35. Oly sokáig voltunk lenn, nem is tudjuk, milyen fenn… 34 perces videótúra Kolozsváron 1989 december 22-én

Szereplők:

Utcai jelenetek: Gyimesi Éva, Kása Zoltán, Kása Magdolna, Könczei Csilla (videó), Könczei Árpád, Makai András (Dögó) és néhány száz járókelő

Erkélyjelenetek: eddig még ismeretlen történelmi személyek az egykori Megyei Pártbizottság székházának erkélyén, az egykori Néptanács erkélyén, köztük Emil Boc (Kolozsvár volt polgármestere, Románia jelenlegi miniszterelnöke, akit sosem hallottam nyilatkozni arról, hogy mit csinált a forradalom idején), három személy a főtéri katolikus parókia ablakában, köztük Czirják Árpád, egykori kanonok


Az eredeti történet

Az egyetemen a diákjaimmal szoktuk próbálgatni azt, hogy egy-egy fénykép mögé milyen történetet lehet kikerekíteni különböző nézőpontokból. Vajon milyen emlékeket gerjeszt egy kép abban, aki a fényképet elkészítette, azaz lőtte, azokban, akik a lövést elszenvedték, vagy állták, illetve mit mond egy kép annak, aki csak hideg fejjel szemlélgeti azt, utólag. Roland Barthes terminológiáját adaptáljuk ilyenkor, aki szerint a fényképész, azaz az operator egy kis lyukon keresztül vadássza a lencsvégre kapható látványt, a spectaculummá változott személyek saját magukat igyekeznek átlényegíteni szellemekké, azaz eidolonokká, amennyiben kameratudatos viselkedésükkel előrevetítik a képbe merevített örökkévalóságot, a spectator pedig minderről mit sem tudva fürkészi, mit is rejt ez az egész magában, mindaddig, amíg valami meg nem kapja, el nem kezdi szúrni a szemét, és ez az az úgynevezett punctum, ami felkelti az érdeklődését, ami nem hagyja többet békén.

Az én videófelvételemre persze csak részben alkalmazható ez a játék. Egy HI8-as kamerával filmeztem 1989 december 22-én, amit azelőtt egy évvel kaptam Michael Stewarttól, mert közreműködtem egy BBC-dokumentumfilm elkészítésében Romániáról, de lehet, hogy helyesebb, ha azt mondom, hogy egy HI8-as kamera keresőlencséjén keresztül néztem, hogy mi történik körülöttem azokban az órákban, amikor Demény Attiláéknál, Asztalos Ildikó barátnőmnél ragadva megtudtam, hogy Ceaușescu elmenekült, majd valahogyan, nem emlékszem, hogyan, hazajutottam édesanyámhoz, a Monostor végébe, hogy azután a Kása Zoli autójával és a videókamerával elinduljunk a városba, talán azért is, hogy én filmezzek, és bizonyára azért, hogy a város tulsó végéből lehozzuk a központba Gyimesi Évát. Tartottam a videókamerát, soha azelőtt eszembe nem jutot volna, hogy egy videókamerával ki lehet menni fényes nappal az utcára, és meg lehet nyomni a felvevőgombot mindenki szeme láttára, csak arra emlékszem, hogy nagyon izgultam, és szinte minden egyéb kitörlődött. Csak a felvétel maradt meg, nincsenek párhuzamos emlékeim egyáltalán, csak egy-egy töredék arról, hogy mi történt előtte, utána. Arról, hogy végül Gyimesi Évával eljutottunk a Szabadság, az akkori Igazság szerkesztőségébe, hogy Kántor Lajos már akkor ott volt, hogy én nagyon kényelmetlenül éreztem magamat, mert bár szerettem volna hasznossá tenni magamat, fölöslegesnek tűntem. És hogy aztán későbben lövöldözéseket hallottunk a Monostoron és az Attila negyedben, hogy felváltva őrt álltunk molotov koktélokkal, és még egy csomó minden. A felvétel idejéből gyakorlatilag semmire sem emlékszem, csak az érzéseimre. Arra sem, hogy mit gondoltam, amikor a balkonokat filmeztem, hogy mit gondoltam arról, hogy kik lehetnek azok az emberek, arra sem, hogy rájöttem-e, hogy az egyikük Czirják Árpád, akit ismertem.

Mostmár én is spectatorrá váltam, dokumentumként, lenyomatként nézegetem a felvételt. Nem lehet letagadni, hogy valóban ott voltunk, mindannyian, a felvételből lehet tudni, hogy nem csak Kása Zoli és Kása Magdi voltak velem, hanem a bátyám, Könczei Árpi, és hogya Mező utcán futottunk össze Makai Andrással, azaz Dögóval, és hogy utána kanyarodtunk ki a Györgyfalvi negyed felé, Gyimesi Évához, aki szintén megjelenik a képeken. Nem gondoltam, hogy le fogom késni, hogy őt is megkérdezzem, mire emlékszik az egészből.

Gyimesi Éva

Már csak Kása Zoltánt, Könczei Árpádot és Makai Andrást sikerült felkérni, próbálják felidézni, mi is törént azon a napon. Összerakva az ő emlékeiket, úgy tűnik, nemcsak a keresőlencse törli az emlékezetet. Lehet, hogy ez az a bizonyos traumatikus emlékezés? Vagy lehet, hogy nem tudtuk, mit is látunk? Lehet, hogy a szemlélő higgadságára van szükség ahhoz, hogy összerakjuk ezt a történetet? Lehet, hogy sok más szemlélő és visszaemlékező közreműködésére is, ahhoz, hogy felismerhessük, kik is néztek ránk akkor az erkélyekről, hogy kerültek oda, mi volt a szerepük azokban az első órákban, amiután elfogták Ceaușescu-t?


A visszaemlékezők:

Kása Zoltán

1989. december 22., péntek

Délben, amikor megtudtuk a tévéből, hogy C[eaușescu] elszökött, kimentünk a tömbház elé egy üveg pezsgővel. Az üzletekből kijövő elárusítók nem mertek inni, csak miután valaki kitett az erkélyre egy rádiót, és abból hallották az eseményeket.

Délután elmentem autóval Demény Attilához. Átmentünk Csép Sándorékhoz, akkor ismertem meg személyesen. Telefonálgatások után elmentünk Gyimesi Éváért (ekkor talán már [Tabacu] Marius is velünk volt, de legalábbis találkoztunk valahol). Mintha Simon Gabi is megjelent volna. [Akkor valószínűleg engem Demény Attilánál szedett össze Kása Zoli az autójával, és így jutottam haza a Monostor végére, édesanyámhoz, hogy magamhoz vegyem a videókamrát Ezt abból gondolom, hogy én a 21-ről 22-re virradó éjszakát Deményéknél töltöttem, és nem tudok visszaemlékezni arra, hogy hogy jutottam ki a Monostorra. A Csépékhez tett látogatásra én is emlékszem, csak nem tudtam beidőzíteni. A filmfelvételből egyértelműen kiderül, hogy valamikor 13 és 17 óra között készült, ez azt jelenti, hogy Kása Zoli már korábban elindulhatott Deményékhez. Arra, hogy Mariussal és Simon Gabival mikor találkoztunk, nem emlékszem pontosan. K. Cs.]

Nem tudom pontosan, ki volt még az autóban, de bementünk az Igazsághoz. Ott Évát leültették cikket írni, közben mi talán elmentünk. Csak arra emlékszem, hogy a végén én vittem haza Évát, vagy legalábbis ott voltam a szerkesztőségben, amikor eljött onnan, mert arra határozottan emlékszem, hogy azt mondta Pillich Lacinak, hogy ha baj van, tüntesse el a kéziratot (amely másnap megjelent Az Igazság karácsonya címmel, akkor már a Szabadságban). Amikor még ott voltunk, nem tudták, hogy milyen címen jelenik meg másnap az újság, az volt a baj, hogy nem volt aki megtervezze a címet, tehát nem lehetett nagyon sokat változtatni.

Hogy kivel mentem el autóval Könczei Csilláékhoz a Monostorra, arra nem emlékszem, csak arra, hogy visszafele jövet Csilla videózott, az utcán autók tetején fiatalok ültek zászlókkal és énekeltek, kiabáltak, hogy mit, már nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy én nem fogtam fel, hogy amit beszélek, azt is felveszi. Valahol a Kakasos templom környékén szólt Csilla, hogy amit mondok, azt is mind felveszi. Ezen jót derültünk. Ki tudja, mit mondhattam előtte.

Csilla mellettem ült, hogy hátul kik ültek, arra már nem emlékszem. És arra sem, hogy hova mentünk. Lehet, hogy ezután mentünk vissza az Igazság szerkesztőségébe? [A filmfelvétel tanúsága szerint a Kása Zoli autójába a Monostor végétől először én és a bátyám, Könczei Árpit ültünk, a Mező utcán véletlenül összefutottunk Makai Andrással, ott ő is beült, majd a Megyei Pártbizottság épülete előtt talán mindketten kiszálltak, és a Györgyfalvi negyedbe már csak Kása Zolival mentünk Gyimesi Éváért. Én is úgy emlékszem, hogy a célunk az volt, hogy elvigyük az akkori Igazság, a mostani Szabadság szerkesztőségébe, amit meg is tettünk. Kása Magdi, a Zoli felesége is velünk volt, de arra nem tudok visszaemlékezni, hogy mindvégig, vagy valamikor később csatlakozott hozzánk. K. Cs.]

Még arra is emlékszem, hogy amikor Évát vittem a szerkesztőségbe, a plébánia előtt állt Czirják Árpád, és egy néhány fiatalnak magyarázta, hogy nincs mit keresniük az épületben, mert az az egyházé. A fiatalok azt állították, hogy azelőtt este egy fenti ablakból is lőttek a tüntetőkre. Éva is odament, és váltott néhány szót Czirjákkal, amikor a fiatalok már elmentek. Én nem szálltam ki az autóból, és más sem, csak Éva. Látszott a fiatalokon, hogy nem hitték el, hogy nem onnan lőttek, de tisztelték a papi ruhát.

Hogy ezután mi volt, mit csináltunk még, nem emlékszem. Csak arra, hogy otthon késő éjjelig néztük a tévét, odavoltunk Petre Románért és Iliescuért (ez az érzés aztán nagyon hamar elmúlt, de szilveszterig biztos tartott, mert akkor Nagy Pistáéknál voltunk, és emlékszem egy-két dicsérő szövegre, de január végére már biztos lecsillapodtunk).

Érdekes, hogy hiába néztük a tévét, az a hír elkerülte a figyelmünket, hogy C[eaușescu]-ékat már aznap elfogták, csak másnap tudtuk meg. Reggel nagyon féltem bekapcsolni a tévét, hogy vajon mit fogok látni. Féltem, hogy az előtte való nap csak álom volt. De szerencsére, nem.

