23. A ”Tamás” fedőnevű ügynök missziója az 1930-as számú személyi megfigyelési dossziéban
Találkozások az ügynök lakásán
„Tamás” 1963-tól 1965-ig édesapámnak az 1930-as számú személyi megfigyelési dossziéjába elhelyezett dokumentumok tanúsága szerint 9-szer tárgyalt a szeku tisztjeivel a „KÖNCZEI ügyről”. A legelső alkalommal, amelyik még édesapám ellenőrző, azaz prospektáló megfigyésének az időszakába esett, 1963 október 18-án még Oprea Florian főhadnagy bonyolította le a találkozást. „Tamás” valószínűleg próbált megszabadulni attól a megbízatástól, hogy édesapámat megfigyelje, mivel a tiszt megjegyzi, hogy „az ügynöknek nincs lehetősége KONCZEI ADAM-ról informálni”. A későbbiekben azonban úgy látszik, “Tamást” mégis rákényszergette a szeku valahogyan erre a feladatra, mivel egészen 1965 májusáig “dolgozott” az “ügyben”. 1964-től kezdve “Tamással” már Ioan Crețu tartotta a kapcsolatot, akinek előbb főhadnagyi rangja volt, és aki 1964 októberétől kapitánnyá lépett elő.
A jelentések egyrészében, számomra teljesen meglepő módon “az ügynök lakása” van megnevezve, mint a tartótiszttel való találkozás helye. Szekus szóhasználattal élve itt “vette fel” a tiszt a jelentéseket (“a fost luată nota”). Az eddig általam látott ügynök-dokumentumok minden esetben fedőnévvel ellátott konspiratív házakat emlegetnek találkahelyként. Még inkább zavarba hoz az a tény, hogy két, ugyanazon a napon, ugyanabban az órában keltezett jelentés közül az egyik helyszíneként “az ügynök lakása”, a másodikon pedig a “Racovița ház” szerepel. (Lásd az 1964.10.01-én kelt 90-es és 92-esként számozott oldalakat.)
Mi mindennel lehet megbízni egy ügynököt
A szeku az ügynököket részfeladatokkal látta el. Volt akire az „objektum” munkahelyi magatartásának a megfigyelése volt kiszabva, volt akire a megfigyelt könyvtárállományának a felmérése, és így tovább. „Tamás”-nak az jutott, hogy kövesse és értékelje K. Á. folklorisztikai tevékenységét. Nem tudom, mennyire érdekelte valójában „Tamást” a folklórkutatás, a megbízatása értelmében azonban ki kellett fejeznie az érdeklődését az objektum dolgozatai iránt, meg kellett ígérnie, hogy lehetőségeinek függvényében támogatni fogja azok megjelenését, valamint minél „közelebb” kellett kerülnie az objektumhoz, azért, hogy az megnyíljon előtte. Így, idézőjelben kellett “közelebb” kerülnie hozzá.
Édesapám abban az időben nyomdai munkásként (előbb korrektorként, majd miután büntetésképpen lefokozták, papírvágóként) szabad idejében Ősz János hagyatékát készítgette elő kritikai kiadásra. „Tamás” az intézkedési tervnek megfelelően 1964-ben többször felkeresett bennünket. Amikor édesapámat otthon találta, minden alkalommal érdeklődött arról, hogyan áll az Ősz Jánosról készülő könyvével. „Tamás” saját „kutatásai” során bevezetést nyerhetett a folklorisztika kulisszatitkaiba is, legalábbis ez derül ki az egyik jelentésből, amelyikben egyébként nagyon elismerően nyilatkozik édesapám munkastílusáról. (“A forrás látta a népmesegyűjtemény anyagát, amelyik példás rendbe volt szedve, nyomdai előkészítésre. Lehetőségem volt arra, hogy kialakítsak egy elképzelést arról a tudományos módszerről és apparátusról, amelyikkel KONCZEI ehhez a témához közeledik. Megállapítható, hogy szakmai szempontból a legnagyobb lelkiismeretesség jellemzi. A munkájának a végén jár, de valahányszor szóba kerül, KONCZEI elszomorodik és elkezd panaszkodni.”)
Hogy miért érdekelte volna a szekustiszteket a folklórkutatás, az egyelőre rejtély számomra, az intézkedési terv szerint mindenesetre a „Tamás” által szállított információk alapján akarták eldönteni, hogy rendezzenek-e a lakásunkon fedett körülmények között házkutatást, vagy sem. Nem tudom, végül sor került-e erre a házkutatásra, de az biztos, hogy az 1966 január 17-i, ezúttal nyílt házkutatáskor nem tűnt el Ősz János hagyatéka. Lehet, hogy azért, mert édesapám máshol rejtette el.
RÉSZLETEK A KIEGÉSZÍTETT INTÉZKEDÉSI TERVBŐL
BELÜGYMINISZTÉRIUM
SZIGORÚAN TITKOS
KOLOZS TARTOMÁNYI IGAZGATÓSÁG 307 / … / 4 VII 1964
JÓVÁHAGYVA 23.07.64 8
A III. IGAZGATÓSÁG FŐNÖKE III.
DUMITRASCU D. KAPITÁNY
AZ INTÉZKEDÉSI TERV KIEGÉSZÍTÉSE
KONCZEI ADAM egyéni tevékenységének megfigyelésére
A GYURKA – PETER IANOS és TAMAS ügynököktől 1964-ben nyert információs anyagokból kiderül, hogy az objektum kevésbé beszél politikai vagy nacionalista kérdésekről. Mégis, ebben az időszakban is volt néhány elszigetelt és jelentéktelen megnyilvánulása. Úgy tűnik, hogy ezek a megnyilvánulások a személyes elégedetlenségéből fakadnak, mivel szakképzetlen munkát végez (papírvágó) anélkül, hogy lehetősége volna azon a területen önmagát, megvalósítani, ahol felkészült és amelyik vonzza (a folklór).
