6. A megfigyelés módozatai (1.) A levélcenzúra (Măsura „S”)

A levelek figyelése (IC, interceptarea corespondenţei)

Egy idő után tudtuk, hogy a leveleinket elolvassák. Nem tudom, pontosan honnan. Lehet, hogy észrevettük, hogy bizonyos levelek nem érkeznek meg, vagy túl hosszasan elülnek a postán, vagy valakiknek a kezében… Nagyon örülök, hogy levelet küldöttél (még akkor is, ha későre érkezett hozzám)… (…) Különben, azon is csodálkozom, hogy a levelet nov. 14-én küldték el, Kolozsvárról és éppen nov. 23-án kaptam el az intrinál (21-én érkezett Iaşiban). – írta Cs. Gy. 1981. nov. 23-án. Vagy onnan tudtuk, hogy beszélték az emberek… Az is lehet, hogy megüzenték nekünk. Igazából nem tudom megmagyarázni, mi volt ennek a tudásnak a forrása, de egy idő után biztosak voltunk abban, hogy a levelek kerülőúton érkeznek hozzánk. Nézegettük a borítékokat, vajon milyen módszerrel bontották fel, figyeltük, van-e rajta postabélyegző? De azt is gondoltuk, biztosan „átvilágították”. Akkor meg hogy tudják az egymásra simuló lapok betűit kisillabizálni? Ilyeneken fantáziáltunk a barátaimmal, és azon képzelődtünk, milyen technikai eszközök kellenek mindehhez. (A mai napig sem tudom.)

A levelezésem ellenőrzését, a levél (= scrisoare) kezdőbetűjével, az S-el jelölt módszer bevetését (IC, interceptarea corespondenţei, măsura „S”) a Csavar Gyurival, a moldvai barátommal való levélváltásokra reagálva a Iasi-i szeku 1982 február 24-én kérelmezi a kolozsvári szekutól. („Rugăm să fie folosite mijloacele „S” asupra persoanei din Cluj…”, azaz „Kérjük, alkalmazzák az „S” eszközt a kolozsvári személyre…”) A kolozsvári szeku 1982 március 3-án, azaz egy hét múlva igazol vissza, számunkra a kérésetek parancs, gondolhatták a kollégák: „S-a luat măsura S – Az S eszköz alkalmazva van…” Egy 1989 július 17-én keltezett bejegyzésből az derül ki, hogy a levelezésemhez ragaszkodnak, azt írják ugyanis, hogy „Rămâne pe evidenţa S.” („Marad az S nyilvántartásában.”)

A levéltitok megsértése. Védekezési mechanizmusok

Az öncenzúra
Gyermekkoromban megtanítottak arra, hogy mások levelét nem szabad elolvasni. A levél tartalma csak a szerzőre és a címzett(ek)re tartozik. Személyes. Ha tudod, hogy biztosan más is olvassa, elveszíti eredeti értelmét. Olyankor beindul az öncenzúra. Virágnyelv, semleges témák, újévi üdvözletek nyelvezete… Versidézetek. Nézegetem a hozzám küldött leveleket, persze most azzal a tudattal, hogy Ők is olvashatták… Feltűnően sok a versrészlet. „…most Szőcs Kálmántól olvastam el a Piros levelek című versét, megosztom veled: „Ez az ősz szebb minden ősznél; / most látom csak, hogy vérzik. / Az öregek ifjúságukat ilyenkor / újra elmesélik // Hej, hogyha egyszer én is ősz lehetnék! / Megírnám minden megírhatatlan / Gyönyörű piros levelem. / Írnék Szentgyörgyre sírnék egy svéd lánynak / Címeket keresnék fakó térképeken, / Hej, ha egyszer én is ősz lehetnék! // Küldeném egyre, szakadatlan / Okos, mámoros, szerelmes szavaim, / Megírnám, hogy igazán még sohasem ölettem, / Hogy igazán még el sem mondtam, / S ha nem válaszoltok, megőszül a lelkem. // S akkor tán föllázadtok értem is, / Hisz vörös az ősz, s piros a vérem, / S a piros leveleket megálmodom csendben, / Mert tudom a címet pontosan; Embereknek, Föld utca, a Világegyetembe.”; kérlek Csilla, küldj címeket, (gyűjtöm őket) és fényképet Attiláéktól; most ment el a háromnegyed négyes mozdony, ők sem alusznak s valahol itt a közelben van a fészkük; puszikálok minden jó barátot, Emőke / Csíkszereda, 1983 október 11.”