Szombaton reggel sorban álltunk a Béke téren újságokért, majd bementem az egyetemre. Vagy 25 tanár gyűlt össze egy földszinti terembe, valahol a geológián, Negucioiu rektor is ott volt és leült az asztalhoz valakivel (nem emlékszem, ki volt), és az emberek elkezdtek beszélni szép sorjában felállva. Olyan szövegeket mondtak, hogy egy idő után a rektor és a mellette ülő alak jobbnak látták beülni a padokba a többiek közé. Nem volt ott személyes bírálat, csak általános.

Nem volt lincselés, senki se bántotta őket, de mire egy ad-hoc bizottság alakult, már nem voltak ott. Nem emlékszem, hogy mikor mentek el. Ennek a bizottságnak Haiduc lett az elnöke.

Kolozsvár, 2011. december 19.

Könczei Árpád


Emlékeim. 1989. december

22 év elteltével már nem emlékszem napra, percre pontosan 1989 decemberének eseményeire, történéseire. Az 1989-es év elég érdekes volt számomra, nem merem azt mondani, hogy megéreztem a változás szelét, lehetőségét, de mégis. Mivel 1988-ban a hatóságoktól kértük a Magyarországra való áttelepedést, Jutkát, a feleségemet is és engem is kiraktak a munkahelyünkről. Én papíron „szakképzetlen” munkás lettem, egy szerszámgépgyár magyar igazgatója segített, de Jutka ténylegesen dolgozó munkásnő lett. 1989-ben olyan volt Sepsiszentgyörgy, de Románia is, mint egy vasúti váróterem. Mint például a székelykocsárdi váróterem, ahol nagyon gyakran várakoztunk Kolozsvár és Marosvásárhely között. És ez az érzésem ma is eleven. A vendéglőkről, amelyeket este 10 órakor szigorúan bezártak, lekerültek a függönyök. Így az utcáról is be lehetett látni, és az elkeseredett emberek az ital hatására sem mertek „konspirálni”. És Sepsiszentgyörgyön összesen csak két taxi volt, de általában csak egy várakozott a Főtér egyik sarkán.

1988-ban a Stúdió Táncegyüttessel nagy nehezen bemutattuk a többször „vizionált”, azaz cenzúrázott előadásunkat, amelyiket 1989-ben egy sikeres marosvásárhelyi előadás után betiltottak. És így közeledett az év vége. Mint elbocsátott kultúrmunkás, a 80-as évek végére „szabadúszó” művész lettem, ha egyáltalán lehet ezt az összetételt használni a kommunista diktatúra utolsó éveiben. Szóval rendszeresen jártam Kézdivásárhelyre és Csíkszeredába amatőr táncegyüttesekhez, tanítani, néptánc-koreográfiákat alkotni.

1989. december 18-án is, épp egy hétfői napon Csíkszeredában jártam a Ballada Táncegyüttesnél, és épp haidău-t próbáltunk. Mikor az esti vonattal Sepsiszentgyörgyre érkeztem, már a vasút állomáson hallottam, hogy Temesváron belelőttek az emberekbe. Akkor már a Szabad Európa Rádióból tudtam egy-két dolgot, és mivel ifjú korom óta ismertem Tőkés Lászlót, aki sokszor találkozott édesapámmal, hallottam Tőkés hatalommal szembeni kiállásáról, és a temesvári emberek bátorságáról is. Azokban az években baráti kapcsolatba kerültünk Márton Árpáddal, aki akkor még színész volt, Csongor öcsém szerint a Teatru nevű Színházban, és orvos feleségével. (A Tamási Áron nevet csak a fordulat után használhatta a társulat.) És még akkor este, december 18-án fel is kerestem Árpádot, és a különböző híreket próbáltuk értékelni.

Apám halála után minden évben Kolozsváron töltöttük a karácsonyt, így 1989-ben is ez történt. Emlékeim szerint december 20-án utaztunk Kolozsvárra, ahol a vasútállomáson is érezni lehetett a feszültséget, nagyon sok rendőr, egyenruhás, és ha jól emlékszem katona is volt. Megérkezésünk után Ilma húgom kérésére elmentem az apahidai kaszárnyába, ahol Zoli sógorom töltötte katonai szolgálatát. Aránylag rövid várakozás után sikerült pár percre találkoznom Zolival, de épp Ceuașescu beszédét közvetítette a TV, így a kaszárnyában mindenkinek a TV előtt kellett gyülekeznie.

Valamelyik este, december 20 vagy 21-e lehetett, Csilla húgommal én is Tabacu Mariusék lakásán voltam, ahol az esti órákban a román televízióban Ceaușescu az öreg kommunista vezetők társaságában beszédet mondott, a temesvári lázadókat, ellenállókat mindenféle titulussal illette (huligánok, revizionisták, fasiszták stb.) és mindannyiunk megdöbbenésére súlyos büntetéseket helyezett kilátásba. Szóval érezhető volt a feszültség és a megtorlástól való félelem. Marius mondta, hogy ha ez megtörténik, sürgősen el fogja hagyni Romániát. Nincs más megoldás, el kell menni az országból. Természetesen akkor még nem tudtuk, nem tudhattuk, hogy a hatalom átmentése, KGB, SZEKU, a hálózat, a reform kommunisták milyen puccsot hajtanak végre. A temesvári népfelkelést, a forradalmat, hogyan idomítják Bukarestben a saját hasznukra, a hatalom átmentésére, további megtartására.

December 22-én Csillával bemerészkedtem Kolozsvár belvárosába – így utólag egyáltalán nem érzem magam bátornak. Nagy tömegre nem emlékszem, de az emberek arca feszült volt. A Párt székházhoz mentünk, ahol már nagyobb volt a tömeg, sokan kiabáltak, és az emeletről, az erkélyről könyveket, tablókat, köztük Ceaușescu fényképeket dobáltak az úttestre. Az úttesten égett a tűz, és ebbe dobálták a pártagkönyvüket is. Milyen szépnek is ígérkezett: a tisztító tűzben mindenki megtisztul. Közben ismerősökkel is találkoztunk, de ismeretlenekkel is ismerkedtünk. Érezhető volt a szolidaritás, ami akkor és ott nagy dolognak számított. Az évek elmosták a konkrét emlékeket.

Budapest, 2011. december 19.

Makai András


Mit is kerestem én Kolozsváron?

Mit is kerestem én Kolozsváron? Bujkáltam :) . Most tényleg mosolygok a naivitásomon, de akkor komolyan gondoltam. Temesvári diákként részt vettem az ottani tüntetéseken, de én 17-én délelőtt azt hittem, hogy a megmozdulásokat leverték. A főtéren civil ruhás, géppisztolyos alakok szóltak ránk ha meg akartunk állni: CIRCULAȚI! [Tessék közlekedni!] Az a hír jutott el hozzám, hogy nemsokára lezárják a várost. Én megijedtem és fel akartam szállni az “utolsó” vonatra. Hazajöttem Váradra, de nem éreztem itthon sem biztonságban magamat. Úgy gondoltam, nagymamámnál elbújhatok Kolozsváron. Ez talán 20-án lehetett. 22-ig nem is találkoztam senkivel. Hallottam, hogy mi történik, de vártam.

22-én arra kértek, hogy vigyek át egy fenyőfát a Törökvágásról az Állomás utcába nagynénémékhez. Nem mertem a központon keresztül menni, ezért a hegyen keresztül (Gruia) vittem a fát. Sose felejtem el, hogy a repülőhíd lejárójánál várt az unokabátyám üvöltve: HALLOTTAD? CEAUSESCUÉK ELMENEKÜLTEK! Eldobtam a fát és ugrálva sírtam.

Onnan kezdve már nem tudtam ülni a seggemen. Rokonaim aggódása ellenére elmentem Könczei Csilláékhoz, át a Monostorra. Már az uszoda utáni blokkok között jártam, mikor óriási lövéseket hallottam. Azt hittem már ágyúval is lőnek. Kiderült, hogy egy fickó szőnyeget porolt. Biztos szekus, gondoltam magamban. :)

Az elkövetkező három napot Csilláékkal töltöttem, csak Szenteste mentem haza. Nincsenek összefüggő emlékeim. Sokat voltunk [Tolna] Éva néniéknél, ott hallgattuk a sötétben a rádiót, hallgattuk a légvédelmi ágyúkat, feküdtünk ruhástól az ágyon, nem mertünk lámpát gyújtani. Emlékszem, hogy vártuk a kivégzésről a felvételeket, de akkor nem bírtam a képernyőre nézni amikor a holttesteket mutatták, kimentem a konyhába. Ma sem megy könnyen. Csillának volt egy filmfelvevője, de már nem tudom, hogy jött az ötlet, menjünk örökítsük meg mi történik. Az úton filmeztük egymást, mondtuk ami bennünk volt, de a konkrét eseményeket mintha nem vettünk volna fel, mintha csak a helyszíneket kerestük fel. Az események nyomában jártunk. Azt hiszem ez 23-án volt. Szerintem négyen lehettünk: Csilla, Juli, Pali és én.

Most ennyit tudtam magamból előbányászni.

ui: én egy szürke gyapjúpulóvet viseltem :)

Nagyvárad, 2011. december 19.

A videófelvétel útvonala és hanganyaga:

1. A monostori ”BIG” áruház előtt (Calea Izlazului)

[Dudálás. Magánbeszélgetés az autóban.]

Tömeg: „Ura!!!” [Hurrá!!!]

Fiatalember 1. a barátjához (magyarul): Gyere le!

Könczei Csilla: Szerusztok, fiúk!

Fiatalember 2.: Kezitcsókolom. Bocsánat.

Fiatalember 1.: Minket is vegyenek le két percre. Két percre vegyenek le minket is! Gyere ide, Pityu! Mi is csak azt akarjuk, hogy Ceaușescu lemenjen a trónról!

Fiatalember 2.: Már le van menve.

[Az autó továbbindul és a Mező utcára kanyarodva kiér a Monostori útra. Ismét dudálás, kiabálások, magánbeszélgetés az autóban. Az autórádió hangja hallatszik.]

1. În fața magazinului ”BIG” din Mănăștur (Calea Izlazului)

[Claxonări. Conversații private în mașină în ungurește.]

Mulțime: Ura!!!

Persoană tânără 1. (către prietenul lui, conversația se ține în ungurește): Gyere le! Hai jos!

Könczei Csilla (filmând): Szerusztok, fiúk! [Bună, băieți!]

Persoană tânără 2.: Kezitcsókolom. Bocsánat. [Sărutmâna. Scuze.]