[…]
3. Az akcióban rá fogjuk még irányítani ”TAMAS” és PETER IANOS ügynököket, mivel mindkettőjüknek lehetőségei vannak az objektum mellett:
Tamas ügynököt abból a célból fogjuk ráirányítani, hogy megállapítsa, mi foglalkoztatja a folklór területén. Ennek érdekében elő fogjuk írni az ügynöknek, hogy biztassa arra, hogy írjon és fejezze ki érdeklődését a dolgozatai iránt, valamint hogy ígérje meg, hogy a lehetőségeinek függvényében támogatni fogja, hogy kiadja azokat. A jövőbeli beszélgetések során próbáljon minél „közelebb” kerülni az objektumhoz, azért, hogy az illetőt arra bírja, hogy érdeklődést mutasson vele (az ügynökkel) szemben. A beszélgetések során állapítsa meg, hogy melyek azok a személyek, akikkel jó viszonyban van, valamint hogy melyek az esetlegesen felmerülő nacionalista ellenséges megnyilvánulások.
Határidő 15 VII 1964
Felel Crețu I. főhadnagy
[…]
4.
Mivel bizonyos információs anyagokból kiderül, hogy az objektumnak odahaza egy sor befejezetlen munkája van, és amelyeknek a konkrét tartalmát nem tudtuk megállapítani, tanulmányozni fogjuk, hogy milyen lehetőségek vannak egy házkutatásra, rendőrségi fedezettel, amelyik alkalommal … meg kell ismernünk ennek az írásnak a tartalmát is.
Határidő 30 VIII 1964 Felel Crețu I. főhadnagy
[…]
AZ ÜGYOSZTÁLY FŐNÖKE II TISZT
DOMNIȚA N. KAPITÁNY CREȚU I. FŐHADNAGY
”Tamas” ügynök azt a megbízatást fogja kapni, hogy megállapítsa, mi a (K.Á.) birtokában levő dolgozatok tartalma és a megállapított eredmények függvényében fogunk határozni a házkutatásról.
AZ INTÉZKEDÉSI TERV
Nem hiszem, hogy „Tamás” tisztában volt azzal, hogy milyen tervekbe illeszkedik bele ügynöki tevékenysége. Azt sem tudom, hogy közben járt-e annak érdekében, hogy édesapám munkái megjelenhessenek, s ha igen, önszántából tette-e. A kritikai kiadás azóta sem jelent meg, 1965-ben a Napsugár című gyereklap azonban tényleg kiadta két rövid népmesefeldolgozását. Édesapám így írt erről a naplójába: „Jön a postás. Hozza a Napsugarat is. Benne a kis román mesém. Kicsi, de hány év óta az első írásom? A képek? Nem nagyon tetszenek. S a szöveg? Nem javítottak rajta!” (1965 július 15.)
A NAPSUGÁRBAN MEGJELENT NÉPMESEFELDOLGOZÁSOK
„Tamás” kivezetése az ügynökhálózatból
A jelentések főtémája mindvégig Ősz János maradt, néhány mellékinformációval fűszerezve, amelyek az „objektum” lelkiállapotáról, anyagi helyzetéről szóltak, valamint néhány melléktörténettel, mint például azzal, amelyikből kiderül, hogy édesapámtól Gál Gábor özvegyéhez hasonló módon vonták vissza az útlevelét, és így megakadályozták azt, hogy Magyarországra utazhasson. A jelentéseket közösen állíthatták elő, „Tamás” és a tartótisztje (aki többnyire Crețu kapitány volt). „Tamás” beszámolói jellegzetes szekusnyelvezeten fogalmazódtak, hol első személyben, hol harmadik személyben. A dossziéba gépelt formában, illetve a Crețu kézzel írott másolataiban kerültek bele.
1965 május 20-án az ügynök lakásán lejátszódott találkozáson Dumitrașcu Nicolae ezredes is részt vett. Az ezredes ekkor közölte, hogy „Tamást” készülnek kizárni a hálózatból, mivel „őszintétlen” a szervekkel szemben. A kivezetést fokozatosan kellett lebonyolítani, ami azt jelentette, hogy „kisebb jelentőségű” ügyekkel és „dezinformációs” feladatokkal kellett megbízni. „Tamás” és a dosszié 64. oldala szerint több más ügynök kivezetése egyébként egybeesik azzal az időszakkal, amikor Gheorghe Gheorghiu Dej halála után Ceaușescu átvette a hatalmat és elkezdte újjászervezni az apparátust.
„A találkozás alkalmával DUMITRASCU N. Ezredes elvtárs azt az utasítást hozta, hogy állítsák ki a formanyomtatványokat az ügynöknek a hálózat elhagyására mivel nem volt becsületes a szerveinkkel szemben.
Lépések: Ki lesznek állítva a formaságok az ügynök kizárására – a kapcsolatot nem fogják egyből megszakítani, hanem fokozatosan kisebb jelentőségű és dezinformációs megbízatásokat fog kapni.”
