3. A szeku és a „csángókérdés”. Rövid moldvai pályafutásom története

Csavar Gyuri

Nem emlékeszem pontosan, hol találkoztam Csavar Gyurival. Talán Székelyudvarhelyen, egy táncháztalálkozón. Mindenesetre járt nálunk otthon Kolozsváron, dumáltunk. Nagyon szimpi volt, szívesen hallanék róla. Levelezni kezdtünk, körülbelül egy éven keresztül érkeztek a levelek tőle, először hosszabbak, ráérősebbek, később szűkszavúbbak, a végén már csak üdvözletek március 8-ra, a ballagásomra, születésnapomra, majd minden abbamaradt. Mivel figyelték – ahogy az a Iasi-i szeku sürgönyéből kiderül -, bizonyára az első válaszleveleim alapján „csaptak le” a kapcsolatunkra. Jól beszélt magyarul, több időt töltött Sepsiszentgyörgyön, nagyon gondosan tanulta a magyar helyesírást, kérte, hogy a leveleiben ejtett hibákat javítgassam ki, a Széchenyi Könyvtárból kért könyveket. Bizonyára ezek voltak a „főbűnei”.

Sikerült előkotornom a leveleit. Persze rosszul emlékeztem, nem Kománfalvi volt, hanem Önfalvi (Onesti-i, azaz Gheorhe Gheorghiu-Dej „municípiumából” való, ahogy a várost a abban az időben hívták). A Iasi-i szeku az 1982 február 9-én keltezett, a kolozsvári kollegákhoz intézett felszólításában, nem sokat adva az önbesorolás lehetőségére, román nemzetiségűként nevezi meg. („De către noi este lucrat – név kihúzva – de naţionalitate şi cetăţenie română…”) Ennek a „de către noi este lucrat” formulának a lefordítása számomra kemény nehézségeket okoz. Valami olyasmit jelentene, hogy „ezen a személyen dolgozunk”, esetleg most „gyomrozzuk”? Azzal a logikai bakugrással sem törődtek különösebben, hogy hogyan lesz egy román nemzetiségű fiatalemberből (alulértve magyar) irredentista és nacionalista. Mert, hogy „abba a nagyon komoly gyanúba keveredett, hogy nacionalista-irredentista vonalon foglalatoskodik és adatokat gyűjt a moldvai csángókról azért, hogy azokat tendenciózusan értelmezze, és kiküldje (márminthogy az országból)”. („…asupra sa existând suspiciuni forte serioase de preocupări pe linie naţionalist-iredentistă şi culegere a unor date referitoare la ceangăii din Moldova, în vederea interpretării lor tendenţioase şi a trimiterii în exterior…”)

A Iasi-i szeku levele a kolozsvári szeku IB osztályához és az „S” részleghez

A Iasi-i táncház tervének a meghiusítása

Ha Gyuri leveleit időrendi sorrendbe állítjuk, és összevetjük azokat a szeku párhuzamosan folyó belső kommunikációjával, a történetből a gyülekezési szabadság szubtilis megakadályozásának a példáját olvashatjuk ki. A kapcsolatunkból származó „veszélyeket” felmérve így fogalmaznak: „azt tervezik, hogy egyes kulturális-művészi tevékenységek ürügyén a Iasi-i magyar egyetemisták körében nacionalista természetű akciókat szerveznek. Így a Iasi-i egyetemista írásban kérte nevezett KONCZEI CSILA-t, hogy egy magyar táncelőadást szervezzen azoknak a magyar szármzású egyetemistáknak, akik a Iasi-i egyetemi központban tanulnak. Nem ismerjük azonban a dátumot, amikorra ezt a tevékenységet tervezik.” („…preconizează să organizeze, sub pretextul unor activităţi cultural-artistice, acţiuni cu caracter naţionalist în rândul studenţilor maghiari din Iaşi. Astfel studentul din Iaşi a solicitat-o în scris pe numita KONCZEI CSILA, de a da un spectacol de dansuri maghiare pentru studenţii de origine maghiară ce învaţă în Centrul universitar Iaşi. Nu cunoaştem însă data la care urmează să fie organizată o astfel de activitate.”)