Persoană tânără 1. Minket is vegyenek le két percre. Két percre vegyenek le minket is! Gyere ide, Pityu! Mi is csak azt akarjuk, hogy Ceaușescu lemenjen a trónról! [Să ne luați și pe noi pentru două minute. Pentru două minute să ne filmați și pe noi! Hai aici, Pityu! Și noi vrem numai ca Ceaușescu să pice de pe tron!]

Persoană tânără 2.: Már le van menve. [Deja a picat.]

[Se pornește cu mașina din nou, și prin strada Câmpului se ajunge pe Calea Mănăștur. Iarăși claxonări, strigăte. Se aud conversații private și vocea radioului în mașină.]


2. A sörgyár közelében (Calea Mănășturului/Monostori út)


Egy hang a tömegből (a beszélgetés románul folyik): Hagyjátok, hagyjátok! Engedjétek ide egy kicsit! Vegye le [a videóval]!

Makai András: Csilla!

Egy hang a tömegből: Fiam! Tedd oda a cipőt! A cipőt! Vegye le a videóval!

M. A.: Kérem, beszéljen errefelé! Beszéljen errefelé!

Fiatalember (3.): Hogy hány órakor, azt már nem tudjuk.

Egy hang a tömegből: Hétkor.

Fiatalember (3.): Járkáltunk, kiabáltuk, hogy “Gyertek velünk, gyertek velünk!”… És egy órát, másfél órát kerengtünk a Monostoron, de lehet, hogy kettőt. Elég sokan üsszegyűltek. Körülbelül kétezer ember. És megállítottunk három autót, három teherautót. Egy emelőset és két utánfutósat. És magunk elé akartuk állítani ezeket, hogy megvédjenek, ha ránk lőnek. És a Fenesi útról jöttünk lefelé, igen

Egy hang a tömegből: Hangosabban, mondd hangosabban!

Fiatalember 3.: A Sörgyárnál…

[Egy felnőttekkel és gyerekekkel teli teherautó közeledik. Nő a zaj, a beszélgetést egyre nehezebben lehet érteni.]

Fiatalember 3. (folytatja a tanúvallomását): puskákkal, katonaruhában… És figyelmeztetés nélkül lőttek, automatára állítva, sorozatlövést adtak le. Az első sorozat egy percnél tovább tartott.

M. A.: Hányan haltak meg? Nem tudja, hányan haltak meg?

Hangok a tömegből: Ötön haltak meg itt. Ötön haltak meg.

M. A.: Fiatalok? Gyerekek? Öregek?

Idősebb ember: Harminc év körüli fiatalok.

M. A. (Magyarul szól hozzám): Odanézz! Azt filmezd! Csilla, Csilla!

A sokaság a teherautóról: “Ceaușescu condamnat pentru sângele vărsat!” [Ceaușescu-t ítéletjék el a kiontott vérért!]

2. În apropierea Fabricii de bere (Calea Mănășturului)

O voce din mulţime: Lăsați, lăsați! Dați-i voie un pic! Să-l ieie!

Makai András: Csilla!

O voce din mulţime: Băiatu! Pune papucu’! Pune pantofu’! Să-l ieie cu video!

M. A.: Să spună aici! Vă rog să spuneți aici!

Persoană tânără: Orele nu mai știm…

O voce din mulţime: Orele șapte.

Persoană tânără 3.: Ne-am plimbat, am strigat Haideți cu noi, haideți cu noi!”… Și ne-am învârtit o oră, o oră jumate, poate două, prin Mănăștur. S-au adunat destul de mulți. În jur de două mii de oameni. Și am oprit trei mașini, trei camioane. Era un camion cu bascule și două erau cu remorci. Și am vrut să le punem în față, dacă trag în noi, ca să ne apere. Și am coborât de pe Calea Florești, da…

O voce din mulţime: Mai tare, zi mai tare!

Persoană tânără 3.: La Fabrica de bere…

[Se apropie un camion cu o mulțime de adulți și copii cățărându-se pe camion. Crește gălăgia, conversațiile se aud din ce în ce mai greu.]

Persoană tânără: …cu niște puști, îmbrăcați în militar… Și au tras fără somație, au tras foc automat, în rafală. Mai mult de un minut a ținut prima rafală.

M. A.: Câți au murit? Nu știți câți au murit?

Mai multe voci din mulțime: Cinci au murit aici. Cinci au murit aici.

M. A.: Tineri? Copii? Bătrâni?

Persoană în vârstă: Tineri de treizeci de ani.

M. A. (în ungurește către mine, care filmează): Odanézz! Azt filmezd! [Uită-te acolo! Filmează asta!] Csilla, Csilla!

Mulțimea de pe camion: Ceaușescu condamnat pentru sângele vărsat!


3. A Távközlési Szakiskola előtt (Calea Moților/Mócok útja)


[Az iskola épületéből Ceaușescu portrékat hordanak az utcára, és egy égő papírkupacra dobálják. Az úton tovább haladva a megyei KISZ székháza előtt is ég egy kupac.]

3. În fața Liceului Industrial de Poștă și Telecomunicații (Calea Moților)

[Se aduc portretele lui Ceaușescu din incinta școlii, se aruncă în stradă și se ard. Mai departe pe Calea Moților se vede un foc în fața sediului UTC.]


4. A Megyei Pártbizottság Székháza előtt (egykori Lenin út, mostani 21. decembrie 1989 út)


[Tapsok, dudálás.]

Kása Zoltán: Mi? Hohó! Megfogták!

Tömeg: [Üdvrivalgás.]

K. Z.: Ez érdekes! Nincs lezárva [az út]! Hohó! [Mert korábban lezárták a civil forgalom előtt.]

Tömeg: Cornea! Cornea!

Egy hang az erkélyről: Figyelem! Ha sürgőségi esetek vannak, vagy más problémák, a katonai kórházban van hely.

Hang a tömegből: A tüzet! Oltsák el a tüzet!
Egy hang az erkélyről: Reméljük, hogy nem lesznek!
Hang a tömegből: Oltsák el a tüzet!
Egy hang az erkélyről: Megpróbáljuk beindítani a rádiót, hogy hallják a legfrisebb közleményeket!
Hang a tömegből: (érthetetlen) le a vámpírokkal (?)! És a banditákkal! Le a párttal! Bassza meg az isten a pártot, le, te! (érthetetlen) dobd le a piros könyvedet! Te! Dobd le a
[párt]könyvedet! (érthetetlen)
Hang a tömegből: Hagyjuk! Hagyjuk! Hagyjuk az ilyeneket!
Hang a tömegből: Hova? Mutassam én a könyvemet?

4. În fața sediului Comitetului Județean al Partidului Comunist Român (fosta Bulevardul Lenin, actuala Bul. 21. decembrie 1989)

[Aplauze, claxoane.]

Kása Zoltán (în ungurește): Mi? Hohó! Megfogták! [Ce? Vau! L-au prins! ] (Probabil tocmai s-a anunțat, că Ceaușescu a fost arestat.)

Mulțimea: [Urale.]

O voce de pe balcon: …Trăiască libertatea! Trăiască solidaritatea tuturor românilor!

K. Z.: Ez érdekes! Nincs lezárva [az út]! Hohó! [Asta-i interesant! Drumul nu e închis! Vau!] (Mai înainte această intersecție era închis traficului public.)

Mulțimea: Scandează.

O voce de pe balcon: Fiţi atenţi. Dacă sînt ceva urgenţe sau alte probleme, la spitalul militar este loc.
O voce din mul
țime: Focul! Să stingă focul!
O voce de pe balcon: Să sperăm că nu vor fi!
O voce din mul
țime: Să stingă focul!
O voce de pe balcon: Vom încerca să punem acuma radio ca să auziţi ultimile comunicate.
O voce din mul
țime: (neînţelegibil) jos cu vampirii (?)! Şi cu bandiţii! Partidul jos! Fută-vă Dumnezeu de partid, jos, mă! (neînţelegibil) aruncă-ţi carnetul roşu jos! Mă! Aruncă-ţi carnetul jos! (neînţelegibil)
O voce din mul
țime: Fără! Fără! Fără! Fără aşa ceva!
O voce din mul
țime: Unde? Să-ţi arăt carnetul io?

5. A görögkeleti Katedrális mellett (Avram Iancu tér)

[Az ortodox katedrális templomkertjében gyertyákat gyújtanak. Innen az autó továbbindul a Györgyfalvi negyedbe, Gyimesi Éva után. A Györgyfalvi úton a filmezés abba marad, és csak akkor folytatódik, amikor Gyimesi Évával együtt visszaérünk a központba.]

5. Lângă Catedrala Ortodoxă (Piața Avram Iancu)

[Se pun lumânări în grădina catedralei. De aici mașina pornește spre Cartierul Gheorgheni, pentru a o aduce pe Gyimesi Éva în oraș. Filmarea se oprește și continuă doar după ce am revenit cu ea în centru.]

6. A Néptanács előtt (Bul. Eroilor / Hősök sugárút)

Papi ruhába öltözött személy az erkélyről: … és [érthetetlen]. Nála [érthetetlen] és próbált [érthetetlen] élni. [érthetetlen] megsózza. És újból sót tesz rá. A román tudja, hogyan kell a báránnyal (?). De ez nem bárány [érthetetlen] … amiből a gyermekeink felnőnek, a testvéreink, azok, akiket mi szerettünk, és akiket örökké az emlékezetünkben tartunk. Letérdelünk. [Ő maga is letérdel.] A halottainkért.

Miatyánk, ki vagy a mennyekben. Jöjjön el a te országod, jöjjön el a te akaratod, mint ahogyan az égben, úgy a földön is. A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsájtsd meg a mi vétkeinket, mint ahogy mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket a kísértésbe, és ments meg bennünket a gonosztól. Mert Tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség, mindörökké, Ámen.

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Az isten bocsájtson meg nekik! Cornea asszony jól van. Cornea asszony biztonságban van! Jön, ide fog jönni Cornea asszony, a megfelelő pillanatban! Akarok mondani valamit…

…Cornea asszony …. egy párt, … Vișan-nal [?]. Most is ott van a Bizottságnál. És ott szervez. Nekünk itt kell maradni!

6. În fața Consilui Popular (Bul. Eroilor)

Vocea unei persoane îmbrăcată ca popă de pe balcon: … la ea (neînţelegibil) şi încerca cu (neînţelegibil) să trăiască. (neînţelegibil) pune sare. Şi iară pune sare. Românul ştie să trăiască mielul (?). Da’ ăsta nu-i miel, ăsta-i diavol…

…din care cresc copiii noştri, fraţii noştri, cei pe care noi i-am iubit şi-i avem mereu în memoria noastră. Îngenunchiem! (îngenunchează şi el) Pentru morţii noştri!

