Könczei Gizella alias Tolna Éva

Édesanyámnak saját számvetése szerint 26 intézményben volt állása. Többször maradt munkanélküli, és mivel végig helyettes tanárként foglalkoztatták, minden egyes nyarát létbizonytalanságban töltötte el: nem tudhatta, hogy ősszel fog-e tanítani, és ha igen, hol. Tizennyolc éves volt, amikor édesapámat először kitették az állásából, ekkor már egy éve együtt éltek. Huszonnégy éves korára két gyermek anyjaként családfenntartó lett. Menetközben elvégezte az egyetemet.

Fiatal nőként édesapám fatváját vetették ki rá is, eleinte legalábbis családi alapon nehezítették meg édesanyám életét. Közvetve neki is lakolnia kellett az édesapámnak tulajdonított „bűnök” miatt. Édesanyám „bűnhődése” azonban a sajátja volt, közvetlen és egyszemélyes. Őt hajigálták iskoláról iskolára, az ő telefonját hallgatták le, őneki nem adatott meg, hogy végleges tanárként építse a karrierjét. (Édesanyám az Iskoláról iskolára című könyvében írta meg zaklatott pályáját. Megjelent a T3 Kiadónál 2006-ban) Mint ahogyan édesanyámnak a neve is egyszemélyes volt. Bár Gizellának keresztelték és Könczei Ádám felesége volt, ő Tolna Évának nevezte magát. Ezt sokan nem értették, a postásoktól kezdve a szekusokig.

A teológiáról a szekura. Kik is döntöttek az életünkről?

„Könczei Gizella”, „Fordítás magyar nyelvből” („Traducere din limba maghiară”), ez áll a dossziémba pakolt román nyelvű életrajz fölött, amolyan kurta fejlécként. Mondom magamban, ezt már láttam valahol. Ez az önéletrajz ismerős nekem. Mutatom édesanyámnak… „Hát hogyne, ezt adtam be annakidején a kolozsvári református teológiára, igaz, hogy magyarul.” Mint mindennek, ennek is külön története van. Édesanyám életének jó része álláskereséssel telt el. Többnyire iskolákhoz pályázott, tanfelügyelőségeken ácsingózott, de volt, amikor rövid ideig elvetődött a Tanügyi Kiadóhoz, vagy a Süketnémák Intézetébe. De a teológia? Hogy jutott eszébe? Édesapám már több mint egy éve meghalt, amikor Vetési László felhívta édesanyámat, azzal, hogy magyartanári állást hirdetnek a református teológián. Írjon egy életrajzot, jelentkezzen. Több pénz, kevesebb munka, nyugisabb státus, miért ne próbálná meg, gondolta édesanyám.

Különleges életrajzot adott be édesanyám az „Egyetemifokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet Rektori Hivatalához”. Érezni rajta, hogy másképpen akart fogalmazni, mint amikor a szokványos beadványokon dolgozott. Mert a címzett ezúttal nem valamilyen iskolaigazgató, tanfelügyelő, párttitkár volt, egyszóval nem egy ellenséges hivatal, hanem valaki, aki „a mieink” közül való. Legalábbis édesanyám azt hitte. A beadvány a teológiáról ugyanis egyenesen a szekura jutott. A román nyelvű fordítást menetközben valaki az aláírásával hitelesítette. („Pentru conformitate: ss.”) Hogy kik és hol döntötték el, hogy édesanyámat ne vegyék fel a meghirdetett állásba, kérdés marad. Mint ahogyan sok más esetben is kérdés marad, hogy kik és hol döntötték el, mi legyen velünk.

ÉDESANYÁM, TOLNA ÉVA ÉLETRAJZÁNAK ROMÁN FORDÍTÁSA A SZEKUSDOSSZIÉBAN

RÉSZLET TOLNA ÉVÁNAK A REFORMÁTUS TEOLÓGIÁRA BENYÚJTOTT ÉLETRAJZÁBÓL

Elküldve: 2007. február 10., 12:25-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.