A Tamás fedőnév a jelentéseken kívül még egyszer fordul elő a dossziéban, „Both Pál” egyik ügynöki jelentésében. „Both Pál” a valószínűleg Majtényi Erik kolozsvári látogatásáról számol be, és mivel a történetben szó esik édesapámról is, a jelentés egyik másolata az ő dossziéjába is belekerült. Azt mondja ebben a sztoriban „Both Pál”, hogy a megfigyelt személynek (aki valószínűleg Majtényi Erik), üldözési mániája van, azt gondolja, lépten-nyomon figyelik. Az egyik spicli bizonyára édesapám lehet, állítja Majtényi, másképp nem tudja megmagyarázni, hogy nem sokkal azután, hogy egyik ismerősének telefonon bejelentette az érkezését, édesapám megjelent nála. „Both Pál” ügynök a történet szerint megnyugtatta, hogy édesapám nem besúgó, csak „fanatikus nacionalista” és „szinte pszihopata”. Későbben Lászlóffy Aladárral találkoztak a Pescăruș nevű kocsmában. A jelentéshez fűzött utóiratában Florian Oprea megjegyzi, hogy „LASZLOFFI ALADAR a mi TAMAS ügynökünk” („LASZLOFFI ALADAR este ag. nostru TAMAS”). Florian Oprea egyik regényét „Jogos önvédelem” címmel egyébként Lászlóffy Aladár fordította le. Kiadták 1976-ban.
„BOTH PÁL” ÜGYNÖKI JELENTÉSE EGY KOLOZSVÁRI LÁTOGATÁSRÓL
A TAMÁS FEDŐNEVŰ ÜGYNÖK JELENTÉSEI
1. JELENTÉS (105. OLD.)
- Forrás : ”TAMAS”
- A találkozáson részt vett
Oprea Florian főhadnagy
- 1963. november 18. napon -
JELENTÉS
KONCZEI ADAM, a Kolozsvári Nyomdavállalat korrektora 1958-ig a tanügyben dolgozott (a Gyergyói rajonban). Akkor a Magyar Népköztársaságban lefolyt ellenforradalom és NAGY IMRE kivégzése kapcsán folytatott politikai viták alapján kizárták a tanári karból.
Ez a KONCZEI régóta folklórral és népi alkotások gyűjtésével foglalkozik. Ezzel kapcsolatban gyakran jelentkezett különböző kiadóknál és a folklórintézetben, hogy felajánlja a munkáit. A leggyakrabban a folklóranyag SZERKESZTÉSÉVEL ÉS VÁLOGATÁSÁVAL FOGLALKOZIK, illetve foklorisztikai tanulmányokat ír. Az egyik legérdekesebb témája az OSZ JANOS irodalmi örökségével kapcsolatos, aki egy neves múltbeli folklorista. Ő, KONCZEI, elmesélte _____ hogyan jutott a becsomagolt kéziratok nyomára, egy padláson, és hogy fel akarta dolgozni az anyagot, hogy átadja a kiadónak az illető szerzőt kritikai kiadásra. A forrás nem ismeri ennek a könyvnek a további sorsát, amelyik még nem jelent meg.
”TAMAS”
Megjegyzés. KONCZEI ADAM ellenőrző megfigyelés alatt áll.
Feladatok: Az ügynöknek nincs lehetősége KONCZEI ADAMról informálni. Meg fogja állapítani, hogy az objektum nem közli-e a saját eredeti kézirataként OSZ JANOS írásait.
Lépések: ”BOTH PAL” ügynöknek az objektum felé irányítása.
Oprea Florian főhadnagy
2. JELENTÉS (96. OLD.)
Forrás: Tamas
Crețu Ioan főhadnagy
1964 június 26, 9.oo óra
Másolat
Jelentés
Egy barátom a következőket mondta el egy Konczei Adammal folytatott beszélgetéséről. Nincs megelégedve a munkahelyével és a nyomdában folytatott tevékenységével. Úgy gondolja, hogy az idejét fecsérli ahelyett, hogy a folklórral foglalkozna. Ismételten ígéreteket kapott a Foklórintézettől az Akadémia Fiókintézetétől, hogy át fogják helyezni, csak addig végezze nyugodtan a munkáját a jelenlegi munkahelyén. Az ebben az irányba folytatott kutatások alapján: [....] azért tett neki ígéretet, hogy megszabaduljon a mindennapos látogatásoktól. Konczei azt állítja, hogy a legnormálisabb az volna, ha otthagyná a munkahelyét, de nincsenek anyagi lehetőségei. Egyébként [...] nincs ideje, hogy kedvenc kutatásaival foglalkozzon, mivel ő évek óta Osz Ianos mesegyűjtésének a kéziratával foglalkozik, aki ismert folklorista a múltból. Ez a nagyon gazdag kézirat az ő Osz Janosról végzett kutatásai nyomán jutott a tulajdonába. Azóta sikerült lemásolnia ezt a kéziratot, amelyik nagyon rossz állapotban van. [...] nem sikerült összeállítania a [...] anyagot és [....] azt magyarázván, hogy az ilyen kiadásokat el kell látni egy ilyen melléklettel. Ami az anyag kiadását illeti, a következő lehetőségek vannak
97
Az irodalmi kiadó kolozsvári szerkesztősége, amelyet _____ vezet, tárgyalt Könczeivel és beleegyezését adta egy Osz Ianos kötet kiadásához, amelyik a legszebb meséket foglalja magába, anélkül, hogy kritikai kiadásról lenne szó (tudományosan, folklorisztikailag gondozva). A kiadó azt állítja, hogy a kritikai kiadás nem talál a profiljához. Konczei azt mondja, hogy ez egy összetett anyag, amelyik méltó a kritikai kiadásra. A forrás azon kérdésére, hogy mit fog tenni, ha egy ilyen anyag nem úgy lesz megszerkesztve, ahogy ő óhajtja, azt a választ adta, … amiből a következők derültek ki. Az anyag érdekelné a MNK kiadóit, viszont ő szégyennek tartja, hogy egy olyan anyagot, amelyet itt is ki lehetne adni, máshol adjanak ki.
