32. A Korunk és a Szeku (2.). Amelyben édesapám bekerül a Korunkhoz (1.)

Azt, hogy édesapám mikor került a Korunkhoz, az „Aczél” fedőnevű informátor 1968. december 28-i jelentéséből lehet pontosan tudni: „Folyó év november 22-én megérkezett az 1968/330-as számú Határozat, amely által az Állami Bukaresti Nyomdai és Lapkiadó Vállalat [I.S.I.A.P - Intreprinderea de stat pentru imprimate și administrarea publicațiilor București], adminisztratív vezetőszervünk, 1968 október 1-i kezdettel kinevezte KÖNCZEI ÁDÁM-ot technikai szerkesztői állásba 1325 lejes fizetéssel.” (433. old. A jelentés teljes szövegét lásd lennebb.)

Rövid visszatekintés

Ismétlésképpen: erre a lépésre 11 évvel azután került sor, hogy édesapámat végleg kitették a tanügyből az ötvenhatos eseményekkel kapcsolatos vádak alapján. Ekkor, 1957-ben indították el első ellenőrző dossziéját (Dosar de verificare nr. 457./1957 III. 13 – 1957 XI. 12). Ezután édesapám 1958 folyamán egy éven keresztül a kolozsvári Folklórintézetben dolgozott, ahonnan a korábbi vádak miatt végül szintén menesztették, majd ezt követte egy intermezzó 1962 és 1964 között a kolozsvári nyomdavállalatnál, ahova előbb korrektorként alkalmazták, majd lefokozása után vágómunkásként foglalkoztatták. 1964-ben ez a munkaviszonya is megszűnt, és egyben „Givan Dănilă” fedőnévvel ellátva megnyitották első személyi követési dossziéját is (DUI 1930./1964. II. 29 – 1967. II. 14.). 1964-től 1968-ig, a Korunkhoz való felvételéig állásnélküli volt, miközben 1965 novembere és 1966 március között bűnügyi nyomozást indítottak ellene államellenességért és tiltott nyomtatványok birtoklásáért (Dosar de anchetă nr. 1115./8242) Végül a szekuritáté úgy döntött, nem indít ellene bűnügyi eljárást, így megúszta a börtönt, és szabadlábon tengette életét édesanyám, mint családfenntartó és két gyermeke mellett egészen addig, míg a Korunk nem alkalmazta.

A párt, a szeku és a Korunk. Függőségi viszonyok

Hogyan válhatott valaki a szerkesztőség tagjává? Ezt formálisan a megyei pártbizottság döntötte el, de a dossziét olvasva arra következtethetünk, hogy a szekunak minimum vétójoga lehetett. Ezt a “Kovács” fedőnevű informátor is jól tudhatta, amikor jelentésében arra kéri a szekut, ezúttal legyen elnéző: „amikor megtudtam, hogy Könczei nálunk lesz alkalmazva, felhívtam a figyelmét _____-nek a szerkesztőségben, hogy beszélni kellene Könczei-vel, hogy ne beszéljen ilyesmikről, és általában a jövőben vigyázzon arra, hogy mit beszél és mikor, mivel egy folyóirat képviselője lesz. Ugyanakkor szeretném felhívni a Szekuritáté megfelelő fórumait arra, hogy emiatt nem szükséges Könczei alkalmazását leállítani.” („Kovács” jelentése, 1968. november 2. A jelentés teljes szövegét lásd a következő bejegyzésben.)

Bár a határozatot, aminek nyomán édesapám végre kenyérbe léphetett, az Állami Bukaresti Nyomdai és Lapkiadó Vállalat adta ki, az álláskérést először a megyei pártbizottságnak kellett jóváhagynia. Ezt szintén “Aczél” ügynöknek egy korábbi jelentéséből tudhatjuk, amelyik arról értesíti a szekut, hogy: „Folyóév október 7-én egy javaslatot terjesztettek a megyei pártbizottság elé (a Tudományos és Kulturális fiókhoz), amelyben a Korunk szerkesztőség vezetősége kéri KONCZEI Adam technikai szerkesztőként való alkalmazásának a jóváhagyását (1025 lej fizetéssel).” („Aczél” jelentése 1968. október 9., 445. old.)