Tényleg beszéltünk arról, hogy leutaznánk néhány barátommal Iasi-ba, a szeku által emlegetett írásbeli meghívás pedig Gyuri 1981. nov. 23-án keltezett levelében áll a következőképpen: „Csilla probáljátok meg Iasiban is egy előadást adni, itt elég sok magyar van, legkevesebben a terem megtelne, (csak ha lehetséges, hogy megbeszéljed a tánccsoporttársaiddal).” Az „akcióra” aztán sohasem került sor (legalábbis erre nem, lehet, hogy mások szervezésében igen), mint ahogyan Gyuri se ismételte meg soha többet későbbi leveleiben a meghívást. Nem tudom, személyesen zaklatták-e, vagy esetleg az én leveleim nem jutottak el hozzá, miután azokat is figyelni kezdték, mindenesetre a négy személyes hangvételű és részletes levelet 1982-ben már csak egy-egy nyitott képeslapra írt egymondatos üdvözlet követte. Az utolsó ez volt: „Üdvözletemet küldöm a moldvai szép vidékéről. Szeretettel Gyuri” Gyurit azóta se láttam többé soha.

A szeku bizonyára sikeresnek ítélte a közbelépését, és lehet, hogy valaki még plecsnit is kapott azért, hogy eleget tett a Iasi megyei szekufőnök parancsának, amelyben az elrendeli hogy hozzák meg a kellő intézkedéseket, „annak érdekében, hogy megfelelő módszerekkel megelőzzenek és meghiusítsanak olyan tetteket, amelyek az állam biztonságát veszélyeztetik” („…În vederea luării măsurilor corespunzătoare de prevenire şi contracarare a unor fapte de natură să afecteze securitatea statului.”)

Csavar Gyuri első hozzám intézett levele

A szeku és a nyelvhasználat

A Iasi- és a kolozsvári szeku együttműködése nemcsak a gyümölcsöző közös munka, hanem az egymásrautaltság szép példája is. A folyamodványokból megtudjuk ugyanis, hogy a kolozsvári szeku azért is lehet nagy segítségére a Iasi-nak, mert azok nem rendelkeznek magyar fordítóval (!). „Kérjük, hogy rendeljék el az „S” lépés bevezetését, a bejövő és a kimenő levelekre nézve, mivelhogy nem rendelkezünk magyar fordítóval….” „Megjegyezzük, hogy nem rendelkezünk azokkal a lehetőségekkel, amik alapján az általunk megdolgozott személy leveleinek tartalmát megismerhetnénk.” („Rugăm să fie luate măsuri „S” la trimiteri şi primiri, întrucât nu dispunem de traducător de limbă maghiară…” „Menţionăm că nu dispunem de posibilităţi pentru cunoaşterea conţinutului materialelor primite su trimise de la Iaşi de către persoana lucrată de noi.”) Nem tudhatom, mi volt az oka annak, hogy a Iasi-i szekunak nem volt magyar szerkesztősége (mint ahogyan a későbbiekben ki fog derülni, hogy a kolozsvárinak például volt), a költségvetés volt-e túl szűkös, vagy egyszerűen nem találták megbízhatónak a magyar nyelvet ismerő személyeket… Azt gondolom azonban, hogy ennek a történetnek a kapcsán beleszagolhatunk egy totalitárius rendszer konyhájába, amiből legalábbis részben kiderül, hogy miért üldözték annyira az általuk nem ismert, és ezért nem ellenőrizhető nyelv használatát.

Moldvai „villámlátogatásaim”

Moldvában a Csavar Gyurival való barátságom előtt kétszer jártam. Először 1981 január 2-án, Lészpeden. Előtte a Székelyföldön szilvesztereztünk, Emőkénél. Kallós Zoli bácsi volt a „stalker”, őt követtük csapatoslag a „zónába”. Valamikor hajnalban érkeztünk, a vonatról a kertek alatt egyenesen egy házba érkeztünk, onnan nem volt szabad kimennünk, egészen a vonatindulásig. A hajnali savanyú bor ízére emlékszem (most is összehúzódik a szám), a falkendők harsány színeire, és hogy egy kölcsönkért zöld színű hangkazettára vettem fel néhány dallamot, elsőként persze az „Ez a Lészped nem jó helyen van…” kezdetűt.