Ami az állapotát illeti, megállapítottam, hogy ideges és fáradt, nagy kedve lenne a fentebb említett munka végzésére és úgy tartja, hogy a kézi munka, az üvegcímkék vágása kimeríti az erejét. Azt mondja, hogy valahányszor az eszébe jut az Osz Ianos ügy, ideges lesz.
Arra a kérdésre, hogy elrendeződött-e a múltbeli ügye, így válaszolt. Hogy hogy elintéződött, hát lehet tudni. Egyeseket letartóztatnak, és aztán alkalmaznak, másokat nem tartóztatnak le, és méfsem alkalmaznak sehol.
98
Egy karakterisztikus kijelentése: a folklórintézetről és a kiadóról kialakított véleménye. Ha valamilyen dzsungelben élnénk, mint indiánok, nemzetközi küldöttségek jönnének hozzánk, hogy elemezzenek egy ilyen gazdag folklórkincset. De itt a civilizáció és a [technika] közepében évek óta nem lehet kiadni.
Kolozsvár 26 VI 1964 Tamas
A Konczei akcióhoz
3. JELENTÉS (94. OLD.)
Forrás: Tamas
Crețu Ioan
1964 július 3. 9.00 óra
Jelentés
A forrás azt hallotta Konczei A.-ról, hogy 1944-ben a csapataink Németországba deportálták. Konczei abban az időben középiskolás volt. Sok olyan tanulót elvittek, mint amilyen ő volt. Ezt a történetet Szőcs István mesélte, aki az UTUNK-nál szerkesztő és szintén marosvásárhelyi, ahol Konczei is tanult. A német Halle városában volt, ahol egy gyárban dolgozott.
Negatív részleteket nem mesélt. Azt mondja, hogy egyszer látta. [?]
Kolozsvár, 1964 július 3.
Tamas
Egy példányt a Konczei akcióhoz
4. JELENTÉS (92. OLD.)
- Forrás: ”TAMAS”
- A találkozáson résztvett
Crețu Ioan kapitány
- 1964 október 1. napján 16. órakor
az ügynök lakásán akció
JELENTÉS
A folyó év szeptember 29-én KONCZEI ADAM-mal folytatott beszélgetés során szóba került a munkája, amelyiken dolgozik. A forrás látta a népmesegyűjtemény anyagát, amelyik példás rendbe volt szedve, nyomdai előkészítésre. Lehetőségem volt arra, hogy kialakítsak egy elképzelést arról a tudományos módszerről és apparátusról, amelyikkel KONCZEI ehhez a témához közeledik. Megállapítható, hogy szakmai szempontból a legnagyobb lelkiismeretesség jellemzi. A munkájának a végén jár, de valahányszor szóba kerül, KONCZEI elszomorodik és elkezd panaszkodni.
Megmutatta a fizetésborítékját, amelyikben 198 lej volt. Azt mondja, hogy nem tud megélni két gyerekkel 5-600 lejből. A felesége szintén diplomás és nem kapott állást. Azokra a kérdésekre, hogy mi ennek az oka, nem válaszol. Általában nagyon rapszódikus és ideges, nehezen téríthető el a következtetéseitől. Azt mondja, hogy a megnevezett napon még idegesebb és kétségbeesettebb, mert feliratkozott a Tartományi Néptanácshoz (MIHALCEA elvtárshoz) kihallgatásra de tudja, hogy semmit sem fog elérni. A beszélgetések során még kifejtette, hogy elveszítette az illúzióit és hogy lassan lassan felörlődik ebben a nyomdai munkában, amelyik mellett nem tud tudományos tevékenységet folytatni, amely feltételezné, hogy bukaresti, marosvásárhelyi és budapesti könyvtárakban kutasson, és a nemzetközi folklórkatalógust tanulmányozza. Még azt mondta azelőtt, hogy […] el kellene mennie más tájakra”.
Negativista politikai kirohanásai nem volt a beszélgetések során. Végül is arra a konklúzióra jutott, hogy újra felveszi a kapcsolatot a kiadóval és hogy befejezi az anyagot.
Arról is érdeklődött, hogy hogyan lehetne a gyereksajtóban meséket, koreográfiákat, közölni stb.-
”TAMA”.
Megjegyzés . A jelentés KONCZEI ADAM esetét taglalja, aki személyi megfigyelés alatt áll.
Feladatok: Az ügynöknek azt a feladatot jelölték ki, hogy egyelőre továbbra is azokról a folklóranyagokról beszélgessenek, amelyeket szándékszik kiadni és amelyek az ügynököt is érdeklik, és utána terelje a beszélgetést arra, hogy hogy sikerült az anyagot összegyűjenie, amikor el van foglalva a munkahelyével.
Lépések: A jelentést az akció keretében lesz feldolgozva.
Crețu Ioan kapitány
2 pl./C.M.
5. JELENTÉS (90. OLD.)
- Forrás: ”TAMAS”
- A találkozáson résztvett
CREȚU IOAN kapitány
- A találkozásra 1964 szeptember 1-én
került sor 16 órakor a ”Racoviță” házban akció
JELENTÉS
Miután újra felvette vele a kapcsolatot, a forrás 1964 szeptember 24-én beszélt KONCZEI ADAMMAL.