„ACZÉL” jelentése:


Informator: Aczel
Cpt. Oprea Florian
Casa: Panaitescu
9. oct. 1968

Notă informativă

În ziua de 7 octombrie a.c. a fost înaintată comitetului judeţean de partid (secţia Ştiinţă şi Cultură) o propunere, în care conducerea revistei Korunk cere consimţămînt în legătură cu angajarea lui KONCZEI Adam la un post de secretar tehnic (cu un salariu de 1o25 lei). In propunerea scrisă a fost arătat faptul că în ultimul timp numitul a obţinut un rezultat excelent în organizarea abonaţilor (cca 15o la număr), Inainte de propunere au fost discutate caracteristicile lui Konczei între ______ şi _______. A fost subliniat că numitul a avut manifestaţiuni naţionaliste retrograde, dar a fost arătat totodată că în colectivul revistei caracterul lui Konczei se va schimba în mod radical. Se mai menţine dorinţa ca în locul lui _____ şi ______ să fie angajat :::::::::::::::: în locul căruia la UTUNK va tree :::::::::::::::: soţia redactorului-şef :::::::::::

Cluj, la 9 oct. 1968. Aczél

N.B. Konczei Adam este în baza de lucru.
Sarcini: Să se apropie şi să caute să fie cît mai mult în anturajul lui Konczei, ţinind seama că acesta va fi angajat la redacţie. Pe cît este posibil să-l influenţeze pozitiv şi să-l determine să renunţe la anumite planuri „îndrăzneţe” pe care are după angajarea la revistă.
Măsuri: Nota la mapa de lucru.
Cpt. Oprea Florian (semnătură)

„ACZÉL” jelentése magyar nyersfordításban:

Inf[ormátor]: Aczel
Oprea Fl[orian] kapitány
A Panaitescu házban
1968. okt. 9.

Jelentés

Folyóév október 7-én egy javaslatot terjesztettek a megyei pártbizottság elé (a Tudományos és Kulturális fiókhoz), amelyben a Korunk szerkesztőség vezetősége kéri KONCZEI Adam techinkai szerkesztőként való alkalmazásának a jóváhagyását (1025 lej fizetéssel). Az írott javaslatban kimutatták, hogy az utóbbi időben nevezett személy kitűnő eredményt ért el az előfizetők beszervezésében (számszerint kb. 150-et). A javaslattevés előtt ____ és _____ Konczei tulajdonságait vitatták. Kihangsúlyozták, hogy nevezett személynek nacionalista és retrográd megnyilvánulásai voltak, de arra is rámutattak egyben, hogy a szerkesztőség közösségében Konczei természete radikálisan meg fog változni. Még fenntartják azt az óhajt ezenkívül, hogy _____ és ______ helyébe alkalmazzák ______-t: akinek a helyébe az UTUNKhoz _____ fog kerülni, _____ főszerkesztő felesége.

Kolozsvár, 1968. október 9. Aczél

A büró megjegyzése: Könczei Adam a nyomozott személyek adatbázisában szerepel.
Feladatok: Közeledjen minél jobban Konczeihez és próbáljon minél többet a közelében lenni, figyelembe véve azt, hogy alkalmazni fogják a szerkesztőségbe. Amennyire lehetséges, befolyásolja pozitív irányba és vegye rá, hogy miután alkalmazzák a folyóirathoz, mondjon le bizonyos „merész” terveiről.
Intézkedések: Jelentés a mappába.
Oprea kapitány

„Soha nem szabad elfelejtened, hogy létezik egy Szekuritáté”

