18. A „táncházkérdés megoldása”. A táncház, mint a „Művészet-ügy” („Cazul Arta”)

Alig lendültek bele a népek a táncolásba, a szeku máris azon kezdett gondolkozni, hogy hogyan lehetetlenítse el a táncházat. Ghiuruţan Traian kapitány, a III. Igazgatóság „speciális” (kémelhárító?) tisztje 1979 június 21-én terjesztette fel referátumát a „táncházkérdés” finalizálására tett javaslataival. A táncház a szeku számára egy megoldandó problémát jelentett. Úgy tűnik, mindvégig nem alakult ki egységes vélemény arra nézve, hogy a „Művészet-ügyet” („Cazul Arta”) hogyan is kell „finalizálni”: ismereteim alapján azt feltételezem, hogy az ellenőrzés, a befolyásolás, a kisajátítás, a társaság szétkergetése, megfélemlítése, szétbomlasztása, a táncházasok önkéntes vagy kitudja hogyan lejátszódó tömeges kivándorlása, mind-mind részei lehettek a stratégiának. Itt-ott, pédául Kolozsváron aztán eljutottak a „végső megoldáshoz” is. A kolozsvári táncházat 1984-ben beszüntették.

Szekus recept az „ügyek” besorolásához

Mihelyst megszületett „az ügy”, be kellett sorolni valahova. Az I/B osztályos bürokrata így gondolkozhatott: ha a mi kenyerünk az irredentizmus, nacionalizmus-sovinizmus, lássuk, mitől is irredenta, nacionalista-sovinista ez a „Művészet-ügy”. A recept rutinosnak tűnik. Először is végy

(1.) megbélyegzett személyeket…

Ha már adva vannak ugyanis olyan személyek, akiknek bejáratott megfigyelési dossziéjuk van a megjelölt témakörben, ráadásul papírjuk is van arról, hogy irredenták és nacionalisták, ez a „tény” nem szorul többé bizonyításra, hiszen a szeku által kiosztott billog egy életre szól. Az ilyen személyek puszta jelenléte önmagában is elég érvet szolgáltat arra nézve, hogy ahol ők megnyilvánulnak, az irredenta-nacionalista-sovinista-stb. szervezkedés. Könczei Ádám és Kallós Zoltán (aki a szövegkörnyezet és a múltismeret alapján a következő idézetben a kihúzott nevű személy lehet) a kolozsvári táncház központi figurái voltak, és ezenkívül megfeleltek ennek a követelménynek: a szeku által megbélyegzett személyek voltak.

A magyar nacionalisták problémájának vonalán végzett információszerző-operatív intézkedések sűrűbbé tételéből származó ellenőrzött adatokból kitűnik, hogy a kolozsvár-napoca-i magyar értelmiségi soraiból egyes reakciós elemek – akik mindannyian szerveink aktív feldolgozása alatt állnak vagy álltak, egyesek közülük egyenesen politikai és bűnügyi előzményekkel -, számos, a mellettünk élő magyar nemzetiség soraiból származó különböző társadalmi kategóriákból származó fiatalt – egyetemistákat, munkásokat, tanulókat, stb. – polarizálnak maguk köré, negatív hatást fejtvén ki rájuk. [...]

Ezeknek a tevékenységeknek a szervezői és mozgatói nevezett [KALLOS ZOLTAN] és KONCZEI ADAM, akik ezeket a kulturális helységeket „tribünként” használják nacionalista-irredenta eszméik propagálására.

(Din datele verificate obţinute ca urmare a intensificării măsurilor informativ – operative pe linia problemei naţionalişti maghiari rezultă că unele elemente reacţionare din rîndul intelectualităţii maghiare din Cluj-Napoca, – toţi lucraţi activ sau foşti lucraţi de organele noastre, parte avînd chiar antecedente politice şi penale -, polarizează în jurul lor numeroşi tineri, de diferite categorii sociale, din rîndul naţionalităţii conlocuitoare maghiare – studenţi, muncitori, elevi, etc. – exercitînd asupra lor o influenţă negativă. [...]

Organizatorii şi promotorii unor astfel de activităţi sînt numiţii: __________ 1) şi KONCZEI ADAM 2) care încearcă să folosească aceste lăcaşuri de cultură drept „tribune” pentru propagarea ideilor naţionalist-iredentiste.)