A beszélgetésben, amelyiknek a témája az a munka volt, amelyet KONCZEI évek óta szerkeszt, valamint a szakmai helyzete és a munkahelye, KONCZEI visszatért arra, hogy kifejezze az elégedetlenségét, hogy egy olyan munkahelyen kell dolgoznia, amelyik semmilyen szempontból nem talál a képességeihez és folklorista célkitűzésihez. Újból kijelentette, mint korábbi beszélgetésekkor, 1964 nyarán, hogy az ő helyzete kétségbeesjtőbb, mint a ”börtönviselt embereké”, mivel aki kiszabadult, kapott normális munkahelyet, és ő évek óta nem tud elfogadható munkahelyhez jutni. Ezzel kapcsolatban elmesélt egy esetet: KONCZEI-nek a /folklórintézet főnöke/ esetleges alkalmazásáról lévén szó a következőket mondta: Már van három magyar posztom, kell egy román posztot kérnem. Ebbe az irányba is úgy érzi, hogy az út lezárult előtte. Még azt mondta, hogy szeretné, ha egy „normális” munkát kapna, és engednék, hogy elmenjen a szeme világába. Kérted te ezt a dolgot? Kérdezte a forrás. A válasz az volt, hogy nem.
Azzal az anyaggal kapcsolatban, amelyiket szerkeszt, nagyon keveset mondott, bizonyos anyagi és idő-problémákra utalván.
Amikor a KONCZEI ügyben konzultáltam az irodalmi kiadóval (a kolozsvári szerkesztőséggel), megtudtam, hogy a kiadó évek óta minden tervbe beilleszti az említett munkát, de a szerző nem jelentkezik. Nem kapott más segítséget a részükről, de bármikor készen állnak arra, hogy lektorálják a KONCZEI munkáját, ha átadja a kéziratot.
TAMAS
Megjegyzés. A jelentés KONCZEI A.-ot tárgyalja, akit ellenséges nacionalista megnyilvánulásokért tartunk megfigyelés alatt.
Feladatok: Az 1964 október 30-i jelentésben jelöltük ki, amelyiket ezzel a jelentéssel együtt vettünk fel.
Lépések: A jelentés az akcióban lesz feldolgozva.-
CREȚU IOAN kapitány
2 pl./BD
6. JELENTÉS (85. OLD.)
Forrás: Tamas
Crețu Ioan kapitány Másolat 2 pl
1965 április 29. 8.30 óra
Az ügynök lakása
Akció
Jelentés
1965 április 25-én a forrás találkozott KONCZEI ADAM-mal és feleségével a Dr. Groza P. utcán. A forrás azt mondta Konczeinek, hogy szeretne vele beszélni valamelyik nap. Konczei mondván, hogy ezekben a napokban éjjeli szolgálatot teljesít, április 28-án 13 órára hívta magához, mivel egész délelőtt alszik. Azt mondta, hogy nagyon fáradt.
A rögzített napon a forrás felkereste otthonában, de nem volt otthon, a szomszédok információi szerint. A függönyök el voltak húzva és több próbálkozás után sem nyitott senki ajtót.
Beszámolója szerint egy könyvön dolgozik, amelyik Ősz János foklórgyűjtéseinek van szentelve. A forrás azzal a pretextussal fogja keresni, hogy érdeklődjön ennek a munkának az állapotáról, amelyiket Konczei évek óta készít elő, de az anyagi gondjainak ürügyén [...] halogatja az átadását a kiadónak.
A tavaly nyáron Konczei az ezzel a munkával kapcsolatos beszélgetéseiben arra utalt, hogy nincs megelégedve a kiadónak a terveivel kapcsolatos pozíciójával és úgy tette fel a kérdést [...] hogy a munkát a M[agyar]N[ép]K[öztársaságban] lehetett volna kiadni.
1965 április 29. Tamas
A jelentés egyik másolatát az akcióban fogják feldolgozni. Az ügynök keresni fogja az alkalmat, hogy Konczeivel beszéljen.
Crețu. I. kapitány
7. JELENTÉS (84. OLD.)
- Forrás: ”TAMAS”
- A találkozáson résztvett
Crețu I. kapitány
- A találkozásra
1965 V. 7-én. került sor 11 órakor az ügynök lakásán
JELENTÉS
Folyó év május 5-én a forrás ellátogatott KONCZEI ADAM-hoz, és elbeszélgetett a KONCZEI házaspárral.
A KONCZEI házaspár ugyanabban a lakásban lakik – 1 szoba, konyha, két gyermekükkel. A felesége, TOLNA EVA,jelenleg helyettesít valakit a Kolozsvári Tankönyvkiadónál, úgyhogy pillanatnyilag a házaspár anyagi gondjai úgy tűnik, megoldódtak, de elmesélték, hogy nagy aggodalommal néznek a jövő elé, mivel a helyettesítést nem hosszabbították meg a helyettesített személy hiányzásának egész időtartamára.
A beszélgetések során a következő problémákat érintették:
KONCZEI felesége nemrég útlevéllel a Magyar Népköztársaságban volt, KONCZEI elmesélte, hogy ő is megkapta az útlevelet, de „úgy járt, mint GALL GABOR özvegye”, azaz utóbb visszavonták. A részletekről így számolt be: a munkahelyén felkereste egy fiatalember, akiről azonnal tudta, hogy belügyes, és aki egy nagyon gyenge ürüggyel visszakérte az útlevelet. Azután kérvények, kihallgatások következtek, de a mai napig nem kapott pontos választ.