A szeku a maga során nyomon követte az alkamazás körüli történéseket és folyamatosan ellenőrizte, hogy a szerkesztőségi tagoknak sikerül-e rábírniuk édesapámat arra, hogy megfelelőképpen viselkedjék ahhoz, hogy a rendszer “katonájává” válhasson. (Ez onnan jutott eszembe, hogy célszemélyként is “Katonának” nevezték el.) A megfelelő viselkedés az öncenzúra gyakorlását jelentette annak a helyzetnek a felismerése és megemésztése alapján, hogy a szerkesztőség helyiségiben állandó lehallgatókészülékek voltak elhelyezve, valamint annak, hogy a többszemélyes interakciókban nagy valószínűséggel mindig részt vett legalább egy informátor. Vajon tudomásuk volt-e az embereknek erről a helyzetről? Nagy valószínűséggel igen, legalábbis ez olvasható ki a lehallgatási jegyzőkönyvekből, amelyek arról tanúskodnak, hogy a személyes beszélgetések gyakran nem annyira a párbeszéd stiláris jegyeit viselték magukon, hanem inkább azokra a színdarabokra hasonlítottak, amelyekben a színészek néha kiszólnak a közönség felé: “tudom, hogy itt vagy, tudom, hogy hallod amit mondok”. A szekuritátéra való utalás és hivatkozás mindenesetre a lehallgatott beszélgetések egyik visszatérő témája, például így: „Számonkéri tőle, hogy nem fegyelmezett és nem gondolkozik, így könnyedén kellemetlenségeket okozhat. Ha így viselkedik, újra a Szekuritátéra kerülhet, ahol ismerik a gyenge pontjait, és így arra fogják használni, amire akarják.” (Kivonat a „BARTHA” O[peratív] T[echnikai] állomás anyagából 1968. szeptember. 26., 447. old. A kivonat teljes szövegét lásd a következő bejegyzésben.)

Kemény ára volt tehát annak, hogy valaki bekerülhessen a rendszerbe és abban meg is maradhasson. Ez az ár az elhallgatás, a tabutémák elkerülése és az állandó felügyeletbe való beletörődés volt. Amikor édesapámat felvették, tisztán megmondták neki: a Korunk elfogadja és betartja ezeket a játékszabályokat, amennyiben ő megszegi, nemcsak magának fog kellemetlenséget okozni.

„CÖNCEI –nek soha nem szabad elfelejtenie, hogy létezik egy állambiztonság, amelyik működhet jól vagy rosszul, de az a feladata, hogy fenntartsa a csendet és a békét, ami azt is jelenti egyben, hogy a „Korunk” is a felügyelete alatt áll. Bármit csinál az ember, tudnia kell, hogy valamilyen mértékben felügyelik. A „Korunk” szerkesztősége ezt a dolgot mindig figyelembe vette, és ezért sohasem volt semmilyen kellemetlensége. Világos azonban, hogy ha valakinek a szerkesztőségen belül nincs felelősségtudata és nem elég okos, a „Korunk” szerkesztősége rosszul fog járni.” (Kivonat a „BARTHA” O[peratív] T[echnika] állandó lehallgatási jegyzőkönyvből, 1968. november 22., 435. old. A teljes jegyzőkönyv szövegét lásd lennebb.)