[Tatăl nostru:] Tatăl nostru care eşti în ceruri sfiinţească-se numele Tău. Vie împărăţia Ta, facă-se voia Ta precum în cer aşa şi pe pămînt. Pîinea noastră cea de toate zilele dă-ne-o nouă astăzi. Şi ne iartă nouă păcatele noastre precum şi noi iertăm greşiţilor noştri. Şi nu ne duce pe noi în ispită şi ne izbăveşte de cel rău. C-a Ta este împărăţia şi puterea şi slava, a Tatălui şi a Fiului şi a Sfîntului Duh. Acum şi pururea şi-n vecii vecilor, amin!

[Bucură-te, Marie:] Născătoare de Dumnezeu fecioară. Bucură-te (neînţelegibil) Marie! Domnul este cu tine! Binecuvîntată eşti între femei şi binecuvîntat este rodul pîntecelui tău, c-ai născut pe mîntuitorul sufletelor noastre! Prea sfînta Maria, maica lui Dumnezeu, roagă-te pentru noi păcătoşii, acum şi-n ora morţii noastre. Amin! Dumnezeu să-i ierte!

…Este bine doamna Cornea. Doamna Cornea este în siguranţă! Vine, va veni doamna Cornea, la momentul potrivit! Vreau să vă spun ceva…

…Doamna Cornea e la o …. de partid, … cu Vișan [?]. Și acuma este acolo în Comitet. Și organizează acolo. Noi trebuie să rămânem aici.

7. A római katolikus parókia előtt (Főtér – volt Szabadság tér, jelenlegi Egyesülés tér)


[Az ablakban Czirják Árpád, a római katolikus kanonok, két másik személlyel együtt. Ha jól emlékszem, az emberek arról beszéltek egymás között, hogy korábban onnan lőttek kifele.]

Járókelők beszédfoszlányai, füttyök, zörejek, érthetetlen hangok:

Női hang: Mi van ott? Gyere le, te bunkó! Gyere le, a francba!
Férfi az előtérben: Kérem! Erőszak nélkül! A rendszer embereit el fogják ítélni. De nem lincseléssel! A nép igazságos ítéletével! Nem lincseléssel!
Egy hang a tömegből: De ez nem szekus? Informálták őket (?)!
Férfi az előtérben: Azok elmentek!
Egy hang a tömegből: Ez szekus, uram!
Egy hang a tömegből: Nem szekus?

Egy hang a tömegből: Hazudtok!
Egy hang a tömegből: Azt mondta az egyik, hogy… Azok elmentek, elszaladtak.
Egy hang a tömegből: Nem ismerte.
Egy hang a tömegből: Itt maradt, miért maradt itt? Lehet, hogy semmi értelme nincs.
Egy hang a tömegből: Csend legyen!

Férfi az erkélyről: Tehát, ismétlem. Ez a parókia épülete. A kanonokságé! Nincsenek túszok bent! Nincs itt a szekuritáté! Legyenek nyugodtak. Nem lő senki! Kérem, nyugodjanak meg. Nem lőnek, nincsenek túszok! A Bizottságtól vagyunk, és nem hazudunk!

7. În fața Protopopiatului Romano-Catolic (fosta Piața Libertății, actuala Unirii)

[În fereastră se află protopopul romano-catolic, Czirják Árpád, cu două alte persoane. Dacă îmi amintesc bine, oamenii vorbeau între ei, că înainte s-ar fi tras de acolo.]

Vorbe ale diferiţilor trecători, fluierături şi diferite zgomote, fără coerenţă.

Femeie: Ce-i acolo? Dă-te jos, tu tâmpitule! Dă-te dracului jos!
Bărbat: Vă rog! Fără violenţă! Oamenii regimului vor fi judecaţi. Dar nu prin linşaj! Judecaţi la dreapta judecată a poporului! Nu prin linşaj!
O voce din mulțime: Da’ nu-i securist ăsta? Au fost informaţi!
Bărbat: Ăia o plecat!
O voce din mulțime: Securist, dom’le!
Bărbat: Nu-i securist?

O voce din mulțime: Ne minţiţi!
Bărbat: O zis unul că… Ăia au plecat, o fugit.
Bărbat: N-o cunoscut.
Bărbat: O rămas, de ce o rămas? O rămas astăzi, probabil, fără sens.
O voce din mulțime: Linişte!

Bărbat vorbind de la o fereastră: Deci, vă repet. Este clădirea parohiei. Protopopiatului! Nu sînt ostateci înăuntru! Nu este securitate! Puteţi să fiţi liniştiţi. Nu se trage! Vă rugăm să fiţi liniştiţi. Nu se trage, nu sînt ostateci! Sîntem de la comitet şi nu vă minţim.

8. Az egyetemi könyvesbolt előtt (Főtér – volt Szabadság tér, jelenlegi Egyesülés tér)


[Virágok, gyertyák, kiürített vitrinek. Feliratok: ”Azoknak az emlékére, akiket itt és mindenhol megöltek”, „A művek elégtek, a vitrint megtartjuk”, ”Ceausescu összes műve elégett, éljen a nép”.]

8. În fața Librăriei Universitare (fosta Piața Libertății, actuala Unirii)

[Se văd flori, lumânări, vitrine aproape golite. Pe vitrină inscripții: ”În memoria celor uciși aici și pretudindeni”, „Operele au ars, păstrăm vitrina”, ”Toate cărțile dictatorului Ceaușescu au ars, trăiască poporul”.]

9. A Néptanács előtt (Bul. Eroilor / Hősök sugárút)


[Az erkélyen egy csoport, a szónok mellett felismerhetően Emil Boc, a jelenlegi miniszterelnök. Előttük a címer nélküli trikolór mellett háromnyelvű banner: ”Trăiască România Liberă”, „Éljen a szabad Románia”, „Es liebe das Freie Rumanien”.]

Hangok a tömegből: Cornea, Cornea, Cornea, Cornea…

Szónok az erkélyről: Igen. Tudjuk, hogy erős az óhaj, hogy láthassák. Annyi időn keresztül hallották, hogy róla beszélnek, és sokan lehet, nem is ismerik. Lesz alkalmuk látni! Pillanatnyilag nagyon, nagyon elfoglalt. Annyi dolga van, hogy azt se tudja, hol a feje. Tehát, ha valahogyan megérkezik, igyekszünk felvenni a kapcsolatot a Megyei Tanáccsal, a Tanács épületével, hogy jöjjön ide. Bármilyen hírt kapunk Bukarestből, mi itt leszünk, hogy közvetítsük önöknek.
Hang a tömegből: Egy hadseregparancsnok, te! Egy hadseregparancsnok! Jöjjön ide beszélni! Tartsák be a szavukat!
Szónok az erkélyről: … hogy megbocsájtsák, mert a közvetítés egy órán keresztül megszakadt, mert tudják önök is, még egy fotbalista is elfárad, ha nem edz…

Hang a tömegből: A parancsnok, a parancsnok! Egy hadseregparancsnok!

Szónok az erkélyről: … A bukaresti közvetítő csatornák, mivel annyi ideig nem működtek, túlmelegedtek. Ma tudatták velünk, hogy most, ott Kolozs megye képviselői…

Hang a tömegből: Lelőtték őket!

Szónok az erkélyről: Legyen egy kis türelmük. Kérem szépen. Nagy tisztelettel kérem, maradjanak nyugodtak, hogy én tudjam megtenni…, hogy adjam át az utolsó híreket, amelyek terjednek, és amelyeket én is megkapok. A repülő már elment Kolozsvárról Bukarestbe. Cornea asszonyt a televízióban fogják látni ezen az estén. (Hurrázás, tapsok). Figyelem, nyugalom. Mi történik? Felhívom a figyelmet, hogy a szemben levő oldalon van egy milicista autó. Ne bántsák, semmi dolguk nincs a milícia autójával! Nincs semmi dolguk vele! Hagyják nyugodtan közlekedni.

Egy hang a tömegből: Kisasszony, kérem, ne filmezzen többet.

9. În fața Consilui Popular (Bul. Eroilor)

[Pe balcon sunt prezenți un grup de oameni, printre care, lângă persoana care vorbește la megafon, se poate recunoaște Emil Boc, actualul prim-ministru. În fața lor lângă tricolorul fără stemă este afișat un banner trilingv cu textul: ”Trăiască România Liberă”, „Éljen a szabad Románia”, „Es liebe das Freie Rumanien”.]

Voci din mulţime scandând: Cornea, Cornea, Cornea, Cornea…

Vorbitor de pe balcon: Da. Ştiu, că dorinţa este mare să o vedeţi… Aţi auzit atâta timp vorbindu-se despre dânsa, şi mulţi poate dintre dumneavoastră nu o cunoaşteţi. O să aveţi ocazia să o vedeţi. Actualmente este foarte, foarte ocupată, are atâtea treburi, de nu-şi vede de cap. Deci dacă va sosi cumva, noi încercăm să luăm legătura cu comitetul judeţean, cu clădirea comitetului, să vină aici… Orice veste care se va mai primi de la Bucureşti, noi o să venim să v-o transmitem dumneavoastră.

O voce din mulţime: Un comandant al armatei, măi!! Comandant al armatei! Să vină să vorbească! Să [vă ţineţi] de cuvânt!

Vorbitor de pe balcon: să să … să o ierte, pentru că întrerupt timp de o oră transmisiunea. Pentru că ştiţi şi dumneavoastră, şi un fotbalist dacă nu se-ntrenează, obosește…

O voce din mulţime: Comandantul, comandantul! Comandantul armatei!

Vorbitor de pe balcon: Staţiile din Bucureşti, nefuncţionînd atîta timp, s-au supraîncălzit. Azi sîntem informaţi că acuma, că acolo cu reprezentanţii judeţului Cluj…

O voce din mulţime: I-a împuşcat!

Vorbitor de pe balcon: …aveţi puţină răbdare. Vă rugăm. Vă rugăm foarte respectuos ca să păstraţi liniştea, să vă pot face, să vă relatez ultimele informaţii care circulă şi care le primesc şi eu. A plecat deja avionul de la Cluj, spre Bucureşti. O s-o vedeţi pe doamna Cornea la televizor în cursul acestei seri.

Mulţimea: [urale, aplauze].

Vorbitor de pe balcon: Atenţiune, păstraţi liniştea. Ce se întîmplă? Vă atrag atenţia că în partea opusă există o maşină a miliţiei. Nu-i bruscaţi, nu aveţi treabă cu maşina miliţiei! Nu aveţi treabă! Lăsaţi-o să circule liniştită. Nu aveţi treabă cu maşina miliţiei. Lăsa-ţi o, să treacă, nu o bruscaţi!

O persoană din mulţime: Domnişoara, nu mai filma, te rog.