A futárszolgálat
A szerelmes leveleket sohasem a posta kézbesítette. Ha tehettük, ismerősökkel, barátokkal küldözgettük a leveleinket. A nyolcvanas évekből megmaradt levelek nagyrésze „futárral” érkezett hozzám. Magyarországi barátaink állandó „futárszolgálatot” teljesítettek, arról ők tudnának regélni, hogy hogyan csempészték át a határon a küldeményeket. Mindenesetre a legfontosabb leveleket sohasem a posta hozta. Sokáig abban a tévhitben éltünk, hogy a szeku csak a külföldről érkező leveleket ellenőrzi. Ratkó Lujza barátnőm is valószínűleg ezért küldte át ismerőseivel a levelet a Székelyföldre, hogy majd onnan postázzák a címemre. A levél egyenesen a szekuhoz jutott, én csak nemrég olvastam, amikor elém tették a dossziémat.

A levelek eltérítése (EC, exploatarea corespondenţei = a levelezés “kiaknázása”)

Lujza 1983 karácsony első napján írta meg a levelet. A kézdivásárhelyi (?) szeku 1984 január 19-ára készült el a meglehetősen rossz minőségű – székely-román-szekus tájszólásban megírt –, a levél rövidített fordítását tartalmazó feljegyzéssel. „S/Parancsnok elvtárs, egy beazonosítatlan személy ______-ból egy kézdivásárhelyi közvetítőn keresztül a következőket küldte nevezett KONCZEI CSILLA-nak… és következik a levél román fordításban. (NOTĂ S/Tov. Comandant, O persoană neidentificată din (2) – ________ – a transmis printr-un intermediar din Tg. Secuiesc – numitei KONCZEI CSILLA din Cluj-Napoca, ……….. următoarele…)

A beazonosítatlan személy, Ratkó Lujza, fiatal néprajzkutató volt, és történetesen tánckutatással foglalkozott, tehát mint olyan kolléga volt, mivel abban az időben nekem is ez volt a fő foglalatosságom. A levél is szakmai jellegű volt. Lujza arról érdeklődik benne, hogy milyen szakirodalomra van szükségem, és hogy milyen témával foglalkozom. A „tolmács” két figyelemreméltó részletet talál, ezeket gondosan alá is húzza:

Ezt a levelet nálatok adják fel, barátaim mennek ki Szudvarhelyre, velük küldöm ki. A térképnek, nem tudom, hasznát tudod-e venni, a tánc szempontjából fontos kutatópontokat tartalmazza. . („…Această relatare este expediată de prietenii mei care merg la Odorheiu-Secuiesc, prin ei o transmit. În legătură cu _______ nu ştiu dacă o vei putea folosi – ea reprezintă punctele cele mai importante pt. culegere de dansuri populare.”)

Január végén megyek a csehszlovákiai magyarokhoz táncot gyűjteni. Egy barátom intézi ott a dolgokat, onnan települt át. Persze ott is csak titokban lehet csinálni az egészet, de annyira mégsem rossz a helyzet, mint nálatok. („La sfîrşitul lunii ianuarie merg la ungurii din Cehoslovacia pt. culegere de dansuri. Un prieten îmi pregăteşte problemele de acolo, de acolo s-a repatriat. Normal şi acolo numai în secret se pot face toate, dar cu toate acestea situaţia nu este atît de rea ca la voi!”)