“Bartha” ellenőrzése

Nem gondolom azt, hogy minden olyan vezető pozícióban levő személyt, aki ezeket a játékszabályokat elfogadta, a rendszer feltétlen hívének kellene tartanunk. Az ő életük bizonyos értelemben még pokolibb lehetett, mint az egyszerű mezei megfigyelteké, mivel ők voltak az állandó lehallgatások főtárgyai. Mindazok, akik éppen ott dolgoztak, lézengtek, vagy odatévedtek, mellékes áldozatokká váltak, akik közül csemegézni lehetett. A lehallgatások során bizonyára azoknak az embereknek a lojalitását, megbízhatóságát ellenőrizték folyton folyvást, akik kiemelt helyezetűek voltak, és így feltételezték róluk, hogy nagyobb befolyással bírnak. Hogy részükről egy tudatosan felvállalt stratégia része volt az, hogy igyekeztek az elvárásoknak megfelelően egy olyan beszédmódot kitermelni, amelyik a rendszerhűséget volt hivatott bizonyítani? Valószínűleg igen. Talán azt képzelték, hogy csakis akkor tudnak érdemben tenni valamit a közösségükért, ha megtartják relatíven fontos pozícióikat, ezért „önfegyelmezték” magukat. „Te nem tudod, hogy a kisebbségi harchoz fegyelemre van szükség?”, így dorgálta Balogh Edgár édesapámat az egyik lehallgatott beszélgetésük során. (Kivonat a „BARTHA” O[peratív] T[echnikai] állomás anyagából 1968. szeptember. 26., 447. old. A teljes szöveget lásd a következő bejegyzésben.). Én el tudom hinni, hogy mindezt őszintén gondolták. Abban viszont már nem vagyok olyan biztos, hogy ez a stratégia helyes volt. Hosszútávon, úgy látszik, hogy nem annyira.

A megfigyelés tárgya tehát itt nem önmagában édesapám volt, hanem a szerkesztőségi tagok, elsősorban pedig a “Bartha” fedőnévvel ellátott Balogh Edgár, akkoriban főszerkesztőhelyettes, és édesapám pártfogója volt. A dossziéban közölt információk szerint ő volt az, aki korábban már a nyomdához való felvételét is elősegítette, ezúttal pedig ő támogatta azt, hogy a Korunkhoz kerüljön. (“1960-ban [sic!] Balog Edgar segítségével a kolozsvári Nyomdavállalatnál alkalmazzák, korrektorként” – Intézkedési terv, 1964. február 27., 17 old.) A szeku ki nem mondott “deal”-je ez lehetett: ha Balogh Edgár keménykezűen jár el párfogoltjával, nem támogatja annak “elhajlásait”, sikerül elhallgattatnia, felveheti a szerkesztőségbe. Balogh Edgár belement az alkuba. Meg vagyok győződve, hogy édesapám javát akarta.

Az állandó lehallgatás Balogh Edgár esetében egyébként nem ért véget a szerkesztőség falainál. Saját otthonába is állandó lehallgatóállomást szereltek, mint ahogyan “Goga” és valószínűleg “Kádár” esetében is. Mindezt a lehallgatási jegyzőkönyvek arhiválási rendszerének az értelmezéséből hámozgatom ki. A lehallgatási jegyzőkönyveket és kivonatokat ugyanis nem az elhelyezett készülékek technikai adatai szerint rendszerezték, hanem a célszemélyként kezelt lehallgatott vezető beosztású személyek identitása szerint. Így ugyanazokkal a szerkesztőségben elhelyezett lehallgatókészülékekkel felvett beszélgetések azonosítója hol egyik, hol másik személy fedőneve volt. A családi otthonokban elhelyezett állandó lehallgatóállomásokat szintén a személyek fedőnevével azonosították be. Azt, hogy egy célszemélyről készült felvétel helyszíne a szerkesztőség, vagy az illető magánlakása volt-e, onnan lehet tudni, hogy a szerkesztőségi felvételek esetében feltüntették, hogy “redacție”, vagy ”red.”, vagy egyszerűen R. („szerkesztőség”, „szerk.”, „Sz”).

Valahogy így:
T. O. ”BARTHA” = állandó lehallgatóállomás Balogh Edgár magánlakásán;
T. O. ”BARTHA” – redacție = állandó lehallgatóállomás a szerkesztőségben, Balogh Edgár beszélgetése.

