megfenyegette – ezúttal a táncházszervezés miatt – és azt sem fogtam fel kellőképpen, hogy édesapám háttérbe szorulása összefüggött azzal, hogy a rendszer elkezdte beszippantani a táncházat. Persze, mielőtt aztán véglegesen betiltotta volna.

A hatalom nem ismerte a táncház fogalmát

A szekusok eleinte nem tudtak mit kezdeni a táncházzal. Nem tudták, mit kezdjenek azzal, hogy létrejötte nem fűződött felsőbb utasításhoz, hogy kezdeményezői nem voltak a bevett kulturális és/vagy más állami intézmények pozícióban levő képviselői, és azzal, hogy nem hasonlított semmihez, amit a hetvenes-nyolcvanas évek hivatalos szótára tartalmazott volna. Az 1981 április 9-én a Korunk szerkesztőségében megrendezett „szakmai beszélgetés”-ről írott informátori jelentések is erről számolnak be. (A korunkos megbeszélésről két ügynök „krónikája” is belekerült édesapám dossziéjába. A harmadik, ezúttal publikus krónika a Művelődésben jelent meg, „Táncházasok az asztal körül” címmel, Horváth Arany összeállításában. Az informátori jelentésekből alább idézett passzusokat azonban hiába keresnénk a Művelődésben. Úgy látszik, az ügynöki jelentésekben az újságírók furcsa módon jobban élhettek a szólásszabadság lehetőségével, mint a sajtóban.)

Különösen a dési és a nagyváradi táncházasok panaszkodtak keserűen arról, hogy a kulturális fórumok nem értik, miről van szó, nem akarnak ilyesmit elfogadni, minden olyan mozgást, ami ebbe az irányba történik, betiltanak, annak alapján, hogy a „táncház” fogalma nem szerepel a fentről kapott utasítások között, és ebben az értelemben nincs mit keresnie a művelődési formák és eszközök tárában.
(Részlet az „ADAM” fedőnevű ügynök 1981.04.09-én keltezett jelentéséből. K. Á. 2873. sz. megfigyelési dossziéja, 98. old.)

(„Mai ales cei de la Dej şi Oradea au spus cu amărăciune că forurile de cultura nu inţeleg depre ce este vorbă, nu vrea să admită aşa ceva, interzic orice miscare in directia aceasta pe baza aceea că noţiunea „casa de dans” nu figurează intre instructiunile primite de sus, şi in acest sens nu are ce căuta in formele şi mijloacele de culturalizare.”)

[A megbeszélésen] általánosan a következő problémák vetődtek fel: nehezen lehet támogató fórumokat találni, mivel a KISZ szervezetek tánccsoportokat akarnak, és nem klubtevékenységeket…
(Részlet az „CONSTANTINESCU” fedőnevű ügynök 1981.04.07-én keltezett jelentéséből. K. Á. 2873. sz. megfigyelési dossziéja, 95. old.)

(În general problemele ridicate au fost: greutăţile găsirii unor foruri susţinători, deoarece organizaţiile UTC vor formaţii, nu activităţi de club…)

Mivel a táncház civil kezdeményezésre jött létre, a hatóságok igazából sem megérteni, sem elfogadni nem akarták. Mindvégig a két „végső megoldás” között vacilláltak: hol be akarták tiltani, hol át akarták pofozni a bevett hivatalos intézményrendszer képére. A szervek kezdeti tanácstalanságára utal az ügynöki jelentések változó szóhasználata, akik abbéli igyekezetükben, hogy tartótisztjeikkel megértessék, mi is az a táncház, a kifejezés tükörfordítása mellett különböző a kor nyelvezetében használatos fogalmakkal próbálkoztak: hol egyszerűen úgy emlegették, hogy táncház [„Casa de dansuri”], vagy széki táncház [„Casa de dansuri sicane”], hol úgy, mint fiatal magyarok köre, [„cerc al tinerilor maghiari”], vagy tánckör – Szék [„cercul de dans – Sic”], hol, mint csoport [„formaţiune”], de úgy is, mint kaláka [şezătoare] vagy a falu hórája [Hora Satului]. Az informátorok olykor még a szakértői szerepbe is belekerültek, akik jelentéseikben a táncház definíciójával próbálkoztak:

… a Táncház-jelenség (a falu hórája), amelyik különböző formákban (szakszervezeti ifjúsági klubokhoz, vagy kultúrházakhoz tartozva) Erdély több városában elterjedt.
(Részlet az „CONSTANTINESCU” fedőnevű ügynök 1981.04.07-én keltezett jelentéséből. K. Á. 2873. sz. megfigyelési dossziéja, 95 old.)

Ez a táncmozgalom a Kolozs megyei Székről indult, ahol hagyomány, hogy a fiataloknak van egy külön házuk, amelyik csak tánccal eltöltött összejövetelekre szolgál. Néhány magyarországi folklorista ezt a szokást tanulmányozván a Magyar Népköztársaságban is létrehozott táncházakat, és később a táncház egy mozgalommá változott, amelynek a következő a célja: hogy megtanítsák a fiatalokat, hogy kizárólag népzenére kizárólag táncoljanak, vagy az illető régióból valót – a Székelyföldről, a Bánátból, a Mezőségről, a Szilágyságból – vagy más régiókból. Ugyanakkor a tánc autentikusságáról van itt szó, abban az értelemben, hogy helyesen kell énekelni és táncolni.
(Részlet az „ADAM” fedőnevű ügynök 1981.04.09-én keltezett jelentéséből. K. Á. 2873. sz. megfigyelési dossziéja, 98. old.)

(Această miscare a dansului a pornit din comuna Sic, jud. Cluj unde este o tradiţie că tinerii au o casă separată, care este destinată numai adunărilor impletate cu dans. Unii folclorişti din Ungaria studiind acest obicei au făcut şi un RPU nişte case de dans, şi cu timpul casa de dans a devenit o mişcare, care are următorul scop: a învăţa pe tineri să danseze numai pe muzică populară numai dansuri populare, fie din regiunea respectivă – Seciuimea, Banat, Cîmpia Transilvaniei, Sălajul – fie din alte regiuni. Totodată este vorba de autenticitatea dansului, în sensul că trebuie cintat şi dansat corect.)

Hogy kik és milyen mértékben tudták az apparátust befolyásolni, az még a jövő kérdése, mindenesetre az már kiderült: amíg mi buliztunk – a monostori táncházban, a Vasas klubban, tömbházlakásokban, a síneken útban Királyfalvára, és ki tudja még hol -, a szeku nem pihent. Ügynökhálózatot épített be, jelentéseket tanulmányozott, elemzett, tanácskozott, akcióterveket alakított ki.

Elküldve: 2007. szeptember 26., 13:52-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.