Másodsorban végy

(2.) kompromittáló adatokat…

Ha a táncházat az erkölcsrendészet ellenőrzése alá helyezték volna, valószínűleg azt rótták volna fel, hogy meglehetősen szabados szövegeket kajabálnak és énekelnek a népek táncolás közben. De a „referátumból” az derül ki, hogy a „Bodzafával” pédául nem volt semmi bajuk, pedig abban még az is benne van, hogy „a hasamon nem lehet, szűk a pinám megreped, heje-huja, haj…” Mivel a táncházat a Belső hírszerzés igazgatóságának irredentizmussal és nacionalizmussal foglalkozó alosztálya vette megfigyelés alá, a terhelő adatokat természetszerűen ebbe a kategóriába kellett elhelyezni. Lévén szó zenéről-táncról, a legegyszerűbb volt irredenta zenét keríteni. (Tudtommal az irredenta táncot még nem fedezték fel.)

Hallottam annakidején jártamban-keltemben, főleg falusi lakodalmakban egy-két irredenta nótát, főként hulla-részeg előadásmódban. Valamennyire ismerem tehát a repertoárt. A táncházakban azonban más nóták mentek. Voltak amolyan közösségi-szentimentális könnyezős hangulatok, ez igaz, ez hozzátartozott a táncházhoz, de én legalábbis nem emlékszem arra, hogy irredentául énekeltünk volna. Amolyan táncházas slágerekre hatódtunk meg, amelyeket, mint egy gyakran együtt bulizó társaság újra meg újra elővettünk, az unalomig, mondanám most, de akkoriban ezt másképpen éltem meg. „Királyfalvi nagy hegy alatt…”, „Megállj, megállj, te kis madár…”, „Haza is kéne már menni…”, „Erdély ország az én hazám…”, ilyenek jutnak eszembe.

„ERDELY ORSZAG AZ EN HAZAM”, mint irredenta nóta

Sláger volt az „Erdély ország az én hazám…”. Lehet, hogy a szövege némi nemzeti és lokálpatrióta érzelmekre apellált, és eredetileg valószínűleg a monarchia hadseregében szolgáló katonáknak az otthonmaradt szerető utáni kesergője lehetett, de hogy irredenta lett volna? Mivel ezt a nótát nem édesapámtól jegyezte le valamelyik informátor, elsődleges elemzése nem is szerepel a dossziéban, így nem tudni, hogy az illető hogy jutott a fentebb ismertetett értelmezésre a következő szöveg alapján: „Erdélyország az én hazám, nem Német-, oda vágyik az én szívem, míg élek, ott hagytam egy barna kislányt hervadni, azt szeretném csak mégegyszer meglátni.”

Sok ének, szövegében metaforákat használva, olyan nacionalista-irredenta eszméket ölel fel, a „haza” iránt érzett nosztalgia leple alatt, amelyek képesek felkorbácsolni a kedélyeket és amelyek a résztvevőket ellenséges megnyilvánulásokra indíthatják. Ebben a kontextusban megemlítjük az „ERDELY ORSZAG AZ EN HAZAM”-at, amelyik szövegében egyenes utalások történnek Románia területi egységének a revizionista megnyirbálására Erdély elcsatolásával és annak Magyarországhoz való ragasztásával.

(Multe din aceste cîntece, sub masca nostalgiei faţă de „patrie” şi folosind metafora, încorporează în textul lor idei naţionalist-iredentiste de natură să incite spiritele şi să-i antreneze, pe participanţi, la manifestări ostile. Menţionăm în acest context cîntecul „ERDELY ORSZAG AZ EN HAZAM” (Ardealul este patria mea) în al cărui text se fac referiri directe la ideea revizionistă de ştirbire a integrităţii teritoriale a României prin ruperea din teritoriul său a Ardealului şi alipirea acestuia la Ungaria.)

A táncház „beleltározása”

A szeku a saját működési logikáját vetítette rá a táncházra, amikor azt feltételezte, hogy az egész nem egyéb, mint egy olyan „fedőtevékenység”, amely a „magyar néptáncok elsajátításának és népszerűsítésének” a leple alatt nacionalista-irredenta megnyilvánulásokat szorgalmaz.