„Aczél” ellenőrzése

Nem az állandó lehallgatás volt azonban az egyetlen hatékony ellenőrző módszer. A „résztvevő megfigyelést” gyakorló ügynökök azonkívül, hogy élhettek az interakcióba való beavatkozás előnyével, jelentéseikben értelmezőkészségüket is kamatoztathatták. Így volt ez legalábbis az olyan karrierügynökök esetében, mint „Aczél”, akinek a jelentései terjedelmük, kimerítő tartalmuk és saját kezdeményezésű megjegyzései által arra utalnak, hogy azon kevesek közé tartozhatott, akik ezt a pályát valóban hivatásuknak tekintették. „Aczél”, aki közeli munkatársa volt Balogh Edgárnak, árgus szemekkel ügyelte, betartják-e a szerkesztőségben a párt és a szeku által előírt szabályokat.

„Bartha” fedte apámat, „Barthá”-t és munkatársait ellenőrizte „Aczél” és munkatársai, „Aczél” sem úszta meg azonban… Hiába volt buzgó mócsing, és igyekezett a legvonalasabb és legkimerítőbb jelentéseket benyújtani, benne sem bíztak meg teljesen. (Hogy tovább haladva, a párt ellenőrizte-e a szekut, vagy a szeku a pártot, arról sokat vitáznak mostanában.) Az „Aczél” jelentésének végére biggyesztett megjegyzések között mindesetre Oprea kapitány parancsba adja: „Ellenőrizni az állandó lehallgatóállomáson keresztül. Az informátor őszinteségéről jelentést készíteni.” Hogy édesapám megbízott-e valakiben, illetve, hogy megbízott-e benne valaki ebben a közegben, nem tudom. De foglalkoztat a kérdés.

„ACZÉL” jelentése:


N.B. Könczei Adam este în baza de lucru. La intervenția lui ______ a fost angajat la revista Korunk.
Sarcini: Să se ocupe mult de Könczei ptr. a-l determina să renunțe (sau cel puțin să se obțină) la discuțiile naționaliste și dușmănoase pe care le-a purtat pînă în prezent. Să ne informeze în permanență asupra comportării și atitudinii pe care o are. Dacă nu cumva totuși _________ îl folosește în acțiunile sale.
Măsuri: Nota la dosar. Se verifică prin T.O. Se va face raport de verificare sincerității informatorului.
Cpt. Oprea

„ACZÉL” jelentése magyar nyersfordításban:

Inf[ormátor]: Aczel
Oprea Fl[orian] kapitány
A Panaitescu házban
1968. XI. 28.
3 pl