Lészpeden Emőkével, Péterrel és a házigazdánkkal

A bákói piacon egy asszony, Emőke, meg én a tréningruhámban

Azon a nyáron Emőkével visszamentünk Bákóba. Lészpeden töltöttünk egy napot, aztán Lujzikalugerben Marikát akartuk meglátogatni. Marika egy fiatal leány volt, Kolozsvárra járt az egyetemre, az előadásokon moldvai dalokat énekelt. Korábban leveleztünk, inkább románul írt, azt mondta, könnyebb neki, de az is lehet, hogy úgy gondolta, hogy ezen a nyelven kell levelezni. „Álruhába” öltöztünk, hogy ne keltsünk feltűnést. Én egy ócska tréningruhát vettem magamra, azt gondoltuk, így könnyebb lesz elvegyülni a helyi lakosok között. Sötétedés után ültünk fel a kalugeri autóbuszra, az útmutatásokat követve egyből odataláltunk a Marikáék házához. Érkezésünk után nemsokára szóltak a házigazdáinknak, hogy el kell mennünk, nehogy reggel ott találjanak. Néhány órai alvás után virradatkor visszagyalogoltunk Bákóba. Gondolom, 4-5 órát töltöttünk a faluban. Ezután már csak a kilencvenes évek végén jártam Moldvában, amikor román barátaimmal Kisinyovba tartottunk.

Marika levele hozzám

2006. november 13.

11 válasz: “3. A szeku és a „csángókérdés”. Rövid moldvai pályafutásom története”

  1. Tower

    Gratulálok az egyéni hangvételű blogodhoz. Személy szerint, engem rettenetesen felkavart az első jelentkezésed, ugyanúgy ahogy a legutóbbi is. Írj még, várjuk.

  2. Könczei Csilla

    Köszönöm. Dolgozom a folytatáson, mint ahogyan remélem, mások is.
    minden jót

  3. Könczei Csilla

    Tévedésből (?) a blog első részéhez érkezett. Gondolom, inkább ehhez a topikhoz tartozik. K.CS.

    8. Rudolf Petru
    2006. november 16., 11:19

    Ce p.. mea credeai? Ca vei avea puterea, ca floare in care vrea sa faca primvara? Doasare cu miile vorbesc de cei ce vor sa-i reungurizeze pe ceangai. E deja tarziu doamna. La Onesti ai fost in cartierul ceangai? La Tuta ai sa dai si acum de neamurile cunoscutului tau. Le tremura pantalonii pe ei cand stau de vorba cu primaru sau cu preotul. Ce sa astepti de la ei? Scolile nu or sa deie randament niciodata. Asa ca nici oamnei invatati no-r sa aibe NICIODATA. Linistestete-n banca ta, si ai sa ai liniste.

  4. Könczei Csilla

    Azok számára, akik nem tudnak románul, nyers magyar fordításban: (Feltételezem, hogy ez a “szerzőre” nem érvényes. Nem minden az, aminek látszik.)

    Mi a f…at gondoltál? Hogy tiéd lesz a hatalom, mint a virágé, ami tavaszt akar hozni? Ezrével vannak azok a doszárok, amik arról szólnak, hogy hogyan akarják visszamagyrosítani a csángókat. Már késő, asszonyom (sic!). Voltál már az Onesti-i csángónegyedben? Ma is megtalálhatod az ismerősöd rokonait. Reszket a gatyájuk, amikor a polgármesterrel, vagy pappal beszélnek. Mit várhatsz tőlük? Az iskolák soha nem fognak eredményt hozni. Úgyhogy tanult embereik sem lesznek SOHA. Nyugodj meg [nem tudom pontosan, hogy a bankomban, vagy a padban, a helyemen], és akkor megtalálod a nyugalmadat.

  5. hat...

    Vannak emberek, akik vonzzak az ilyesmiket … es nincsenek elemukben, ha eppen nem rossz nekik valamiert. Es akkor felkapargatjak a sebeiket.
    Minden tiszteletem az One, ami a ’89 elotti aktivitasat illeti. Kar, hogy jelenlegi aktivitasanak mar csak egy toredekeben maradt meg az a jelleg.
    Nagy kar, hogy ez a K.Cs. SZEKUS blogja. Ha csak egeszen siman K.Cs. blogja volna, nemcsak szekus-sztoris bejegyzesekkel – ugy gondolom, temaban nem volna Onnek hianya – sokkal jobb is lehetne. Pl. javasolnam, hogy nyisson tobb temakort. Eleg szerteagoazo muveltsege es erdeklodesi kore szerintem ezt konnyen lehetove teszi.
    Mert IGY mi lesz, ha mar kiirta Magabol a felgyulemlett szekus-sztorikat / serelmeket? Egy ido utan at fognak mosodni mas dolgokba is, aztan majd szepen atadjak a helyuket nekik. Akkor majd vissza szeretnek jonni ide, hogy olvassam az On blogjat.
    Tisztelettel (es nemi varakozo-szellemben)
    L.