A videótúra / videotura:


Romanian Revolution – 22 December 1989, Cluj (Full Version)

Amennyiben valaki bárkit felismer az erkélyjelenetekből, illetve a beszélő személyekből, és ezt tudatni szeretné, illetve, ha valaki visszemlékezését szeretné közölni, ezt a felülelet szívesen felajánlom neki.

Dacă cineva recunoaște pe oricine dintre vorbitori sau cei de pe scenele de pa balcon, și ar dori să facă public acest lucru, îi ofer acest spațiu cu plăcere.

Szereplők:

Utcai jelenetek: Gyimesi Éva, Kása Zoltán, Kása Magdolna, Könczei Csilla (videó), Könczei Árpád, Makai András (Dögó) és néhány száz járókelő

Erkélyjelenetek: egy csoport személy az egykori Megyei Pártbizottság székházának erkélyén, egy csoport az egykori Néptanács erkélyén, köztük Emil Boc, három személy a főtéri katolikus parókia ablakában, köztük Czirják Árpád, egykori kanonok

Az eredeti történet

Az egyetemen a diákjaimmal szoktuk próbálgatni azt, hogy egy-egy fénykép mögé milyen történetet lehet kikerekíteni különböző nézőpontokból. Vajon milyen emlékeket gerjeszt egy kép abban, aki a fényképet elkészítette, azaz lőtte, azokban, akik a lövést elszenvedték, vagy állták, illetve mit mond egy kép annak, aki csak hideg fejjel szemlélgeti azt, utólag. Roland Barthes terminológiáját adaptáljuk ilyenkor, aki szerint a fényképész, azaz az operator egy kis lyukon keresztül vadássza a lencsvégre kapható látványt, a spectaculummá változott személyek saját magukat igyekeznek átlényegíteni szellemekké, azaz eidolonokká, amennyiben kameratudatos viselkedésükkel előrevetítik a képbe merevített örökkévalóságot, a spectator pedig minderről mit sem tudva fürkészi, mit is rejt ez az egész magában, mindaddig, amíg valami meg nem kapja, el nem kezdi szúrni a szemét, és ez az az úgynevezett punctum, ami felkelti az érdeklődését, ami nem hagyja többet békén.

Az én videófelvételemre persze csak részben alkalmazható ez a játék. Egy HI8-as kamerával filmeztem 1989 december 22-én, amit azelőtt egy évvel kaptam Michael Stewarttól, mert közreműködtem egy BBC dokumentumfilm elkészítésében Romániáról, de lehet, hogy helyesebb, ha azt mondom, hogy egy HI8-as kamera keresőlencséjén keresztül néztem, hogy mi történik körülöttem azokban az órákban, amikor Demény Attiláéknál, Asztalos Ildikó barátnőmnél ragadva megtudtam, hogy Ceaușescu elmenekült, majd valahogyan, nem emlékszem, hogyan, hazajutottam édesanyámhoz, a Monostor végébe, hogy azután a Kása Zoli autójával és a videókamerával elinduljunk a városba, talán azért is, hogy én filmezzek, és bizonyára azért, hogy a város tulsó végéből lehozzuk a központba Gyimesi Évát. Tartottam a videókamerát, soha azelőtt eszembe nem jutot volna, hogy egy videókamerával ki lehet menni fényes nappal az utcára, és meg lehet nyomni a felvevőgombot mindenki szeme láttára, csak arra emlékszem, hogy nagyon izgultam, és szinte minden egyéb kitörlődött. Csak a felvétel maradt meg, nincsenek párhuzamos emlékeim egyáltalán, csak egy-egy töredék arról, hogy mi történt előtte, utána. Arról, hogy végül Gyimesi Évával eljutottunk a Szabadság, az akkori Igazság szerkesztőségébe, hogy Kántor Lajos már akkor ott volt, hogy én nagyon kényelmetlenül éreztem magamat, mert bár szerettem volna hasznossá tenni magamat, fölöslegesnek tűntem. És hogy aztán későbben lövöldözéseket hallottunk a Monostoron és az Attila negyedben, hogy felváltva őrt álltunk molotov koktélokkal, és még egy csomó minden. A felvétel idejéből gyakorlatilag semmire sem emlékszem, csak az érzéseimre. Arra sem, hogy mit gondoltam, amikor a balkonokat filmeztem, hogy mit gondoltam arról, hogy kik lehetnek azok az emberek, arra sem, hogy rájöttem-e, hogy az egyikük Czirják Árpád, akit ismertem.

Mostmár én is spectatorrá váltam, dokumentumként, lenyomatként nézegetem a felvételt. Nem lehet letagadni, hogy valóban ott voltunk, mindannyian, a felvételből lehet tudni, hogy nem csak Kása Zoli és Kása Magdi voltak velem, hanem a bátyám, Könczei Árpi, és hogya Mező utcán futottunk össze Makai Andrással, azaz Dögőval, és hogy utána kanyarodtunk ki a Gyrögyfalvi negyed felé, Gyimesi Évához, aki szintén megjelenik a képeken. Nem gondoltam, hogy le fogom késni, hogy őt is megkérdezzem, mire emlékszik az egészből. Csak Kása Zoltánt, Könczei Árpádot és Makai Andrást sikerült már felkérni, próbálják felidézni, mi is törént azon a napon. Összerakva az ő emlékeiket, úgy tűnik, nemcsak a keresőlencse törli az emlékezetet. Lehet, hogy ez az a bizonyos traumatikus emlékezés? Vagy lehet, hogy nem tudtuk, mit is látunk? Lehet, hogy a szemlélő higgadságára van szükség ahhoz, hogy összerakjuk azt az történetet?

Visszaemlékezések:

Kása Zoltán: 1989. december 22., péntek

Délben, amikor megtudtuk a tévéből, hogy C[eaușescu] elszökött, kimentünk a tömbház elé egy üveg pezsgővel. Az üzletekből kijövő elárusítók nem mertek inni, csak miután valaki kitett az erkélyre egy rádiót, és abból hallották az eseményeket.

Délután elmentem autóval Demény Attilához. Átmentünk Csép Sándorékhoz, akkor ismertem meg személyesen. Telefonálgatások után elmentünk Gyimesi Éváért (ekkor talán már Marius is velünk volt, de legalábbis találkoztunk valahol). Mintha Simon Gabi is megjelent volna. [Akkor valószínűleg engem Demény Attilánál szedett össze Kása Zoli az autójával, és így jutottam haza a Monostor végére, édesanyámhoz, hogy magamhoz vegyem a videókamrát Ezt abból gondolom, hogy én a 21-ről 22-re virradó éjszakát Deményéknél töltöttem, és nem tudok visszaemlékezni arra, hogy hogy jutottam ki a Monostorra. A Csépékhez tett látogatásra én is emlékszem, csak nem tudtam beidőzíteni. A filmfelvételből egyértelműen kiderül, hogy valamikor 13 és 17 óra között készült, ez azt jelenti, hogy Kása Zoli már korábban elindulhatott Deményékhez. Arra, hogy Mariussal és Simon Gabival mikor találkoztunk, nem emlékszem pontosan. K. Cs.]

Nem tudom pontosan, ki volt még az autóban, de bementünk az Igazsághoz. Ott Évát leültették cikket írni, közben mi talán elmentünk. Csak arra emlékszem, hogy a végén én vittem haza Évát, vagy legalábbis ott voltam a szerkesztőségben, amikor eljött onnan, mert arra határozottan emlékszem, hogy azt mondta Pillich Lacinak, hogy ha baj van, tüntesse el a kéziratot (amely másnap megjelent Az Igazság karácsonya címmel, akkor már a Szabadságban). Amikor még ott voltunk, nem tudták, hogy milyen címen jelenik meg másnap az újság, az volt a baj, hogy nem volt aki megtervezze a címet, tehát nem lehetett nagyon sokat változtatni.

Hogy kivel mentem el autóval Könczei Csilláékhoz a Monostorra, arra nem emlékszem, csak arra, hogy visszafele jövet Csilla videózott, az utcán autók tetején fiatalok ültek zászlókkal és énekeltek, kiabáltak, hogy mit, már nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy én nem fogtam fel, hogy amit beszélek, azt is felveszi. Valahol a Kakasos templom környékén szólt Csilla, hogy amit mondok, azt is mind felveszi. Ezen jót derültünk. Ki tudja, mit mondhattam előtte.

Csilla mellettem ült, hogy hátul kik ültek, arra már nem emlékszem. És arra sem, hogy hova mentünk. Lehet, hogy ezután mentünk vissza az Igazság szerkesztőségébe? [A filmfelvétel tanúsága szerint a Kása Zoli autójába a Monostor végétől először én és a bátyám, Könczei Árpit ültünk, a Mező utcán véletlenül összefutottunk Makai Andrással, ott ő is beült, majd a Megyei Pártbizottság épülete előtt talán mindketten kiszálltak, és a Györgyfalvi negyedbe már csak Kása Zolival mentünk Gyimesi Éváért. Én is úgy emlékszem, hogy a célunk az volt, hogy elvigyük az akkori Igazság, a mostani Szabadság szerkesztőségébe, amit meg is tettünk. Kása Magdi, a Zoli felesége is velünk volt, de arra nem tudok visszaemlékezni, hogy mindvégig, vagy valamikor később csatlakozott hozzánk. K. Cs.]

Még arra is emlékszem, hogy amikor Évát vittem a szerkesztőségbe, a plébánia előtt állt Czirják Árpád, és egy néhány fiatalnak magyarázta, hogy nincs mit keresniük az épületben, mert az az egyházé. A fiatalok azt állították, hogy azelőtt este egy fenti ablakból is lőttek a tüntetőkre. Éva is odament, és váltott néhány szót Czirjákkal, amikor a fiatalok már elmentek. Én nem szálltam ki az autóból, és más sem, csak Éva. Látszott a fiatalokon, hogy nem hitték el, hogy nem onnan lőttek, de tisztelték a papi ruhát. [Ezt a jelenetet lefilmeztem. Arra nem emlékszem, hogy Éva beszélt volna Czirják Árpáddal, de lehet, hogy csak elfelejtkeztem róla, mint ahogyan arra sem emlékszem, hogy rájöttem volna, hogy az aki az ablakból szól a protestálókhoz, Czirják Árpád. K. Cs.]

Hogy ezután mi volt, mit csináltunk még, nem emlékszem. Csak arra, hogy otthon késő éjjelig néztük a tévét, odavoltunk Petre Románért és Iliescuért (ez az érzés aztán nagyon hamar elmúlt, de szilveszterig biztos tartott, mert akkor Nagy Pistáéknál voltunk, és emlékszem egy-két dicsérő szövegre, de január végére már biztos lecsillapodtunk).