Jelentés
433

Folyó év november 22-én megérkezett az 1968/330-as számú Határozat, amely által az Állami Bukaresti Nyomdai és Lapkiadó Vállalat [I.S.I.A.P - Intreprinderea de stat pentru imprimate si administrarea publicatiilor Bucuresti], az adminisztratív vezetőnk kinevezi KÖNCZEI ÁDÁM-ot technikai szerkesztői állásba 1325 lejes fizetéssel 1968 október 1-ével kezdődően.
Miután a vezetés értesült a határozat elfogadásáról, rögtön egy rövid beszélgetést tartott nevezett Könczeivel, _______________________________ jelenlétében.
Rögtön, miután értesítették a vezetőséget a Határozat megérkeztéről, egy rövid beszélgetést tartottak nevezett Könczeivel, _________________ jelenlétében.
_____ gratulált Könczeinek, majd jelezte, hogy ez az alkalmazás az előző évekhez képest nagy ugrást jelent nevezett életében és egyben valamelyes rehabilitálást biztosít az intellektuális munka terén. Természetesen – mondta _____ ez az állás más feladatokkal is jár, pontosabban az előfizetések megszervezésével, olyan feladatokkal, amelyek eredményességében bíznak az előzetesen kifejtett munka alapján.
_____ még kifejtette, hogy bár ezek a feladatok nem felelnek meg teljes egészében Könczei felkészültségének és tanulmányainak, mégis teljesítenie kell azokat ahhoz, hogy teljesen rehabilitálják. Mindeközben meg lesz engedve az, hogy a szaktanulmányait publikálják, mind a Korunk hasábjain, mind más magyar nyelvű kiadványokban.
”Gondolom, mondta _______ , hogy ön meg van győződve az általunk mi jóindulatunk és az általunk nyújtott elvtársi segítség felől, és a munkájával fogja mindezt visszafizetni, egy olyan lelkes munkával, amelyet elvhűen fog végezni a folyóiratunk társadalmi szerepének a fenntartása érdekében.”
_____ megjegyezte, hogy _____ nagyon udvarias volt, és valamennyire – diplomatikusan beszélt. Ő ______ sokkal szigorúbb és ezért egyenesen fog beszélni. „Könczei – mondta ő – egy értékes, egybehangzó segítséget kapott az egész szerkesztőségi közösség részéről. Ha Könczei meg szeretné köszönni ezt a kollektív segítséget, akkor ezt ne szavak által, hanem cselekvésein keresztül tegye. Mi tudjuk mindannyian, hogy Könczei elvtárs sok hibát követett el élete során, olyan tévedéseket, amelyek személyes egyoldalú és nacionalista nézőpontjaiból fakadtak, mivel ő mindeddig nem volt képes a szocialista építkezést másképpen nézni, mint torz előítéletekkel, a párt és az államhatalom iránti előítéletekkel.
Hogyha Könczei áttekintené azt, hogy milyen fejlődésen ment keresztül a Korunk 1957-től 1969-ig, levetkőzné az előítéleteit, mivel ez a tizenkét év mint tartalmilag, mint formailag (ami a grafikai kivitelezést illeti) a párt és a kormány multilaterális segítségét bizonyítja, ami mint pénzügyileg, mint tematikailag megmutatkozik: ennél még több! az olvasótábortól kapott segítség mindig is a párt és a kormánytól kapott segítség mögött maradt.
_____ azonnal megjegyzi: ____ így van! Az olvasó nem tudja, hogy a mi 8 lejes folyóiratunk az államunknak 18-20 lejébe kerül számonként. Pontosan ezt a segítséget kell értékelnie Ádámnak, és méltányosan gondolkoznia. Ő nagyon aktív, érzékeny és mindig elhamarkodott. „Arra kérünk – folytatta _______ – hogy szabadulj meg „megváltói” allűrjeidtől. Ha van valami a lelkeden, mondd el nekünk, de ne indíts elhamarkodott és méltánytalan beszélgetéseket a nyilvánosság előtt. Tudnod kell, hogy a Korunknál elfoglalt bármilyen funkció politikai és ideológiai felelősségvállalással jár. Te – a folyóirat olvasói között – a folyóirat vezérvonalát fogod képviselni, és – kihangsúlyozom – mindig fent fogod tartani a szerkesztőség tekintélyét a hatóságokkal és jogi személyiségekkel szemben. Röviden és nyersen: fogd be a szádat! Ne feledd el, hogy a szekuritáté létezik, és nem alszik. Nekünk eddig nem volt semmi bajunk a szekuritátéval, és nem is szeretnénk, ha kellemetlenségeink lennének velük. És most munkára fel, mutasd meg nekünk, hogy fel tudod vinni a folyóirat pédányszámát 3500-re…
Könczei a beszélgetés alatt meg sem szólalt, de nagyon megindult volt és valamelyes szégyenérzetet mutatott az említett hibái miatt. Csak annyit kérdezett: mikor beszélhetnénk meg a javaslatait a bérletek szervezésével kapcsolatban?