  6. Csillag von Milkó

    Bagatellizált téma ez a csángóké. El táncigálunk rajta szó szerint, és ez arra jó, hogy elfelejtsük, hogy vannak ezzel gondok. Én úgy érzem megoldhatóak, ahogy látjuk Csilla a te esetedben is. Igaz, hogy elég későn jutottál az anyaghoz, de ma nagyon gyorsan tudunk megoldani dolgokat, a lehetőségek is szélesek. Ha a csángók gondjai megoldására sietsz, egy dolgot ne felejts el. Ne várj azonnali megoldást. Jó munkához idő kell, és a csángók esete egy ilyen. Őket kell megtanítani az igazi alternatívákra, és erre őket kell felhasználni, mert az igaz, hogy szeretnek az idegennek hinni, de sok olyan ember kell közülük, aki felmutathat valami pozitívot. Ez kő kemény pszichológia. Én is dolgozom az ügy egyik oldalán és támogatom legalább lélekben a hasonlóan gondolkodókat, és szeretném, ha egyszer többen tennénk oda a vállunkat, időnket, kapcsolatrendszerünket és a tudásunkat. Fontos, hogy ne a hibák keresésével kezdjük, hanem mivel egyetértés van a célban, ne legyenek csak úgymond szakmai kérdések, amiket meg kell vitatni.
    Tudom, hogy értesz. Egy valamit tudjál még. Vannak olyan szálak ebben a tematikában, amik mozgatják az ügyet a merre ők akarják. Nem tisztességtelen elemek, hanem mondhatnám “globális” térben gondolkodó hálózatok. Ezek egyfajta Istenek, akik befolyásolják a dolgok menetét. Ha kell, lefékezik, ha nem, elengedik hogy beteljesedjen egy eset, meg ha áldozatokkal is jár. A cél nagyon tudatosan figyelt és ezt lehet nevezni a világ természetes menete, sebessége. De erről, majd egyszer úgyis tudni fogsz. Előtted nyitva állnak ezek a “titokzatos” kapuk. Ne keresd. Meg fognak találni, pontos idejükben. A csángókat kövesd!

  7. Turan

    Olvastam a blogodat, és szerintem az a Te bajod, hogy a románoktól elhatárolódol, de nem találod meg a helyed a magyarok között sem.

    Nem tudsz feloldódni nemzetedben, nem tudsz együttérezni velünk, kárpát-medencei magyarokkal.

    A liberalizmus hamis talaján állsz, a nemzeti testvérieség helyett.

    Magyar létedre – és ez hiba.

    Mi, nemzetiek nem szégyellljük a piros-fehér-zöld szalagokat, nem tartjuk visszásnak és büszkén sírunk felnőtt fejjel is a Himmnuszt hallván.

    Nem kell szégyelni önmagunkat, lelki anorexiás, aki így tesz. Ne legyél ilyen, mert mint minden magyar, többre vagy érdemes!

    Itt sem “trendi” már a multikulti, nem “menő” a szabadelvűség.

    Térj meg nemzetedhez és boldogabb lesz az életed.

    UI:

    A Securitate zaklatásai miatt részvétem, Neked és magyar barátaidnak. Mocskos világ lehetett. Mi ezt ideátról nem tudjuk, és nem látunk valóban sok mindnet, de hidd el, az igaz magyarok szíve mindig együtt, értetek is dobog…

    Isten áldásával,
    Turán

    http://turan.freeblog.hu

  8. Rákossy Emőke

    1981 augusztusában nem a csángókérdés megoldásá volt a mi problémánk. Akkor több napos gyűjtő útra mentünk, Csikszentdomokoson, Gyimesben majd Moldovában voltunk. Arra már nem emlékszem, hogy a képeket ki készitette. Én is emlékszem, hogy nagyon törekedtünk arra, hogy ne legyünk feltűnőek, hogy elsimuljunk a tömegben, esetleg láthatalanná váljunk. Mikor Lujzikalagorban (vagy talán Klézsén?) a mgállóban a búszra vártunk, emlékszem, hogy még le is guggoltunk, hogy ne lásson az arrajáró rendőr. Ez hasonló volt ahhoz az érzéshez amit a határátkeléskor éreztünk, azt hiszem mindannyian. Azt az érzést próbálták bennünk kelteni, elhitetni velünk, hogy bűnözők vagyunk. Csupán azért, hogy vagyunk. Akkor mégsem éreztem annyire szörnyűnek, most, utólag talán jobban felháborit.