Érdekes, hogy hiába néztük a tévét, az a hír elkerülte a figyelmünket, hogy C[eaușescu]-ékat már aznap elfogták, csak másnap tudtuk meg. Reggel nagyon féltem bekapcsolni a tévét, hogy vajon mit fogok látni. Féltem, hogy az előtte való nap csak álom volt. De szerencsére, nem.

Szombaton reggel sorban álltunk a Béke téren újságokért, majd bementem az egyetemre. Vagy 25 tanár gyűlt össze egy földszinti terembe, valahol a geológián, Negucioiu rektor is ott volt és leült az asztalhoz valakivel (nem emlékszem, ki volt), és az emberek elkezdtek beszélni szép sorjában felállva. Olyan szövegeket mondtak, hogy egy idő után a rektor és a mellette ülő alak jobbnak látták beülni a padokba a többiek közé. Nem volt ott személyes bírálat, csak általános.

Nem volt lincselés, senki se bántotta őket, de mire egy ad-hoc bizottság alakult, már nem voltak ott. Nem emlékszem, hogy mikor mentek el. Ennek a bizottságnak Haiduc lett az elnöke.

Kolozsvár, 2011. december 19.

Könczei Árpád: Emlékeim. 1989. december

22 év elteltével már nem emlékszem napra, percre pontosan 1989 decemberének eseményeire, történéseire. Az 1989-es év elég érdekes volt számomra, nem merem azt mondani, hogy megéreztem a változás szelét, lehetőségét, de mégis. Mivel 1988-ban a hatóságoktól kértük a Magyarországra való áttelepedést, Jutkát, a feleségemet is és engem is kiraktak a munkahelyünkről. Én papíron „szakképzetlen” munkás lettem, egy szerszámgépgyár magyar igazgatója segített, de Jutka ténylegesen dolgozó munkásnő lett. 1989-ben olyan volt Sepsiszentgyörgy, de Románia is, mint egy vasúti váróterem. Mint például a székelykocsárdi váróterem, ahol nagyon gyakran várakoztunk Kolozsvár és Marosvásárhely között. És ez az érzésem ma is eleven. A vendéglőkről, amelyeket este 10 órakor szigorúan bezártak, lekerültek a függönyök. Így az utcáról is be lehetett látni, és az elkeseredett emberek az ital hatására sem mertek „konspirálni”. És Sepsiszentgyörgyön összesen csak két taxi volt, de általában csak egy várakozott a Főtér egyik sarkán.

1988-ban a Stúdió Táncegyüttessel nagy nehezen bemutattuk a többször „vizionált”, azaz cenzúrázott előadásunkat, amelyiket 1989-ben egy sikeres marosvásárhelyi előadás után betiltottak. És így közeledett az év vége. Mint elbocsátott kultúrmunkás, a 80-as évek végére „szabadúszó” művész lettem, ha egyáltalán lehet ezt az összetételt használni a kommunista diktatúra utolsó éveiben. Szóval rendszeresen jártam Kézdivásárhelyre és Csíkszeredába amatőr táncegyüttesekhez, tanítani, néptánc-koreográfiákat alkotni.

1989. december 18-án is, épp egy hétfői napon Csíkszeredában jártam a Ballada Táncegyüttesnél, és épp haidău-t próbáltunk. Mikor az esti vonattal Sepsiszentgyörgyre érkeztem, már a vasút állomáson hallottam, hogy Temesváron belelőttek az emberekbe. Akkor már a Szabad Európa Rádióból tudtam egy-két dolgot, és mivel ifjú korom óta ismertem Tőkés Lászlót, aki sokszor találkozott édesapámmal, hallottam Tőkés hatalommal szembeni kiállásáról, és a temesvári emberek bátorságáról is. Azokban az években baráti kapcsolatba kerültünk Márton Árpáddal, aki akkor még színész volt, Csilla húgom szerint a Teatru nevű Színházban, és orvos feleségével. (A Tamási Áron nevet csak a fordulat után használhatta a társulat.) És még akkor este, december 18-án fel is kerestem Árpádot, és a különböző híreket próbáltuk értékelni.

Apám halála után minden évben Kolozsváron töltöttük a karácsonyt, így 1989-ben is ez történt. Emlékeim szerint december 20-án utaztunk Kolozsvárra, ahol a vasútállomáson is érezni lehetett a feszültséget, nagyon sok rendőr, egyenruhás, és ha jól emlékszem katona is volt. Megérkezésünk után Ilma húgom kérésére elmentem az apahidai kaszárnyába, ahol Zoli sógorom töltötte katonai szolgálatát. Aránylag rövid várakozás után sikerült pár percre találkoznom Zolival, de épp Ceuașescu beszédét közvetítette a TV, így a kaszárnyában mindenkinek a TV előtt kellett gyülekeznie.

Valamelyik este, december 20 vagy 21-e lehetett, Csilla húgommal én is Tabacu Mariusék lakásán voltam, ahol az esti órákban a román televízióban Ceaușescu az öreg kommunista vezetők társaságában beszédet mondott, a temesvári lázadókat, ellenállókat mindenféle titulussal illette (huligánok, revizionisták, fasiszták stb.) és mindannyiunk megdöbbenésére súlyos büntetéseket helyezett kilátásba. Szóval érezhető volt a feszültség és a megtorlástól való félelem. Marius mondta, hogy ha ez megtörténik, sürgősen el fogja hagyni Romániát. Nincs más megoldás, el kell menni az országból. Természetesen akkor még nem tudtuk, nem tudhattuk, hogy a hatalom átmentése, KGB, SZEKU, a hálózat, a reform kommunisták milyen puccsot hajtanak végre. A temesvári népfelkelést, a forradalmat, hogyan idomítják Bukarestben a saját hasznukra, a hatalom átmentésére, további megtartására.

December 22-én Csillával bemerészkedtem Kolozsvár belvárosába – így utólag egyáltalán nem érzem magam bátornak. Nagy tömegre nem emlékszem, de az emberek arca feszült volt. A Párt székházhoz mentünk, ahol már nagyobb volt a tömeg, sokan kiabáltak, és az emeletről, az erkélyről könyveket, tablókat, köztük Ceaușescu fényképeket dobáltak az úttestre. Az úttesten égett a tűz, és ebbe dobálták a pártagkönyvüket is. Milyen szépnek is ígérkezett: a tisztító tűzben mindenki megtisztul. Közben ismerősökkel is találkoztunk, de ismeretlenekkel is ismerkedtünk. Érezhető volt a szolidaritás, ami akkor és ott nagy dolognak számított. Az évek elmosták a konkrét emlékeket.

Budapest, 2011. december 19.

Makai András: Mit is kerestem én Kolozsváron?

Mit is kerestem én Kolozsváron? Bujkáltam :) . Most tényleg mosolygok a naivitásomon, de akkor komolyan gondoltam. Temesvári diákként részt vettem az ottani tüntetéseken, de én 17-én délelőtt azt hittem, hogy a megmozdulásokat leverték. A főtéren civil ruhás, géppisztolyos alakok szóltak ránk ha meg akartunk állni: CIRCULAȚI! [Tessék közlekedni!] Az a hír jutott el hozzám, hogy nemsokára lezárják a várost. Én megijedtem és fel akartam szállni az “utolsó” vonatra. Hazajöttem Váradra, de nem éreztem itthon sem biztonságban magamat. Úgy gondoltam, nagymamámnál elbújhatok Kolozsváron. Ez talán 20-án lehetett. 22-ig nem is találkoztam senkivel. Hallottam, hogy mi történik, de vártam.

22-én arra kértek, hogy vigyek át egy fenyőfát a Törökvágásról az Állomás utcába nagynénémékhez. Nem mertem a központon keresztül menni, ezért a hegyen keresztül (Gruia) vittem a fát. Sose felejtem el, hogy a repülőhíd lejárójánál várt az unokabátyám üvöltve: HALLOTTAD? CEAUSESCUÉK ELMENEKÜLTEK! Eldobtam a fát és ugrálva sírtam.

Onnan kezdve már nem tudtam ülni a seggemen. Rokonaim aggódása ellenére elmentem Könczei Csilláékhoz, át a Monostorra. Már az uszoda utáni blokkok között jártam, mikor óriási lövéseket hallottam. Azt hittem már ágyúval is lőnek. Kiderült, hogy egy fickó szőnyeget porolt. Biztos szekus, gondoltam magamban. :)

Az elkövetkező három napot Csilláékkal töltöttem, csak Szenteste mentem haza. Nincsenek összefüggő emlékeim. Sokat voltunk [Tolna] Éva néniéknél, ott hallgattuk a sötétben a rádiót, hallgattuk a légvédelmi ágyúkat, feküdtünk ruhástól az ágyon, nem mertünk lámpát gyújtani. Emlékszem, hogy vártuk a kivégzésről a felvételeket, de akkor nem bírtam a képernyőre nézni amikor a holttesteket mutatták, kimentem a konyhába. Ma sem megy könnyen. Csillának volt egy filmfelvevője, de már nem tudom, hogy jött az ötlet, menjünk örökítsük meg mi történik. Az úton filmeztük egymást, mondtuk ami bennünk volt, de a konkrét eseményeket mintha nem vettünk volna fel, mintha csak a helyszíneket kerestük fel. Az események nyomában jártunk. Azt hiszem ez 23-án volt. Szerintem négyen lehettünk: Csilla, Juli, Pali és én.

Most ennyit tudtam magamból előbányászni.

ui: én egy szürke gyapjúpulóvet viseltem :)

Nagyvárad, 2011. december 19.

A videófelvétel útvonala és hanganyaga:

Helyszín:

térkép

1. A monostori ”BIG” áruház előtt (Calea Izlazului)

[Dudálás. Magánbeszélgetés az autóban.]

Tömeg: „Ura!!!” [Hurrá!!!]

Fiatalember 1. a barátjához (magyarul): Gyere le!

Könczei Csilla: Szerusztok, fiúk!

Fiatalember 2.: Kezitcsókolom. Bocsánat.

Fiatalember 1.: Minket is vegyenek le két percre. Két percre vegyenek le minket is! Gyere ide, Pityu! Mi is csak azt akarjuk, hogy Ceaușescu lemenjen a trónról!

Fiatalember 2.: Már le van menve.

[Az autó továbbindul és a Mező utcára kanyarodva kiér a Monostori útra. Ismét dudálás, kiabálások, magánbeszélgetés az autóban. Az autórádió hangja hallatszik.]

1. În fața magazinului ”BIG” din Mănăștur (Calea Izlazului)

[Claxonări. Conversații private în mașină în ungurește.]

Mulțime: Ura!!!

Persoană tânără 1. (către prietenul lui, conversația se ține în ungurește): Gyere le! Hai jos!

Könczei Csilla (filmând): Szerusztok, fiúk! [Bună, băieți!]

Persoană tânără 2.: Kezitcsókolom. Bocsánat. [Sărutmâna. Scuze.]