Ami a felesége útját illeti, felvette a kapcsolatot néhány ismerőssel a budapesti néprajzi intézetből. Ezzel az alkalommal KONCZEI tisztázta, hogy milyen elintéznivalói vannak a Magyar Népköztársaságban. Arra a kérdésre, hogy nem szeretné véletlenül magyarországon kiadni a könyvet, azt válaszolta, hogy nem, de az Ősz János kiadatlan anyagának egy része a budapesti folklórintézetekben található meg, és neki föltétlenül tanulmányoznia kell ezeket az amnyagokat ahhoz, hogy itthoni munkáját befejezze.
Arról, hogy milyen anyag található nála, azt közölte, hogy ezek népmesék, nagyrészük hosszú ciklusokban, amelyeket Ősz János gyűjtött.
A terveiről azt mondta, hogy egy néprajzi tanulmányon dolgozik, szabad idejében az Egyetemi Könyvtárba jár. És ha a felesége megkapja a fenntebb említett állást, akkor három hónapra otthagyja a nyomdát, és akkor be tudja fejezni az Ősz János dolgozatot.
A lelkiállapota változatlanul pesszimista, azt mondja, hogy állandóan fáradt, és meg lehet állapítani, hogy ideges, ami valószínűleg a lelkibeállítottsága miatt van.
TAMAS.
Megjegyzés. A jelentés KONCZEI ADAM-ról szól, aki nacionalista megnyilvánulásokért áll megfigyelés alatt.
Feladatok: Az ügynököt arra utasítottuk, hogy amikor a legközelebb találkozik, azt is tudakolja meg, hogy mit gondol az objektum arról, hogy mi az oka annak, hogy visszavonták az útlevelét. Ugyanakkor beszélgessen vele a kolozsvári kapcsolatairól és barátairól, mert valószínű, hogy ezek tudnának segíteni neki, hogy a folklórintézetbe kerüljön.
Lépések: az objektumra fogjuk irányítani DENES ügynököt, hogy megállapítsuk, milyen magatartása van a munkahelyén. A jelentést az akciódossziéban fogjuk feldolgozni.
Crețu I. Kapitány
8. JELENTÉS (81. OLD.)
- Forrás: ”TAMAS” M Á S O L A T
- A találkozáson részt vett ___ sz. példány
Dumitrașcu N. Ezredes elvtárs
- Dátum: 1965 20.05.
- Óra: 8,15
- Az ügynök lakása
JELENTÉS
1965 május 19-én a forrás felkereste KONCZEI ADAM-ot a lakásán. Ezzel az alkalommal KONCZEI közölte, hogy a folklorisztikai dolgozattal jó ritmusban közeledik a befejezés felé.
Szintén ebből az alkalomból, lévén szó a folklórgyűjtésekről és a parasztságról, KONCZEI megkérdezte, hogy tudja-e a forrás, hogy a parasztságnak mi a véleméne a legújabb pártrendelkezésekről a mezőgazdasági felvásárlási árakkal kapcsolatban. Aztán a visszafordított kérdésre azt a kijelentést tette, hogy szerinte ez egy nagyon jó és időben tett lépés, amely sokat fog használni a parasztságnak.
A beszélgetés csak néhány percet tartott. A megnevezett személy lelkiállapota kiegyensúlyozottabbnak tűnik.
Kolozsvár 1965.V. 20 aláírás ”TAMAS”
Megjegyzés: A jelentés KONCZEI ADAM ügyét taglalja, akinek személyi megfigyelési dossziéja van.
Feladatok:
Az ügynök azt az utasítást kapta, hogy a KONCZEI-vel folytatott jövőbeli beszélgetéseken állapítsa meg, hogy milyen úton próbál hozzájutni a dolgozatához szükséges információkhoz, és hogy milyen személyekkel kíván kapcsolatra lépni a Magyar Népköztársaságból.
Lépések:
A találkozás alkalmával DUMITRSASCU N. Ezredes elvtárs azt az utasítást tette, hogy állítsák ki a formanyomtatványokat az ügynöknek a hálózat elhagyására mivel nem volt becsületes a szerveinkkel szemben.
Lépések: Ki lesznek állítva a formaságok az ügynök kizárására – a kapcsolatot nem fogják egyből megszakítani, hanem fokozatosan kisebb jelentőségű és dezinformációs megbízatásokat fog kapni.
Crețu I. kapitány
9. JELENTÉS
Forrás Tamas
Crețu Ioan kapitány
1965 VI. 12. 9.30
- az utcán -
Jelentés
1965 június 2-án a forrás találkozott KONCZEI ADAM-mal, otthonába látogatva. Konczei éppen az Ősz Jano kéziratán dolgozott és azt a kijelentést tette, hogy az utóbbi időszakban többet dolgozik, és reméli, hogy őszig befejezi a munkáját.
Időközben KONCZEI két mesefeldolgozást írt, egy románt és egy magyart a Napsugár újság számára, ahol ezek megjelenésre várnak. Ez a tény is serkentőleg hat Konczei lelkiállapotára.
Ennek a rövid beszélgetésnek a kapcsán Konczei az Ősz anyag feldolgozásáról beszélt, valamint a már ismert családi gondjairól.
Kolozsvár 1965 VI. 9 Tamas
KONCZEI ADAM személyi megfigyelés alatt áll.
Feladatok: Nem állapítottunk meg, mivel ez őszintétlen volt és kizártuk az ügynökhálózatból.
Lépések: A jelentés az akcióban lesz feldolgozva.
Crețu I. kapitány
2008. január 14., 22:26
Feltettem már az előző bejegyzéshez is, de gondoltam mivel a témához kapcsolódik, ide is felteszem.