  9. Kovácsok

    Kedves Csilla,
    Megemelem a kalapom előtted, hogy vetted a fáradtságot és utánna mentél a rólad készített dossziénak. Mindannyiunkról készült ilyen, ha valaki másként gondolkodott és ezt valamilyen formában a körülötte lévők tudomására hozta. A románokról is.
    A szomorú az, hogy ezek a dossziék ma is nehezen hozzáférhetőek és erőssen meg vannak “tisztítva”. Ez valahol érthető is, hiszen a minket megfigyelő “hazafiak” ma is közöttünk vannak (lásd a fenti román nyelvű hozzászólás) és “dolgoznak”. Ki politikei síkon, ki gazdasági síkon kamatoztatja az akkor összegyűjtött kapcsolati tőkéjét. És amint látjuk, sikerrek. A szomorú az, hogy ennek a megfigyelésesdinek voltak nagyon szomorú következményei is, amiről alig hallottunk valamit és sokról még ma sem beszélnek.(pl. a Brassóban magát felgyújtó fiatalember, vagy dr. Szikszai Jenő tanár “őngyilkossága”, stb).
    Az eggyetlen kezünkben lévő fegyver a nyílvánosság, a birtokunkban jutó információk közzé tétele, lehetőleg nevekkel, személyekkel.
    Ezért a munkádhoz gratulálok és kitartást kívánok hozzá és minél több követőt.
    Azon ne csodálkozz, hogy a született “anyaországiak” nem értik és érzékelik ezt a csendes szélmalomharcot, a langyos gúlyáskomunizmusban teljesen elfeledték a határuon túli testvéreiket(lásd a dec. 5-ei népszavazás).
    De gondolom mindezt nem értük, hanem magadért és értünk teszed.
    Még egyszer, sok sikert
    Üdv
    Psta

  10. Könczei Csilla

    Kedves Pista,

    Köszönöm a biztatást. Tudnál-e valamit mondani dr. Szikszai Jenő haláláról?

    Várom a válaszodat,

    minden jót, Könczei Csilla

  11. Kovácsok

    Szikszai tanár úr a brassói Unirea kétnyelvű liceum magyar irodalom tanára volt. Adys frizurával, öltönyzsebéből kiálló fehér zsebkendővel, pedáns, pontos, igényes saját magával és diákjaival szemben.
    Valószínű, hogy már régebben látókörébe kerülhetett a kékszemű fiuknak, erről én nem tudhatok; de az első nagy bűne egy nagysikerű Petőfi est tartása a “Redut”-ban, a költő születésének 150. évfordúlóján. Azt suttogták, hogy a jelen lévő szolgálatos illetékes elvtárs ki akarta üríttetni a termet, de nem merte megtenni.
    A második és végzetes az volt, amikor 1977-ben eltörölték az egyetemre anyanyelven történő felvételi vizsgázást, és ő ez ellen tiltakozó levelet írt a Központi Bizottsághoz. Ez után teljesen rászálltak, fia elmesélése szerint éjjszaka jött a fekete autó érte, pizsamába vitték el kihallgatásra, már az udvarukon gumibottal ütötték, mit művelhettek vele odabenn.
    Reggelre haza vitték, rendbe tette magát és bement tanítani. Ez a forgatókönyv többször egymás után megtörtént.
    Húsvétkor elment locsolni, a család várta haza, nem érkezett, s amikor keresni kezdték a padlásukon találták meg felakasztva. Mai napig nem lehet tudni, hogy öngyilkosság volt-e vagy megrendezték. Mindkettő lehetséges.
    A nagyobbik fia bejutott az orvosi egyetemre, ahonnan kibuktatták valami lehetetlen tantárgyból-tudományos szocializmus vagy történelem-aztán kétkezi munkás lett a brassói ICRAL sáncásó brigádjában lipovánok közt. Teljesen elzüllött, valahol Magyarországon halt meg ismeretlen körülmények közt.
    Kissebbik fiának is hasonlóan kalandos élete volt, az fel sem jutott egyetemre, de ő is elzüllött és elkallódott, úgy tudom, hogy ő is meghalt.
    Özvegye tavalyelőtt kikérte férje dossziéját, valamit megmutattak neki, egy Brassói Lapok újságíróval volt, erről egy egész oldalas cikk is készült, valahová jól eltettem, most nincs időm előkeresni, de a BL arhívumában biztosan rátalálsz, ha keresed.
    Dióhéjjban ennyi.
    Válaszodat várom
    Üdv
    Pista

Válasz