Persoană tânără 1. Minket is vegyenek le két percre. Két percre vegyenek le minket is! Gyere ide, Pityu! Mi is csak azt akarjuk, hogy Ceaușescu lemenjen a trónról! [Să ne luați și pe noi pentru două minute. Pentru două minute să ne filmați și pe noi! Hai aici, Pityu! Și noi vrem numai ca Ceaușescu să pice de pe tron!]

Persoană tânără 2.: Már le van menve. [Deja a picat.]

[Se pornește cu mașina din nou, și prin strada Câmpului se ajunge pe Calea Mănăștur. Iarăși claxonări, strigăte. Se aud conversații private și vocea radioului în mașină.]

2. A sörgyár közelében (Calea Mănășturului/Monostori út)

Egy hang a tömegből (a beszélgetés románul folyik): Hagyjátok, hagyjátok! Engedjétek ide egy kicsit! Vegye le [a videóval]!

Makai András: Csilla!

Egy hang a tömegből: Fiam! Tedd oda a cipőt! A cipőt! Vegye le a videóval!

M. A.: Kérem, beszéljen errefelé! Beszéljen errefelé!

Fiatalember (3.): Hogy hány órakor, azt már nem tudjuk.

Egy hang a tömegből: Hétkor.

Fiatalember (3.): Járkáltunk, kiabáltuk, hogy “Gyertek velünk, gyertek velünk!”… És egy órát, másfél órát kerengtünk a Monostoron, de lehet, hogy kettőt. Elég sokan üsszegyűltek. Körülbelül kétezer ember. És megállítottunk három autót, három teherautót. Egy emelőset és két utánfutósat. És magunk elé akartuk állítani ezeket, hogy megvédjenek, ha ránk lőnek. És a Fenesi útról jöttünk lefelé, igen

Egy hang a tömegből: Hangosabban, mondd hangosabban!

Fiatalember 3.: A Sörgyárnál…

[Egy felnőttekkel és gyerekekkel teli teherautó közeledik. Nő a zaj, a beszélgetést egyre nehezebben lehet érteni.]

Fiatalember 3. (folytatja a tanúvallomását): puskákkal, katonaruhában… És figyelmeztetés nélkül lőttek, automatára állítva, sorozatlövést adtak le. Az első sorozat egy percnél tovább tartott.

M. A.: Hányan haltak meg? Nem tudja, hányan haltak meg?

Hangok a tömegből: Ötön haltak meg itt. Ötön haltak meg.

M. A.: Fiatalok? Gyerekek? Öregek?

Idősebb ember: Harminc év körüli fiatalok.

M. A. (Magyarul szól hozzám): Odanézz! Azt filmezd! Csilla, Csilla!

A sokaság a teherautóról: “Ceaușescu condamnat pentru sângele vărsat!” [Ceaușescu-t ítéletjék el a kiontott vérért!]

2. În apropierea Fabricii de bere (Calea Mănășturului)

O voce din mulţime: Lăsați, lăsați! Dați-i voie un pic! Să-l ieie!

Makai András: Csilla!

O voce din mulţime: Băiatu! Pune papucu’! Pune pantofu’! Să-l ieie cu video!

M. A.: Să spună aici! Vă rog să spuneți aici!

Persoană tânără: Orele nu mai știm…

O voce din mulţime: Orele șapte.

Persoană tânără 3.: Ne-am plimbat, am strigat Haideți cu noi, haideți cu noi!”… Și ne-am învârtit o oră, o oră jumate, poate două, prin Mănăștur. S-au adunat destul de mulți. În jur de două mii de oameni. Și am oprit trei mașini, trei camioane. Era un camion cu bascule și două erau cu remorci. Și am vrut să le punem în față, dacă trag în noi, ca să ne apere. Și am coborât de pe Calea Florești, da…

O voce din mulţime: Mai tare, zi mai tare!

Persoană tânără 3.: La Fabrica de bere…

[Se apropie un camion cu o mulțime de adulți și copii cățărându-se pe camion. Crește gălăgia, conversațiile se aud din ce în ce mai greu.]

Persoană tânără: …cu niște puști, îmbrăcați în militar… Și au tras fără somație, au tras foc automat, în rafală. Mai mult de un minut a ținut prima rafală.

M. A.: Câți au murit? Nu știți câți au murit?

Mai multe voci din mulțime: Cinci au murit aici. Cinci au murit aici.

M. A.: Tineri? Copii? Bătrâni?

Persoană în vârstă: Tineri de treizeci de ani.

M. A. (în ungurește către mine, care filmează): Odanézz! Azt filmezd! [Uită-te acolo! Filmează asta!] Csilla, Csilla!

Mulțimea de pe camion: Ceaușescu condamnat pentru sângele vărsat!

3. A Távközlési Szakiskola előtt (Calea Moților/Mócok útja)

[Az iskola épületéből Ceaușescu portrékat hordanak az utcára, és egy égő papírkupacra dobálják. Az úton tovább haladva a megyei KISZ székháza előtt is ég egy kupac.]

3. În fața Liceului Industrial de Poștă și Telecomunicații (Calea Moților)

[Se aduc portretele lui Ceaușescu din incinta școlii, se aruncă în stradă și se ard. Mai departe pe Calea Moților se vede un foc în fața sediului UTC.]

4. A Megyei Pártbizottság Székháza előtt (egykori Lenin út, mostani 21. decembrie 1989 út)

[Tapsok, dudálás.]

Kása Zoltán: Mi? Hohó! Megfogták!

Tömeg: [Üdvrivalgás.]

K. Z.: Ez érdekes! Nincs lezárva [az út]! Hohó! [Mert korábban lezárták a civil forgalom előtt.]

Tömeg: Cornea! Cornea!

Egy hang az erkélyről: Figyelem! Ha sürgőségi esetek vannak, vagy más problémák, a katonai kórházban van hely.

Hang a tömegből: A tüzet! Oltsák el a tüzet!
Egy hang az erkélyről: Reméljük, hogy nem lesznek!
Hang a tömegből: Oltsák el a tüzet!
Egy hang az erkélyről: Megpróbáljuk beindítani a rádiót, hogy hallják a legfrisebb közleményeket!
Hang a tömegből: (érthetetlen) le a vámpírokkal (?)! És a banditákkal! Le a párttal! Bassza meg az isten a pártot, le, te! (érthetetlen) dobd le a piros könyvedet! Te! Dobd le a
[párt]könyvedet! (érthetetlen)
Hang a tömegből: Hagyjuk! Hagyjuk! Hagyjuk az ilyeneket!
Hang a tömegből: Hova? Mutassam én a könyvemet?

4. În fața sediului Comitetului Județean al Partidului Comunist Român (fosta Bulevardul Lenin, actuala Bul. 21. decembrie 1989)

[Aplauze, claxoane.]

Kása Zoltán (în ungurește): Mi? Hohó! Megfogták! [Ce? Vau! L-au prins! ] (Probabil tocmai s-a anunțat, că Ceaușescu a fost arestat.)

Mulțimea: [Urale.]

O voce de pe balcon: …Trăiască libertatea! Trăiască solidaritatea tuturor românilor!

K. Z.: Ez érdekes! Nincs lezárva [az út]! Hohó! [Asta-i interesant! Drumul nu e închis! Vau!] (Mai înainte această intersecție era închis traficului public.)

Mulțimea: Scandează.

O voce de pe balcon: Fiţi atenţi. Dacă sînt ceva urgenţe sau alte probleme, la spitalul militar este loc.
O voce din mul
țime: Focul! Să stingă focul!
O voce de pe balcon: Să sperăm că nu vor fi!
O voce din mul
țime: Să stingă focul!
O voce de pe balcon: Vom încerca să punem acuma radio ca să auziţi ultimile comunicate.
O voce din mul
țime: (neînţelegibil) jos cu vampirii (?)! Şi cu bandiţii! Partidul jos! Fută-vă Dumnezeu de partid, jos, mă! (neînţelegibil) aruncă-ţi carnetul roşu jos! Mă! Aruncă-ţi carnetul jos! (neînţelegibil)
O voce din mul
țime: Fără! Fără! Fără! Fără aşa ceva!
O voce din mul
țime: Unde? Să-ţi arăt carnetul io?

5. A görögkeleti Katedrális mellett (Avram Iancu tér)

[Az ortodox katedrális templomkertjében gyertyákat gyújtanak. Innen az autó továbbindul a Györgyfalvi negyedbe, Gyimesi Éva után. A Györgyfalvi úton a filmezés abba marad, és csak akkor folytatódik, amikor Gyimesi Évával együtt visszaérünk a központba.]

5. Lângă Catedrala Ortodoxă (Piața Avram Iancu)

[Se pun lumânări în grădina catedralei. De aici mașina pornește spre Cartierul Gheorgheni, pentru a o aduce pe Gyimesi Éva în oraș. Filmarea se oprește și continuă doar după ce am revenit cu ea în centru.]

6. A Néptanács előtt (Bul. Eroilor / Hősök sugárút)

Papi ruhába öltözött személy az erkélyről: … és [érthetetlen]. Nála [érthetetlen] és próbált [érthetetlen] élni. [érthetetlen] megsózza. És újból sót tesz rá. A román tudja, hogyan kell a báránnyal (?). De ez nem bárány [érthetetlen] … amiből a gyermekeink felnőnek, a testvéreink, azok, akiket mi szerettünk, és akiket örökké az emlékezetünkben tartunk. Letérdelünk. [Ő maga is letérdel.] A halottainkért.

Miatyánk, ki vagy a mennyekben. Jöjjön el a te országod, jöjjön el a te akaratod, mint ahogyan az égben, úgy a földön is. A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsájtsd meg a mi vétkeinket, mint ahogy mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket a kísértésbe, és ments meg bennünket a gonosztól. Mert Tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség, mindörökké, Ámen.

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Az isten bocsájtson meg nekik! Cornea asszony jól van. Cornea asszony biztonságban van! Jön, ide fog jönni Cornea asszony, a megfelelő pillanatban! Akarok mondani valamit…

…Cornea asszony …. egy párt, … Vișan-nal [?]. Most is ott van a Bizottságnál. És ott szervez. Nekünk itt kell maradni!

6. În fața Consilui Popular (Bul. Eroilor)

Vocea unei persoane îmbrăcată ca popă de pe balcon: … la ea (neînţelegibil) şi încerca cu (neînţelegibil) să trăiască. (neînţelegibil) pune sare. Şi iară pune sare. Românul ştie să trăiască mielul (?). Da’ ăsta nu-i miel, ăsta-i diavol…

…din care cresc copiii noştri, fraţii noştri, cei pe care noi i-am iubit şi-i avem mereu în memoria noastră. Îngenunchiem! (îngenunchează şi el) Pentru morţii noştri!