Szöget ütött a fejemben a “LASZLOFI ALADAR fost agent al organelor noastre cu numele conspirativ ”Tamas”” üggyel kapcsolatban valami.
Édesapám – Toró T. Tibor – dossziéját vizsgálva, amennyiben emlékezetem nem csal, nem akadtam egyszer sem olyan esetre, hogy a sekus tiszt hivatkozzon az ügynök nevére és fedőnevére is. Sőt általában csak a fedőnévre hivatkoztak. Továbbá logikátlannak tűnik, hogy mindkét név megjelenjen, hiszen ezzel a fedőnév szükségtelenné válik.
Ugyanakkor, nem kellett volna a név – a többi névhez hasonlóan – kihúzva megjelenjen, addig amíg a CNSAS hivatalosan dekonspirálja Tamas ügynököt?
Egy másik gondolat, nagytatámtól tudom, hogy Lászlóffy Aladár valamikor a hatvanas években párttitkár volt. Egybeesik-e a két periódus – látom ez a bejegyzés Tamas ügynök jelentéseit tárgyalja. Mert ha igen, akkor nem valószinű, hogy egy és ügyanazon személyről beszélünk, mert tudtommal funkcióban levő személyt nem lehetett beszervezni.
2008. január 14., 23:46
Akkor én is idemásolom a válaszomat. Várom a további hozászólásaidat.
Szia, Tibi,
valóban, az én tapasztalataim szerint is az ügynököket általában a fedőnevükkel emlegetik a dossziékban. Az általam közölt irat egy belső utasítás, amelyik benne maradt a dossziéban, valószínűleg azért, mert – legalábbis úgy tűnik – ez a dosszié teljes (azaz nem “fésült”). Ha majd lesz időd elolvasni a következő bejegyzést, láthatod, hogy mégegyszer felbukkan a “Tamas” fedőnév beazonosítása.
Hogy miért nem húzták ki, mielőtt nekem megmutatták volna? Az egyik CNSAS-ban dolgozó asszisztens szóbeli közlése szerint csak az iratokban szereplő nem közvetlenül érintett civil személyek nevét kell kihúzni. Hogy az ügynökök ebből a szempontból milyen kategóriába tartoznak (azaz, hogy a CNSAS-nak védenie kell-e a valódi identitásukat), kérdés. Lehet, hogy az, aki ezzel a dossziéval dolgozott, úgy döntött, ilyen kontextusban nem kell kihúzni a valós neveket. Meg kellene kérdezni a CNSAS-t.
(Egyébként a nevek kihúzása nagyon következetlenül történik, sok példa van rá, hogy ugyanabban a dokumentumban hol kihúzzák, hol benne hagyják a valós neveket.)
Azt nem tudom, hogy Lászlóffy Aladár mikor lett párttitkár. Nem tudod, hol lehetne ennek utánanézni?
Szeretettel üdvözöllek, Csilla
2008. január 15., 02:57
Igen, az eredeti hozzászólásban benne is volt, hogy kétszer is bennemaradt a hivatkozás, de valamilyen oknál fogva még feltöltés előtt eltünt a szöveg. Az újraírt változatba pedig már elfelejtettem beírni.
Amúgy számomra a legnagyobb meglepetés a rendszer működésével kapcsolatban – itt is, meg az édesapám dossziéjában is – éppen ezeknek a belső utasításoknak a logikussága volt. Főleg az a rész, ahol megállapítják a következő feladatot az ügynököknek, sok esetben pontos kérdéseket írva elő nekik.
2008. január 15., 17:48
Nem vagyok nagy Lászlóffy-párti, de elnézést: mi rosszat tett jelentéseivel ez az ember Könczeinek?
2008. január 15., 18:35
Mindezekből az derül ki, hogy a “Tamas” fedőnevű ügynök inkább segiteni próbált Könczeinek, olyan embernek jelenitve meg őt, akit nem foglalkoztatnak nacionalista eszmék, csupán a tehetségének és érdeklődésének megfelelő munkakört szeretne. Persze, hogy zavarta a szekus-mókusokat az, ha a jelentésekben nincsen zaftos cucc. Szerintem a mércét Madách szavai képviselik: “…ember lenni minden körülményben”. A legemberebb az volt ebben az időszakban aki visszautasitotta az együttműködést. De szerintem az is helyesen járt el, aki formálisan vállalta a besúgást, de csupán felhasználhatatlan dolgokat jelentett.
A Tamas – Lászlóffy Aladár azonosságot illetően felmerűl az alapos gyanú, azonban ez nem jogosit fel senkit sem arra, hogy kész tényként kezelje. Meg is értem Lászlóffy felháborodását. Azért viszont nem kellene csúnyán beszélni ….
Nekem nagyon is szimpatikus Könczei Csilla tevékenysége. Obijektiv tényfeltárást folytat. Az internetezők többsége fiatal, aki az átkos idején még meg sem született, vagy nagyon kicsi volt és igen is meg kell ismernie azt az időszakot, amikor a történelem formálta az emberek jellemét.
Az igaz, hogy az ügynöki múlt kiderülése nem változtat az életművön, viszont hozzásegit bizonyos művek értelmezéséhez. Például a romániai magyar adás szerkesztői nagyon találóan illesztették a Szilágyi-ügyhöz az Alulirott cimű verset.
2008. január 16., 09:12
Na idefigyeljenek, emberek.
Szánalmasan nevetséges, vagy nevetségesen szánalmas, de mindenképp hűen tűkrözi a kisebbségi lét tragikomikumát az, amit itt folyik.