Ebbe az irányultságba helyeződnek bele elsősorban azok a tevékenységek, amelyek heti rendszerességgel folynak le, pontosabban csütörtökönként a monostori negyedi táncházban, és minden pénteken a Dobrogeanu Gherea utcai Vasutas klubban, ahol a „magyar néptáncok tanulása”, vagy a „magyar folklór népszerűsítésének” az ürügyén nagyszámú fiatal – minden alkalommal kb. 5o-6o személy vesz részt ezekben a tevékenységekben -, olyan nacionalista-irredenta megnyilvánulásokba bocsájtkozik, amelyek beszélgetések, illetve ilyen természetű énekek éneklésében testesülnek meg.

(În această direcţie, se înscriu, îndeosebi activităţile ce se desfăşoară săptămînal, respectiv în fiecare joi la casa de dansuri din cartierul Mănăştur şi în fiecare vineri la Clubul CFR din str. Dobrogeanu Gherea, unde sub pretextul „învăţării dansurilor populare maghiare” sau a „popularizării folclorului maghiar” un număr mare de tineri, – sînt prezenţi de fiecare dată la aceste activităţi cca. 50-60 persoane -, se dedau la manifestări de factură naţionalist-iredentistă, materializate atît prin discuţii cît şi prin cîntarea unor cîntece cu un asemenea caracter.)

A szeku módszertanához híven a besorolás után rögtön a totális ellenőrzése alá vonhatta a táncházat. „Beleltározta”, kik járnak oda, kik a szüleik, mikor és hol buliznak, kikkel, miről beszélgetnek, milyen zenéket muzsikálnak, énekelnek. Nem tudom, milyen zenei „szakértőkkel” dolgozhatott a szeku, mindenesetre az illető még a „Rákóczi marsot” is inkriminálta, lehet, hogy a névre való tekintettel, holott annak a zeneszámnak nem volt egyéb jelentése, mint hogy azzal szokták volt Széken berekeszteni a cigányzenészek a mulatságokat annakidején. A referátumhoz a 2-es, 3-as és 4-es mellékletek formájában csatolták a táncházasok névsorait („tabelul nominal, anexa nr. 2., 3., 4.), ezek a csatolmányok azonban az édesapám dossziéjában nem lelhetők fel, csak a rájuk való utalás maradt meg. Kipécézték a veszélyesnek ígérkező személyeket, a „lídereket”, hogy megfélelmítsék, elszigeteljék, vagy hiteltelenítsék őket, a táncházas fiatalok „megmentésére” pedig bevetették intézményes hálójukat.

Ghiuruţan javaslatai a „táncházkérdés finalizálására”

A „táncházkérdés finalizálásának” érdekében Ghiuruţan kapitány a következő utasításokra tett hétpontos javaslatot:

1. A Kolozs megyei kultúrbizottság teremtsen „megfelelő politikai hangulatot” a monostori- és a Vasas-klubban

2. A szeku hívja be és fenyegesse meg a véleményformáló személyiségeket

3. A táncházba járó személyek lajstroma alapján válasszanak ki minden karról két-három diákot, és állítsák őket elő negatív példaként saját szakmai közösségeikben

4. Az egyetem tanügyi személyzete és a KISZ tisztségviselői próbálják meg „jó útra téríteni” a lajstromban szereplő egyetemi hallgatókat

5. Az útlevélosztály büntesse meg a külföldi (magyar) állampolgárt vendégül látó táncházast

6. A kultúrbizottság diszkreditálja Kallós Zoltánt

7. A szeku szervezze be azokat a táncázasokat, akik készséget mutatnak az együttműködésre

Figyelembe véve ennek az ügynek a virulenciáját és méreteit, szükségesnek tartjuk egy olyan informatív-operatív eljárásegyüttes bevetését, amely más illetékes nevelési szervek közreműködésével együtt, végül a szóban forgó személyek ellenséges tevékenységének a semlegesítéséhez kell hogy vezessen, amiért is a Belügyi Minisztérium 000875/15.o5/1976 számú határozat előírásainak értelmében

JAVASOLJUK

1. A helyi párt- és KISZ szervezetek informálását, annak érdekében, hogy előírják a Kolozs megyei Kulturális és Szocialista Nevelési Bizottság számára azon lépéseket, amelyek szükségesek ezen megmozdulások eltiprásához, valamint ahhoz, hogy a monostori és a CFR Klubban folyó táncházak tevékenységeinek folytatásához megfelelő politikai hangulatot emeljenek a trónra.