Kolozsvár, 1968. november 28. Aczél

A büró megjegyzése: Konczei Adam a nyomozott személyek adatbázisában szerepel. _____ beavatkozása nyomán vették fel a Korunkhoz.
Feladatok: Foglalkozzon sokat Könczeivel azért, hogy rávegye arra, hogy lemondjon (vagy legalább visszafogja magát) a nacionalista és ellenséges beszélgetésekdől amelyeket a mai napig folytatott. Folyamatosan informáljon bennünket arról, hogy hogyan viselkedik és milyen magatartása van. Vajon _______ mégis nem használja fel az akcióiban.
Lépések: Jelentés a mappába. Ellenőrizni az állandó lehallgatóállomáson keresztül. Az informátor őszinteségéről jelentést készíteni.
Oprea kapitány

A lehallgatási jegyzőkönyv teljes szövege:


A lehallgatási jegyzőkönyv kivonata magyar nyersfordításban:

ÁLLAMBIZTONSÁGI TANÁCS SZIGORÚAN TITKOS
KOLOZS MEGYE BIZTONSÁGI FELÜGYELŐSÉGE 1. Példány _______ sz.
435-436.
K I V O N A T

„BARTHA” O[peratív] T[echniká]-ból – Szerkesztőség
(1968. XI. 22.)
. . . .
Egy adott pillanatban beszélgetés kezdődik _____ úr és CÖNCEI ADAM között.
CONCEI-nek a szerkesztőségbe való alkalmazása kapcsán felhívja a figyelmét arra, hogy milyen felelősség fog rá hárulni a KORUNK szerkeszőségében, és arra, hogy a szerkesztőségen belül egyetértés kell, hogy uralkodjék.
Közbelép az az úr, aki fontosnak tartja, hogy felhívja CÖNCEI-nek a figyelmét arra, hogy legyen nagyon óvatos azzal kapcsolatban, hogy miről és hogyan beszél a vidéki értelmiségiekkel.
Felhívja a figyelmét arra, hogy amikor az ember vidéki kiszállásokra megy, nem tudhatja, hogy kivel áll szóba, ezért nem engedheti meg magának, hogy politikai vagy másszerű komentárokat, vagy megjegyzéseket tegyen. Hogyha az ember nem veszi ezt figyelembe, kellemetlenségei lehetnek. Ezért KÖNCEI meg kell, hogy védje magát, és meg kell, hogy védje a szerkesztőséget is.
Közbelép ____ aki arra mutat rá, hogy CÖNCEI kell, hogy tudja, hogy az igazságtalanságok észrevételezésének létezik egy hivatalos módja, éspedig az, hogy azokat a pártnak kell jelenteni. Ő kell, hogy tudja, hogy az agitációnak nincs semmi haszna és az ilyesmi pontosan a „Korunk” kárára válna. CÖNCEI-nek nem szabad beleártania magát olyan problémákba, amelyek nem tartoznak rá és a tevékenységi területéhez.
Hogyha valamilyen mondanivalója van az igazságtalanságokkal kapcsolatban, menjen a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsához és jelentse az észrevett problémáit, anélkül, hogy azelőtt azt a barátokkal és az olvasókkal megvitatná.
CÖNCEI –nek soha nem szabad elfelejtenie, hogy létezik az állambiztonság, amelyik működhet jól vagy rosszul, de az a feladata, hogy fenntartsa a csendet és a békét, ami azt is jelenti egyben, hogy a „Korunk” is a felügyelete alatt áll. Bármit csinál az ember, tudnia kell, hogy valamilyen mértékben felügyelik. A „Korunk” szerkesztősége ezt a dolgot mindig figyelembe vette, és ezért sohasem volt semmilyen kellemetlensége. Világos azonban, hogy ha valakinek a szerkesztőségen belül nincs felelősségtudata és nem elég okos, a „Korunk” szerkesztősége rosszul fog járni.
KONCEI-nek csak a „Korunk” terjesztéséért kell felelnie, és nem szabad fölösleges kellemetlenségeket okoznia.
Közbelép ____ is, aki felsorolja CONCEI kötelezettségeit a lapterjesztéssel kapcsolatban.

Válasz