Persze, hogy fontosak ezen adalékok a diktatúra működésének megértésehez, ahogy Bottoni mester beírta a másik posthoz. Meg teljes mértékben érthető és tisztelhető a Könczei család vágya, hogy megtudják, kik segédkeztek több-kevesebb sikerrel az ő életük tönkretevéséhez.
De vegyük már észre, hogy amit tényfeltárás címén művelünk – nyilván nem Könczei Csilla hibája, hogy pillanatnyilag mások nem követik példáját – nem más, mint a saját kultúrális elitünk kicsinálása.
Legyünk észnél: nem ezek az emberek – Szisz, Xántusz, Lászlóffy stb. – csinálták a diktatúrát. Résztvettek benne, persze, de az ő szerepük nagyjából kimerült egymás asztal alatti elegáns kicsinálásában. Hogy cinikusan plasztikus legyek: a kicsi szemétdombon a sok kis irigy kakas jól bepusszantotta egymást a szekunál, aztán várjad komám, amíg publikálsz, elérsz te valamit (meg rá is tudták venni némi meggyőző munkával a gyengébbjét, hogy jobban jár, ha kollaborál). Most más istenjárás van, nem pusszantásnal, hanem pályázati pénzek elosztásával, nívódíjakkal stb. játszák a kirekesztősdit.
Szóval nem ezek az emberek voltak a főgenyák, ugyebár, miközben kétségtelen, hogy egyéni sorsokat tettek tönkre. Mert még senki sem bolygatta meg a megyei vagy tartományi párttitkár elvtársakat, a kb tagokat, a KISZ-es vezetőket, a szeku és milícia számtalan hajdani (és bizonyára néhány túlélő dínó!) magyarajkú aparatcsikját.
Ők, illetve családtagjaik, leszármazottjaik, átmentve a korábbi vagyoni és kapcsolati tőkéjüket ma már köztiszteletben álló helyi és központi vezetők, képviselők, tanácstagok, ügyvédek, üzletemberek stb. Felteszem, térdüket csapkodva röhögnek a blogkommenteket olvasva azon, hogy megyünk ölre mi Szisz meg Lászlóffy miatt.
Jézusmária, tényleg ekkora barmok lennénk?
2008. január 17., 11:34
“Szóval nem ezek az emberek voltak a főgenyák, ugyebár” – csongi
De nem ám! Minap temették el a monostori temetőben UNGVÁRI JÓZSEF tartalékos ezredes elvtársat, a román nacionalista kommunista terrorszervezet egyik fő kolozsvári exorcizálóját.
Élt hetvenkét évet.
S mint tudjuk az élet a legnagyobb rendező, az temette el, a Zsoltárok 66, 8-13 verseivel az vigasztalta a családot, a volt kollegákat, tisztelőket és kiváncsiskodókat, akit hajdanán szorongatott Isten eme rettegett szolgája.
ui. csak odáig ne fajuljanak a dolgok, hogy a végén néhai Könczei Ádámon verjétek el a port! Azon ritka emberi, értelmiségi magatartásról tett tanúbizonyságot éltében és Erdélyben, amit a mai és a leendő erdélyi magyar nemcsak értelmiség, mint követendő példán elkontemplálhat.
A néplélektan törvényei kikövetelik a csodát, mai szóhasználattal a szenzációt, a hírt. De ne feledjük, Renan után szabadon: a csoda rendszerint a nézőközönség műve, nem azé, akinek tulajdonítják. A tragikomikus erdélyi létben belterjedző, kérődző, egyébként szánalmasan pózoló álentellektüeleknek figyelmébe ajánlanám, hogy a tényeket olyan okokkal köll magyarázni, amelyek arányosak velük.
2008. január 18., 19:43
Nem tudom mivel “eliteskedett” pl. Lászlóffy az utóbbi időben. Amennyiben viszont az akkori elit valamelyik tagjáról kiderül, hogy besúgott, hát az az ő pechje. Szerintem igen is folytatni kell a tényfeltárást, nem ajánlott szent tehenekre és tabukra hivatkozni. Persze, ugyanakkor meg kell tudni azt is, mi motiválta az illető cselekedeteit.
2008. január 18., 22:05
Elmondom még egyszer (utoljára), a gyengébbek kedvéért: az, hogy Könczei így, ebben a formában felpakolja az internetre az édesapja dossziéját, zseniális. A tragikomikus az, hogy más nem követi, és nem kerülnek elő az igazán nagy halak: akik akkor meghatározó genyák voltak, és most is azok (vagy csemetéik stb.). Viszont cserébe jót csámcsoghatunk a művészeinken. Szomorú. Ennyi.
2008. február 19., 09:30
etranger, bár nem ide tartozik, megdöbbent a hír, miszerint Ungvári ezredest “elszalasztottam”, sehogysem sikerült rátalálni idejében… Engem ő “fenyegetett” annak idején, gondoltam illik viszonozni… elég sok vért pi..káltam, mert nem voltam szófogadó.
Javasolom, hogy aki tehei, készítsen egy szekustiszt adatbázist, mert szerintem őket sem kellene kihagyni.
2008. február 26., 16:07
A szekuslajstrom valóban jó ötlet, a CNSAS honlapján, illetve az Academia Catavencuban már jelentek meg névsorok. Van tehát precedens. Csakhát lassan őrölnek a malmok. Tavaly októberben kértem a dossziémat, eddig semmi.
2008. április 22., 20:42
Kedves Csilla,
Fontosnak tartom mindazt, amit feltársz ezen a blogon, de jópár hónapja szünetelnek az új bejegyzések és a hozzászólások. Mi történt?
L. Ildikó