8. Édesapám és a szeku

Könczei Ádám dossziéi

A személyi megfigyelési dosszié nem jelenti föltétlenül egyben azt is, hogy az egyszemélyes. Találkoznak benne családtagok, barátok, ismerősök és ismeretlenek, persze átlényegülve, akták formájában. Az én iratcsomómban a leghangsúlyosabb szerepet az édesapámról szóló dokumentumok kapták, lehet, azt bizonyítandó, hogy a megfigyeltség állapota örökletes is lehet. Édespámnak két, illetve három dossziéja is volt. Egy „ellenőrző” (de verificare) és két személyi megfigyelési (DUI). Ezt abból a kivonatból (NOTĂ EXTRAS) tudom, amit a megfigyelő „tisztem” jegyzetelt ki, majd helyezett el a dossziémban.

Édesapámat 1957 március 13-án „vették ellenőrző dossziéba, a tanulók között kifejtett nacionalista bujtogatásért” („13.03.1957- este luat în dosar de verificare pentru instigare naţionalistă în rîndul elevilor”). Ekkoriban Gyergyószetmiklóson tanárkodott, nem sokáig, mert még abban az évben kitették az iskolából, és hogy az „ellenőrzést” nyomatékosítsák, úgy általában a tanügyből. Tanári pályafutása összesen öt évet tartott. A családi folklór szerint azért dobták ki, mert megbuktatta az igazgató gyermekét, és ráadásul „rajtakapták”, hogy az iskolában a Szabad Európát hallgatta. Az írott dokumentumokban azonban további részletek is szerepelnek.

Az első személyi megfigyelési dossziéjának az alapjaként „a Magyar Népköztársaságban 1956-ban történt eseményekkel kapcsolatos magyar nacionalista tevékenység”-et nevezték meg. („Baza = manif. naţ. magh. în leg. cu evenimentele din 1956 din RPU”) Ezt 1964 február 29-én indították, én féléves voltam akkoriban. 1967 február 29-én zárolták, amit különösnek tartok, hiszen édesapámnak még sok éven keresztül nem adtak állást.

Második személyi megfigyelési dossziéjában, a 2873-as számúban a “KATONA” fedőnevet kapta édesapám, gondolom az alliteráció kedvéért, ugyanis a családunkban mindig is erőteljes volt az antimilitarista hangulat. Ezt 1973 május 17-án nyitották meg és 1983 június 28-án zárták le, két héttel édesapám halála után.

CURRICULUM VITAE a la szeku

Édesapám talán még a sok éves átlagnál is több CV-t gyártott. Gondolhatta, kelleni fog a sok állásfolyamodványhoz. Iskolai, egyetemi tanulmányok, kutatások, publikációk, megvalósítások… Adatok, amelyek értékelhetőek. Nem sok sikert ért el velük, majd nyolc évig munkanélküli volt. Mert, hogy a pozitív életrajzhoz mindig egy negatív is járt. „Ezek” ugyanis a fordított életrajzot is feltalálták. A negatív életrajz szabályai szerint minél több szankciót kaptál, annál több pontot szereztél. A negatív életrajzba nem azt szokták beírni, hogy „felvették”, „kitüntették”, „megírta”, „publikálta”, hanem hogy „kirakták”, „megbüntették”, „elkobozták”, stb. S ha megfelelő pontszámot ért el az illető, a pozitív életrajza semlegesítődött. Mert a pozitív plussz negatív az nulla, ugyebár.

Részletek édesapám, Könczei Ádám negatív életrajzából:

1954-1956, tanár, 7 Sz. Ált. Isk. Margitta, Bihar m.
1956-1957, tan., Gyergyói Ált. Isk.
1957-1959, kutató a Kolozsvári Folklórintézetben
1959-1962, foglalkozás nélküli
1962- Nyomdavállalat (korrektor)

(1954-1956, profesor, Şc. Gen. Nr. 7 Marghita, jud Bihor
1956-1957, prof, Şc. Gen. Gheorgheni
1957-1959, cercetător la Institutul de folclor Cluj
1959-1962, fără ocupaţie
1962- Întrepr. Poligrafică – corector)

1957 kiteszik az oktatásból
1959 kizárják a Folklórintézetből, az ok: politikai okokból kitették az oktatásból
1963 amikor a Nyomdavállalatnál dolgozó volt, azt a kijelentést tette, hogy „a magyar folklórkutatás területén kifejtett kutatások nagy mértékben a román folklórkutatás mögött maradnak”
1964 a vállalat vezetősége szankcionálta, mivel egyes magyar neveket másként írt, mint ahogyan azt megkövetelték

(1957 este scos din învăţămînt
1959 exclus de la Instit. De folclor; motivul: a fost scos din învăţămînt pe considerente politice
1963 pe cînd era mc. la Într. Poligrafică, afirma că „cercetările în domeniul folclorului maghiar sînt mult rămase în urmă în rap. cu cercetările folcl. rom.”
1964 sancţionat de conduc. întrepr. pt-.că a scris altfel de cum se cerea, unele nume maghiare)

1974, 1876, 1981, 1983 = figyelmeztetést kap nacionalista tevékenységéért
(avertizat pt. activ. naţ.)