2. Nevezett személyek egyéni figyelmeztetése a szerveink székházában. [A „szerk.” megjegyzése: azaz a szekun.]
a) KONCZEI ADAM, született 1926.06.01 (sic!) Küküllőváron, Fehér megyében, Andrei és Rozalia (sic!) fia, tanulmányok a Filológia karon, politikai hovatartozás nélküli, Cluj-Napoca, Petuniei 3. alatti lakos, a „Korunk” folyóirat dokumentaristája.
b) ________, született _______ _______, ____ megyében, ____ és ______ fia, _____, _______ ________ ____, politikai hovatartozás nélküli, _____ ___ ___ lakos.

3. Az 1-es mellékletben szereplő hallgatókat a saját kollektivitásukban történő megvitatás tárgyává tenni, kari, évfolyami vagy a tanulmányi csoport szintjén, a KISZ vagy a EKISZ vonalán.
Ahhoz, hogy ez a módszer hatásosabb legyen, úgy látjuk, hogy hasznos előzetesen 2-3 diák kihallgatásának jóváhagyása minden karról, akiket későbben példaként lehet használni ennek a lépésnek a megvalósításához.

4. A többi, ezekben a tevékenységekben résztvevő egyetemi hallgató pozitív befolyásolása a dékáni vezetés, az oktatási és a KISZ tényezők közreműködésével.

5. A B.M. Kolozs Megyei Felügyelőségének keretében működő útlevélosztály figyelmeztetve lesz ___ ben lakozó nevezett ______ tettéről, aki jogcím nélkül látta vendégül a referátumban említett személyt azért, hogy alkalmazzák a 225/1975 számú dekrétum előírásait.

6. A figyelmeztetések és a kihallgatások során, úgy mint a Kolozs megyei Kulturális és Szocialista Nevelés Bizottsága által megtett lépésekben ugyanakkor véghez vitendő _______ elszigetelése és diszkreditálása a követőivel szemben [mármint, hogy a szimpatizánsaival szemben].

7. Azoknak a bevonása a szerveinkkel való együttműködésbe, akik készen állnak arra, hogy ilyenszerű tevékenységekben tegyenek szert gyakorolatra.

(Avînd în vedere virulenţa şi amploarea acestui caz, considerăm necesară luarea unui complex de măsuri informativ-operative, care conjugate şi cu contribuţia altor organe educaţionale de resort, să ducă, în final, la neutralizarea acţiunilor ostile desfăşurate de cei în cauză, fapt pentru care, în conformitate cu prevederile ordinului M.I. Nr. 000875/15.o5/1976,

PROPUNEM

1. Infomarea organelor locale de partid şi UTC în ideea de a se dispune Comitetului de cultură şi educaţie socialistă a judeţului Cluj măsurile necesare pentru curmarea acestor acţiuni şi întronarea unei atmosfere politice corespunzătoare activităţilor ce se desfăşoară la casa de dansuri din Mănăştur şi Clubul CFR.

2. Avertizarea, în mod individual, la sediul organelor noastre a numiţilor:
a) KONCZEI ADAM, născut la 1.06.1926 (sic!) în Cetatea de Albă, jud. Alba, fiul lui Andrei şi Rozalia (sic!), studii Facultatea de filologie, neîncadrat politic, domiciliat în Cluj-Napoca, str. Petuniei 3, documentarist la revista „Korunk”.
b) ________, născut la _______ în _______, jud. ____, fiul lui ____ şi ______, _____, _______ la ________ din ____, neîncadrat politic, domiciliat în _____ str___nr.___.

3. Punerea în discuţia colectivelor din care fac parte, respectiv, pe facultăţi, ani sau grupe de studii, a studenţilor menţionaşi (sic!) în anexa nr. 1, pe linie de UTC. sau UASCR.
Pentru sporirea eficienţei măsurii, considerăm utilă aprobarea audierii, în prealabil a 2-3 studenţi de la fiecare facultate ce vor fi folosiţi apoi, drept exemple, în realizarea acestei măsuri.

4. Influenţarea pozitivă, prin conducerea decanatelor, a factorilor educaţionali şi UTC. din fiecare facultate vizată, a celorlalţi studenţi, participanţi la aceste acţiuni.