[Tatăl nostru:] Tatăl nostru care eşti în ceruri sfiinţească-se numele Tău. Vie împărăţia Ta, facă-se voia Ta precum în cer aşa şi pe pămînt. Pîinea noastră cea de toate zilele dă-ne-o nouă astăzi. Şi ne iartă nouă păcatele noastre precum şi noi iertăm greşiţilor noştri. Şi nu ne duce pe noi în ispită şi ne izbăveşte de cel rău. C-a Ta este împărăţia şi puterea şi slava, a Tatălui şi a Fiului şi a Sfîntului Duh. Acum şi pururea şi-n vecii vecilor, amin!

[Bucură-te, Marie:] Născătoare de Dumnezeu fecioară. Bucură-te (neînţelegibil) Marie! Domnul este cu tine! Binecuvîntată eşti între femei şi binecuvîntat este rodul pîntecelui tău, c-ai născut pe mîntuitorul sufletelor noastre! Prea sfînta Maria, maica lui Dumnezeu, roagă-te pentru noi păcătoşii, acum şi-n ora morţii noastre. Amin! Dumnezeu să-i ierte!

…Este bine doamna Cornea. Doamna Cornea este în siguranţă! Vine, va veni doamna Cornea, la momentul potrivit! Vreau să vă spun ceva…

…Doamna Cornea e la o …. de partid, … cu Vișan [?]. Și acuma este acolo în Comitet. Și organizează acolo. Noi trebuie să rămânem aici.

7. În fața Protopopiatului Romano-Catolic (fosta Piața Libertății, actuala Unirii)

[Az ablakban Czirják Árpád, a római katolikus kanonok, két másik személlyel együtt. Ha jól emlékszem, az emberek arról beszéltek egymás között, hogy korábban onnan lőttek kifele.]

Járókelők beszédfoszlányai, füttyök, zörejek, érthetetlen hangok:

Női hang: Mi van ott? Gyere le, te bunkó! Gyere le, a francba!
Férfi az előtérben: Kérem! Erőszak nélkül! A rendszer embereit el fogják ítélni. De nem lincseléssel! A nép igazságos ítéletével! Nem lincseléssel!
Egy hang a tömegből: De ez nem szekus? Informálták őket (?)!
Férfi az előtérben: Azok elmentek!
Egy hang a tömegből: Ez szekus, uram!
Egy hang a tömegből: Nem szekus?

Egy hang a tömegből: Hazudtok!
Egy hang a tömegből: Azt mondta az egyik, hogy… Azok elmentek, elszaladtak.
Egy hang a tömegből: Nem ismerte.
Egy hang a tömegből: Itt maradt, miért maradt itt? Lehet, hogy semmi értelme nincs.
Egy hang a tömegből: Csend legyen!

Férfi az erkélyről: Tehát, ismétlem. Ez a parókia épülete. A kanonokságé! Nincsenek túszok bent! Nincs itt a szekuritáté! Legyenek nyugodtak. Nem lő senki! Kérem, nyugodjanak meg. Nem lőnek, nincsenek túszok! A Bizottságtól vagyunk, és nem hazudunk!

7. În fața Protopopiatului Romano-Catolic (fosta Piața Libertății, actuala Unirii)

[În fereastră se află protopopul romano-catolic, Czirják Árpád, cu două alte persoane. Dacă îmi amintesc bine, oamenii vorbeau între ei, că înainte s-ar fi tras de acolo.]

Vorbe ale diferiţilor trecători, fluierături şi diferite zgomote, fără coerenţă.

Femeie: Ce-i acolo? Dă-te jos, tu tâmpitule! Dă-te dracului jos!
Bărbat: Vă rog! Fără violenţă! Oamenii regimului vor fi judecaţi. Dar nu prin linşaj! Judecaţi la dreapta judecată a poporului! Nu prin linşaj!
O voce din mulțime: Da’ nu-i securist ăsta? Au fost informaţi!
Bărbat: Ăia o plecat!
O voce din mulțime: Securist, dom’le!
Bărbat: Nu-i securist?

O voce din mulțime: Ne minţiţi!
Bărbat: O zis unul că… Ăia au plecat, o fugit.
Bărbat: N-o cunoscut.
Bărbat: O rămas, de ce o rămas? O rămas astăzi, probabil, fără sens.
O voce din mulțime: Linişte!

Bărbat vorbind de la o fereastră: Deci, vă repet. Este clădirea parohiei. Protopopiatului! Nu sînt ostateci înăuntru! Nu este securitate! Puteţi să fiţi liniştiţi. Nu se trage! Vă rugăm să fiţi liniştiţi. Nu se trage, nu sînt ostateci! Sîntem de la comitet şi nu vă minţim.

8. Az egyetemi könyvesbolt előtt (volt Szabadság tér, jelenlegi Egyesülés tér)

[Virágok, gyertyák, kiürített vitrinek. Feliratok: ”Azoknak az emlékére, akiket itt és mindenhol megöltek”, „A művek elégtek, a vitrint megtartjuk”, ”Ceausescu összes műve elégett, éljen a nép”.]

8. În fața Librăriei Universitare (fosta Piața Libertății, actuala Unirii)

[Se văd flori, lumânări, vitrine aproape golite. Pe vitrină inscripții: ”În memoria celor uciși aici și pretudindeni”, „Operele au ars, păstrăm vitrina”, ”Toate cărțile dictatorului Ceaușescu au ars, trăiască poporul”.]

9. A Néptanács előtt (Bul. Eroilor / Hősök sugárút)

[Az erkélyen egy csoport, a szónök mellett felismerhetően Emil Boc, a jelenlegi miniszterelnök. Előttük a címer nélküli trikolór mellett háromnyelvű banner: ”Trăiască România Liberă”, „Éljen a szabad Románia”, „Es liebe das Freie Rumanien”.]

Hangok a tömegből: Cornea, Cornea, Cornea, Cornea…

Szónok az erkélyről: Igen. Tudjuk, hogy erős az óhaj, hogy láthassák. Annyi időn keresztül hallották, hogy róla beszélnek, és sokan lehet, nem is ismerik. Lesz alkalmuk látni! Pillanatnyilag nagyon, nagyon elfoglalt. Annyi dolga van, hogy azt se tudja, hol a feje. Tehát, ha valahogyan megérkezik, igyekszünk felvenni a kapcsolatot a Megyei Tanáccsal, a Tanács épületével, hogy jöjjön ide. Bármilyen hírt kapunk Bukarestből, mi itt leszünk, hogy közvetítsük önöknek.
Hang a tömegből: Egy hadseregparancsnok, te! Egy hadseregparancsnok! Jöjjön ide beszélni! Tartsák be a szavukat!
Szónok az erkélyről: … hogy megbocsájtsák, mert a közvetítés egy órán keresztül megszakadt, mert tudják önök is, még egy fotbalista is elfárad, ha nem edz…

Hang a tömegből: A parancsnok, a parancsnok! Egy hadseregparancsnok!

Szónok az erkélyről: … A bukaresti közvetítő csatornák, mivel annyi ideig nem működtek, túlmelegedtek. Ma tudatták velünk, hogy most, ott Kolozs megye képviselői…

Hang a tömegből: Lelőtték őket!

Szónok az erkélyről: Legyen egy kis türelmük. Kérem szépen. Nagy tisztelettel kérem, maradjanak nyugodtak, hogy én tudjam megtenni…, hogy adjam át az utolsó híreket, amelyek terjednek, és amelyeket én is megkapok. A repülő már elment Kolozsvárról Bukarestbe. Cornea asszonyt a televízióban fogják látni ezen az estén. (Hurrázás, tapsok). Figyelem, nyugalom. Mi történik? Felhívom a figyelmet, hogy a szemben levő oldalon van egy milicista autó. Ne bántsák, semmi dolguk nincs a milícia autójával! Nincs semmi dolguk vele! Hagyják nyugodtan közlekedni.

Egy hang a tömegből: Kisasszony, kérem, ne filmezzen többet.

9. În fața Consilui Popular (Bul. Eroilor)

[Pe balcon sunt prezenți un grup de oameni, printre care, lângă persoana care vorbește la megafon, se poate recunoaște Emil Boc, actualul prim-ministru. În fața lor lângă tricolorul fără stemă este afișat un banner trilingv cu textul: ”Trăiască România Liberă”, „Éljen a szabad Románia”, „Es liebe das Freie Rumanien”.]

Voci din mulţime scandând: Cornea, Cornea, Cornea, Cornea…

Vorbitor de pe balcon: Da. Ştiu, că dorinţa este mare să o vedeţi… Aţi auzit atâta timp vorbindu-se despre dânsa, şi mulţi poate dintre dumneavoastră nu o cunoaşteţi. O să aveţi ocazia să o vedeţi. Actualmente este foarte, foarte ocupată, are atâtea treburi, de nu-şi vede de cap. Deci dacă va sosi cumva, noi încercăm să luăm legătura cu comitetul judeţean, cu clădirea comitetului, să vină aici… Orice veste care se va mai primi de la Bucureşti, noi o să venim să v-o transmitem dumneavoastră.

O voce din mulţime: Un comandant al armatei, măi!! Comandant al armatei! Să vină să vorbească! Să [vă ţineţi] de cuvânt!

Vorbitor de pe balcon: să să … să o ierte, pentru că întrerupt timp de o oră transmisiunea. Pentru că ştiţi şi dumneavoastră, şi un fotbalist dacă nu se-ntrenează, obosește…

O voce din mulţime: Comandantul, comandantul! Comandantul armatei!

Vorbitor de pe balcon: Staţiile din Bucureşti, nefuncţionînd atîta timp, s-au supraîncălzit. Azi sîntem informaţi că acuma, că acolo cu reprezentanţii judeţului Cluj…

O voce din mulţime: I-a împuşcat!

Vorbitor de pe balcon: …aveţi puţină răbdare. Vă rugăm. Vă rugăm foarte respectuos ca să păstraţi liniştea, să vă pot face, să vă relatez ultimele informaţii care circulă şi care le primesc şi eu. A plecat deja avionul de la Cluj, spre Bucureşti. O s-o vedeţi pe doamna Cornea la televizor în cursul acestei seri.

Mulţimea: [urale, aplauze].

Vorbitor de pe balcon: Atenţiune, păstraţi liniştea. Ce se întîmplă? Vă atrag atenţia că în partea opusă există o maşină a miliţiei. Nu-i bruscaţi, nu aveţi treabă cu maşina miliţiei! Nu aveţi treabă! Lăsaţi-o să circule liniştită. Nu aveţi treabă cu maşina miliţiei. Lăsa-ţi o, să treacă, nu o bruscaţi!

O persoană din mulţime: Domnişoara, nu mai filma, te rog.

Válasz