A DOSSZIÉMBA KERÜLT KIVONAT ÉDESAPÁMRÓL

Rajta volt tehát a fatva édesapámon. De a szekusok fatvája sunyi fatva, mivel nem nyilvános. A titkos rendőrség által megírt életrajz végig kísérheti egész életedet anélkül, hogy a szemedbe mondanák, ne kínlódj, politikai üldözött vagy. Ehelyett olyanokat mondanak, hogy „lekésted”, „nem feleltél meg”, „ez nem jó tematikailag”, „ez nem jó stilárisan”, „beteltek a helyek”, és így tovább. Elég jó módszer ez ahhoz, hogy az embert megfosszák az önbizalmától. Édesapám dossziéját az egyenes leszármazott jogán egyszerre kértem ki az enyémmel. Várom, hogy kézbe vegyem.

2 válasz: “8. Édesapám és a szeku”

  1. Könczei Csilla

    Kedves Csilla!

    Azon szerencsések közé tartozom, akik közelebbrõl ismerhették
    Édesapádat, én magam Édesanyád révén, akinek a tanítványa voltam.
    Életem egyik nehéz idõszakában fogadtak a barátságukba, de nemcsak
    ezért maradok nekik mindig hálás. Hanem – hogyan is mondjam – a
    képért, amit magatartásukkal, szavaikkal, stílusukkal, egész
    életvitelükkel mutattak magukról, s amely azért válhatott – az akkor és
    máskor is – oly ritka példaképpé, mert sehol nem homályosította el,
    nem törte meg az a másik, gonosz tükör, amelynek épp az volt a
    rendeltetése, hogy mindent fordítva mutasson, hogy a hatalom minden
    normális emberi törekvést, amely rá nézve veszélyes volt (éppen, mert
    maga volt az abnormalitás és az embertelenség) erre a torzképre
    hivatkozva megtoroljon.
    A dosszié. Akkoriban is tudtam, tudtuk, valahogy nyilvánvaló volt, nem
    a dosszié, mert azt nemigen ismerhettük, hogy konkrétan hogy is
    csinálják, de azt igen, hogy egy ilyen embert, mint Édesapád, a szeku
    figyel. Azt is el lehetett képzelni, hogy õk milyen képet alkottak róla. De
    paradox módon ez épp ahhoz segített hozzá, hogy jobban lássuk,
    milyen is Õ valójában; az emberség mértékét lehetett érzékelni abból,
    ahogyan egy ember élete a szeku által konstruált képtõl eltér.
    Édesapád nem taníthatott, csak három évig, de valójában mindvégig
    igazi Tanár maradt. Mert azt nem tilthatták meg neki, hogy például az
    Édesanyád által tanított osztály (a mi hajdani 12. osztályunk) Petõfi-
    centenáriumi mûsorának megvalósításában oroszlánrészt vállaljon,
    hogy – ingyen – felkészítõ órákat tartson (például nekem, amikor az
    egyetemi felvételire készültem), hogy a gyermekei számára magyar
    nyelvû óvodai csoportok létesítését kijárja-harcolja, hogy – akár
    munkanélküliként is – kitartóan néprajzi kutatómunkát végezzen (a
    könyvtára, kéziratai rendjére ma is mint számomra elérhetetlen
    eszményre tekintek), hogy rendszeresen naplót írjon, az értelmiségi
    életvitel mûfaját mûvelje, hogy behívja, megfürdesse és megvendégelje
    a bekopogó koldust, hogy négy tehetséges gyermekét nevelje, hogy
    példás családi életet éljen stb. Bár akkor mindez nem volt veszélytelen
    vállalkozás, és ezt õ tudta, tapasztalta. Nem hiszem, hogy a szeku
    ebben befolyásolta vagy önbizalmát megingatta volna. Inkább féltek
    tõle, ebben biztosabb vagyok (ezért is nevezhették el „Katonának”). A
    szekus dosszié nem róla szól, nem õt mutatja; inkább saját magáról,
    az „intézményrõl”. Hiába figyelték, nem ismerték, fogalmuk sem volt,
    kicsoda.
    De voltunk, akik ismerhettük Õt, akiknek az életét életével erõsítette.

    Ölellek:
    Gyöngyi

    U. i. Szerettem volna a blogban hozzászólni, de valamit biztos nem
    csináltam jól, mert mindig kiírta, hogy hibás kód, és próbáljam újra.

  2. Könczei Csilla

    Orbán Gyöngyinek

    Kedves Gyöngyike,

    beleegyezéseddel a saját csatornámon keresztül tettem fel a hozzászólásodat. Más is jelezte, hogy nem sikerült hozzászólnia a blogomhoz. (ITT SZERETNÉM MEGJEGYEZNI, HOGY BÁR A HOZZÁSZÓLÁSOK MODERÁLÁS ÚTJÁN JUTNAK FEL AZ INTERNETRE, ÉN EDDIG MINDEN HOZZÁM ÉRKEZŐ SZÖVEGET FELENGEDTEM.)

    Nagyon fontosnak tartom a nyilvános beszélgetést a szekus témáról, nem csak azért, mert ez hozzátartozik a blog műfajához, hanem azért is, mert az, hogy mennyire tudunk nyíltan beszélgetni erről, az egyik fokmérője lehet annak a kérdésnek, hogy tényleg szabadabban élünk-e, mint az elmúlt rendszerben. (Vagy fogalmazzak úgy: annak, hogy történt-e egyáltalán rendszerváltás?)

    Az édesapámról írt szép leveledet köszönöm.

    Minden jót, Csilla

Válasz