5. Va fi semnalată Serv. de pasapoarte, din cadrul Inspectoratului Judeţean Cluj al M.I. fapta numitului ________ din ____ de a fi găzduit, fără drept, persoana menţionată în referat, pentru aplicarea prevederilor Decretului 225/1975;

6. Atît prin discuţiile purtate cu ocazia avertizărilor sau audierea celor vizaţi, cît şi prin măsurile ce vor fi luate de Comitetul de cultură şi educaţie socialistă a judeţului Cluj se va urmări, totodată izolarea şi discreditarea lui _______ faţă de aderenţii săi ________.

7. Atragerea la colaborare cu organele noastre a celor dispuşi să se antreneze la asemenea activităţi.

DE ACORD: OFIŢER SPECIALIST III.
SEFUL SERVICIULUI I/B cpt. Ghiuruţan Tr.
lt. col. OPREA FL.

red. GT.
dact. RI
5 ex.
284/844
13.o7.79)

Bepillantás a szeku intézményes kapcsolatrendszerébe

„Ghiuruţan javaslatai”-ból az intézményes alá- és fölérendeltségi viszonyok hálója rajzolódik ki. A hét pontba szedett javaslategyüttes nyelvhasználatából kiderül, hogy melyek voltak azok az állami intézmények, amelyeknek a szeku utasításokat tudott adni. A szeku elsősorban a Kolozs megyei Kulturális és Szocialista Nevelési Bizottságot, és azon keresztül lefelé haladva az egyes kultúrházakat utasítja, de nem direkt módon, hanem a párton és a KISZ-en keresztül. A szeku „informálja” a pártot és a KISZ-szervezeteket, amelyek a maguk során utasítják s kultúrbizottságot arról, hogy hogyan „tiporják el” a nem megfelelő megnyilvánulásokat és hogy hogyan befolyásolják a politikai hangulatot.

De a szövegből arra következtethetünk, hogy a szeku az egyetemi intézményeknek is utasításokat adott, hol egyenesen a dékáni hivataloknak, hol az egyetemi KISZ-szervezeken keresztül a különböző szintű tanulmányi csoportok (vezetőinek), illetve más „oktatási tényezőknek” (lehet, hogy az egyetemen dolgozó bizalmi személyeknek?). A legsötétebb kép azonban a 6-os számú javaslatból sejlik fel, amelyik a Kolozs megyei Kulturális és Szocialista Nevelési Bizottságot lett volna hivatott diverziós feladattal megbízni, éspedig azzal, hogy járuljon hozzá Kallós Zoltán diszkreditálásához. A Kulturális Bizottság és a szeku viszonyáról talán Sigmond Istvánt kellene kérdezni, aki abban az időben a bizottság színházi szakfelügyelője volt, és akinek 1985-ben a táncház megszüntetése ellen írt folyamodványomat a kezébe adtam.

Referátum a “táncházkérdés megoldására” tett javaslatokkal:

5 válasz: “18. A „táncházkérdés megoldása”. A táncház, mint a „Művészet-ügy” („Cazul Arta”)”

  1. Vakarcs Szilad

    Jol tette volna Xantus is, ha lelepleze elott teszi meg interjujat. Ime, ezen az oldalon is van eleg sok kihuzott nev, mely mogott elo szemelyek rejtozkodnek. Elobb-utobb rajuk is feny derul. Aki regebb kem volt, az ma is hajlando megtenni, ugyancsak penzert.
    A leveltarosok kozott ma is vannak regi szekusok, akik megtesznek mindent azert, hogy akit nem kivannak feldobni, ne is tegyek meg. A bunreszes papok pedig mar reg visszairatkoztak a SRI+be hogy soha ne tudjanak meg semmi terhelo dologot az egyhazrol, de ez biztos a reformatus es a katolikus egyhazzal is megtortent.

  2. Könczei Csilla

    Egy technikai jellegű hozzászólásom lenne, Szilárd.

    A blogomon közölt szövegekben a kihúzott részek nem az informátorok konspiratív neveit rejtik el, hanem a történetekben szereplő személyek reális neveit, és más rájuk vonatkozó adatokat (lakcím, munkahely, beosztás).