A mellékelt térképet elkobozták, a dossziémban sem volt fellelhető. A feljegyzésen magvasan csak annyit említ: „Az anyagot visszavontuk.” („Materialul s-a retras.”) Tényleg, vajon hol raktározzák az elkobzott tárgyakat? A feljegyzésből kiderül, hogy a térképet két másik, 1974-ben és 1982-ben Magyarországon kiadott térképből kompilálták belső használatra, példányszáma 500. („N.S. – Alăturat trimite o hartă cuprinzând zonele de răspândire a dansurilor maghiare – combinată dintr-o hartă pe acestă temă apărută la Bp. în 1974 şi din alta din volumul al cincielea de etnografie din 1982 – este numai pt. uz intern – în scopul de predare a dansului – în număr de 500 exemplare.”) Kiváncsi lennék, hogy tényleg komolyan gondolta-e valaki a szekun, hogy ez valamiért veszélyes lehet, vagy csak jó pontokat lehetett szerezni a térképek hajkurászásával. A levelet a feljegyzéssel együtt a kolozsvári megyei felügyelőségre küldték, „kiértékelésre”. („S Împreună cu originalul să fie trimisă la I.J. Cluj pt. apreciere”) Ha jól értem, január 25-én iktatták a „kiaknázó” („Si/B – Exploatare”) osztályon.

A levélcenzúra és az emberi kapcsolatok

Lassan én is leszoktam a levelezésről. Még általam megírt és megcímzett, de feladatlan újévi üdvözleteket is találok a kupacban. A levelezőkapcsolataim nagyrészt megszűntek. Azért, mert rossz levélíró lettem? Vagy mert nem jutottak el a leveleim a címzettekhez?

Ezt mostmár nehéz kikurkászni. Ki tudja, hol vannak az én leveleim? Édesapámat mindig bogarasnak találtuk, amikor leveleit másolgatta, mielőtt elküldte volna. Mostmár értem: ha nem egyéb, legalább a kimenő leveleit szerette volna nyilván tartani.

Olvasgatom régi levelezőpartnereim neveit, egyik-másikra egyáltalán nem emlékszem, mások neve ismerősen cseng, de arcot nem tudok felidézni mögé. A futárszolgálat pótolta ugyan valamennyire a postai levelezés szerepét, de csak olyan helyekről-helyekre, ahonnan-ahová gyakrabban jártak ismerősök. A Németországból, Svédországból érkező levelek lassan elmaradoztak, mint ahogy a belföldi levelek is meggyérültek. Furcsa módon a legintenzívebb futárkapcsolat Magyarország felől működött. A magyarországiak mozgékonyabbak voltak, mint az ország különböző helyeire került-helyezett régi haverok. Ezekről a helyekről nem igen jöttek futárok…

AZ ELKOBZOTT LEVÉL

FELJEGYZÉS A LEVÉL FORDÍTÁSÁVAL

3 válasz: “6. A megfigyelés módozatai (1.) A levélcenzúra (Măsura „S”)”

  1. Rakossy Emoke

    Most is megborzongok ha arra gondolok, hogy turkáltak a gondolatainkban, érzelmeinkben.
    Vajon ezt hogy szervezték meg? Minden levelet egy szekus “átvilágitott” vagy voltak listák és annak alapján kiválasztották a gyanús egyének leveleit? Mennyit és mit érthettek meg a versekből? És hogyan értelmezhették ezeket? Talán már a költők is gyanúsak lettek ha egy megfigyelt személy idézett tőlük?

  2. Vakarcs Szilard

    persze, hogy mindent tudtak, mivel maguk a koltok segitettek elvont mondatsorokat megfejteni, cserebe az iras szabadsagaert. Szerintem sokat dolgoztak, de eleg jol tudtak ami erdekelte oket.

  3. I A

    Szerintem is-is. Egész biztos hogy a megfigyelt személyeknek a teljes ki-bemenö levélforgalmát ellenörizték, külföldi levélforgalmat feladótól és címzettöl függetlenül, azoknak a levélforgalmát akik nem szerepeltek a listákon meg lehet szúrópróbaszerüen nyitották fel. Habár az is elképzelhetö hogy mindent átnéztek. A levélfelbontást állítólag valahogy gözöléssel is meg lehet oldani, rémlik hogy mintha valahol olvastam valamit evvel kapcsolatban, persze csak említés volt róla, megvan a maga kidolgozott módszere mert igencsak régóta használják. A szeku szerintem átvette az elödje a Siguranta evvel foglalkozó embereit, azoktól megtanulták a szekusok is az eljárást söt lehet továbbfejlesztették, kaphattak segítséget ilyen téren a KGB-tól is. Amúgy a SRI is átvett egy pár szakit a szekutól.

Válasz