    Ezeket a részleteket a CNSAS azért húzza ki, hogy védje a szóban forgó egyének személyi adatait. (Sajnos ezt az elvet nem mindig sikerül következetesen érvényesítenie.) A saját és a hozzátartozóid személyi dossziéjához való hozzáférhetőség jogán egyébként a CNSAS könyvtárában bármikor el lehet olvasni a teljes változatot, amelyikben a nevek nincsenek kihúzva. Ezeket a neveket az időm függvényében én ki szoktam jegyezetelni, és amennyiben úgy tekintem, hogy nyilvánosságra hozhatók, visszaírogatom a blogban közölt szövegekbe.

    Minden jót, Könczei Csilla

  3. Könczei Árpád

    Sokáig halogattam megszólalásomat, de most érkezett el az idő, hogy én is elmondjam véleményemet a szekuról és a besúgókról. Megjegyzem, egyrészt apám, a táncház, saját tevékenységem és személyem miatt is érintett vagyok, másrészt nem vagyok sem történész, sem politológus, stb., de van véleményem.

    Elkeserítő és felháborító.

    1945 után Európa keleti részén csalással, félrevezetéssel, hazugságokkal, fenyegetőzéssel, a szovjet-orosz tankok segítségével hatalomra kerültek a kommunista pártok, majd kiépült az egypártrendszer. Ezek a diktatúrák, hatalmuk megtartása érdekében – nem a haza iránti elkötelezettségből, hanem a saját hatalmuk örök időkre való megszilárdítása érdekében sürgősen létrehozták a politikai titkos rendőrségeket (KGB, ÁVH, Securitate stb.), amelyek mint állam az államban a megfigyelés, megfélemlítés, a terrorizálás különböző formáit a diktatúra fenntartására használták. Természetesen közben évtizedekig hazudták a testvériséget, az egyenlőséget. Amiket Orwell írt, mi saját bőrünkön tapasztaltuk.

    És mi történt 1989-90 után? Fábry Sándorral mondva „módszerváltás”. Romániában 1990 elején a „Temesvári kiáltvány” 8. pontja (nem tudom pontosan idézni, de a lényeget tudom) csak azt kérte, hogy a volt kommunista-szocialista hatalmi elit, a vezető nomenklatúra, tehát nem a mezei párttag, néhány évig, 10-20 évig(?), ne viselhessen közhatalmat, ne legyen választható. Emlékeim szerint a 8. pont nem akarta felköttetni a volt rendszer vezetőit, de akár mennyire is toleráns és emberbarát volt, nem lett belőle semmi – így következett a „rendszerváltás” után a reform-kommunista Iliescu elvtárs, Magyarországon Horn elvtárs és Gyurcsány elvtárs.

    Én azt gondolom és hiszem is, hogy nem tudtak mindenkit beszervezni, nem lett mindenkiből besúgó. És az a szomorú, hogy az úgynev. rendszerváltások után sem tudjuk mi lett a tartótisztekkel, azokkal, akik beszervezték, – megfélemlítéssel, fenyegetőzéssel vagy előnyök biztosításával – „szegény” besúgókat.
    Bennem felmerül az a kérdés is, hogy Xantus Gábor miért nem állt a nyilvánosság elé 1990 tavaszán, 1991-ben vagy 1992-ben? És a többiek?

    2007. november 3. Könczei Árpád

  4. etranger

    Ghiurutan ‘javaslatában’ (hetedik pont) figyelemreméltó, hogy a biroferencek KÉSZEN ÁLLNAK (DISPUSI) az EGYÜTTMŰKÖDÉSRE (COLABORARE) … nem a besúgás, nem a provokálás, nem az árulás, nem a karrier, nem a hazudozás, nem a képmutatás, nem a gyengeség, nem a xantusgáborok utólagos ottállottammáskéntnemtehettem-magyarázkodása, hanem a HITETÉS az Ügyben a BŰN…

  5. Epikurosz

    Jó napot/reggelt!

    Véletlenül bukkantam e blogra, és biztos roppant izgalmas, de tartalma sajnos nincs áttekinthetőbben strukturálva.

    Hiányolom a CNSAS elérhetőségének közzétételét. Engem érdekelne, hogy milyen módon tudna valaki érdeklődni, külföldről is, arról, hogy vannak, voltak-e róla megfigyelési dokumentumok.

    További jókat!

Válasz